Egy ideje már közkeletű vélekedés, hogy a sportversenyek díjátadóin mindig a második helyezettnek a legrosszabb, ő a legboldogtalanabb, és nála sokkal jobban örül a harmadik helyezett.
Most, hogy itt a Tokiói Olimpia, és 300 sportágban adnak át érmeket, a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy egyrészt igaz-e a fenti megállapítás, és ha igen, akkor vajon mi miatt alakulhatott ez így.
A tanulmányhoz, amit a Journal of Experimental Psychology folyóiratban publikáltak, egy arckifejezést felismerő szoftvert alkalmaztak. Ez ugyanis elviekben nem előítéletes úgy, ahogyan az emberek lennének, hanem megpróbálja objektíven érzékelni az arckifejezéseket, és következtetni arra, hogy mennyire mosolyog az ezüstérmes.
William Hedgcock, a kutatás vezetője és a Minnesota Egyetem docense, valamint kollégái 413 sportoló érmes fotóit elemeztették a szoftverrel – öt nyári olimpia 67 résztvevő országából, 142 sportágból –, megnézték, ki milyen helyezést ért el, és azt is, hogy előzetesen milyen helyezést jósoltak nekik. Az eredmény igazolta azt a korábbi, bár sokak szerint vitatott teóriát, hogy a második helyezettek kevésbé boldogok, mint azok, akik harmadikok lettek.
A kutatók azzal magyarázták a dolgot, amit a tudományban csak kontrafaktuális gondolkodásnak neveznek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a második helyezett felfelé hasonlítja magát, azaz úgy gondolja, hogy nem sokon múlt, hogy nem ő lett az olimpiai bajnok. Ezzel szemben a harmadik helyett lefelé tekint, és a negyedik helyezettel hasonlítja magát össze, azaz örül neki, hogy ő legalább nyert érmet.
A felfelé és lefelé történő összehasonlítás fogalma nemcsak az olimpiai érmesekre vonatkozik, hanem az élet számos olyan területén is megfigyelhető, mint például a munkahelyi vagy iskolai teljesítmény, sőt a vásárlás is
– mondta Hedgcock, aki szerint a szoftver, amit ők használtak először ilyen kutatáshoz, alkalmas lehet más tanulmányok és elemzések készítésére is, akár kevésbé kontrollált körülmények között is.
