Hirdetés

Apokalipszis után

John Frusciante – Empyrean
(2009 Record Collection)

Távol álljon tőlem, hogy bárkit is piedesztálra segítsek, de John Frusciante alanyi jogon kiérdemel néhány magasztos jelzőt. Nyilván túlzás, hogy ő lenne a rock’n’roll birodalmának Zeusza vagy Odüsszeusza, de nem áll olyan messze az igazságtól. Az biztos, hogy aki ennyiszer megjárta már a poklot és a purgatóriumot, az tud valamit, amit az egyszeri halandó lélek nem.

Az is bizonyított tény, hogy az éppen kétéves szünetet tartó Red Hot Chili Pppers gitárosa közeli kapcsolatban áll a túlvilággal. Az pedig csak plusz adalék, hogy ilyen fajsúlyos és koherens életmű csak keveseknek adatik meg, legalábbis elég nehéz mondani még egy ilyen fontos egyéniséget a még élő dalszerző-gitárosok közül. A súlyos drogproblémák után (depresszióját heroinnal, kokainnal és alkohollal próbálta gyógyítani) az elmúlt évezred végén tért vissza a Red Hot Chili-hez, de előtte 5 évig teljesen bezárkózva, masszív függőségben élt. Olyan szinten leépült, hogy gyakorlatilag a halálból hozták vissza az orvosok, de ’99-ben mégis talpra állt és a Californication jogos sikerei után még arra is jutott ideje, hogy egy újabb szólólemezt jelentessen meg (To Record Only Water For Ten Days). 2004-ben pedig azzal a betegesnek tűnő ötlettel állt elő, hogy egy éven belül hat lemezt jelentetett meg, amelyeknek ugyan nem volt egyenletesen magas színvonala, de azért több mint a fele így is kiemelkedő munka volt (a nagykiadónál megjelentetett Shadows Collide With People feltétlen, és a Will To Death is).

Korábban mindig az volt a kritikus érv Frusciante ellen, hogy szólólemezei csak furán szóló, demószerű felvételek, olyanok, mintha még az utolsó pillanatban, kidobásuk előtt mentette volna meg az ötleteit, számkezdeményezéseit. Aki egy kicsit közel kerül Frusciante magánpraxisához, az rögtön hallja, hogy nem így van – elég meghallgatni első szólólemezét Niandra Lades (And Usually Just A T-shirt) vagy a 2001-es To Record Only Water lemezeket, amelyen kibukott, de letisztult, sárból és mocsárból felhozott gyöngyszemek vannak. Azért se helytálló ez a kritika, mert mára már teljesen letisztult, masszív számokat ír rendes hangszereléssel. Frusciante dalaiban érzékenység van és meghalás, keseredettség és újjászületés. A pokol soundtrackje a menny perspektívájából (már csak azért is, mert az új lemez címe is a mennyország legfelső szektorára utal).

Az öt évvel ezelőtti, nagyszabású lemezsorozat néhány nap alatt felvett lemezeihez képest most hagyott időt a daloknak: 2006 decembere és 2008 márciusa között írta és rögzítette a számokat. A legjobb haverjait, barátait is meghívta a lemezre: Flea négy számban basszusozik, az egykori Smiths-gitáros Johnny Marr két számban játszik, és a lemezmunkálatok nagy részét Frusciante leghűségesebb társa, a multiinstrumentalista Josh Klinghoffer végezte (és szerepel még a Sonus Quartet és a New Dimension Singers is).

Az Empyrean 2009 legelső nagyon-nagyon várt lemeze nekem (még jobban, mint az Antony). A visszafogott, de súlyos, katarzisközeli hangulat most is ott bujkál a számokban – már nem a robbanás előtti utolsó percekben vagyunk, nem az időzített bomba ketyegését halljuk. Az apokalipszis már megvolt, nagyot szólt, de túl vagyunk rajta. Most már a vége után vagyunk pár perccel, körbenézünk a romokon, nagy levegőt veszünk, leülünk és kussolunk. Aztán meghalljuk, milyen az, amikor finoman grúvos egy szám, milyen az amikor egy másik jelentős figura, Flea lép be a hangok közé a basszusgitárral (Unreachable) hogy aztán katartikus, de egyáltalán nem klisés, egészséges jammelésben érjen véget a szám. Vagy próbáljuk megérteni, hogy lehet One More Of Me c. számban ennyire mély regiszterekben, szinte már doomosan énekelni, miközben hegedűk kúsznak a háttérben. Vagy hogy lehet ilyen fajsúlyosan feldolgozni egy számot, Tim Buckley 1970-ben írt dalát (Song To The Siren).

Ezek magától értetődő számok: nem akarnak többek lenni, mint amik, csak folynak a maguk kis medrében. Többnyire szerényen, néha-néha kiugorva, elrugaszkodva a fő sodrástól. Csak egy szokatlan dal van: a furamód széténekeffektezett Dark Light, aminek a felénél belép egy teljesen bizarr dobgépes dal. Csak ezzel a számmal billen ki egy kicsit a ballansz, de amúgy megbízható, teljes egység van.

Nagy szavak, de tényleg ez van: az Empyrean súlyosan posztapokaliptikus lemez. Ha tényleg eljön a világvége (2012-ben vagy később), ezt a lemezt kéne hallgatni közben. Vagy utána, a Marson.

Előző cikkIngyen Coldplay-lemez
Következő cikkA U2 megszívta

Még több a Gitárokból

J. Balvinnak köszönhetően van már McDonalsos fém boxer

A készítők szerint különleges gyűrű, mindenki más szerint súlyos sérüléseket okozó eszköz.

Film készül B.B. King életéből, Bunk Moreland játssza majd a főszerepet

A film nem öleli fel a legenda teljes életét, inkább a fiatal zenész Michael Zanetishez köthető kapcsolatát mutatja be.

A véges idő és a tennivalók sikeres beosztása – Premieren a God & Monkey új videója

Timemanagement címmel új videót adott ki a 2016 óta aktív, 2018 óta pedig koncertező God & Monkey.

Kommentek

35,017KedvelőTetszik
2,754KövetőKövetés
695FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

Programok

DALMEGOSZTÁS - magyar újdonságok

Lemezkritikák

Popmetálos kataklizma, kis földtörténeti tanulmánnyal – Meghallgattunk négy metállemezt

Megkritizáltuk gyorsan a Heathen, az Amaranthe (képünkön), a The Ocean és a Kataklysm lemezeit.

Mindent akar – Greg Puciato szólólemezéről

Alapos elemzés a Dillinger Escape Plan volt frontemberének szólólemezéről.

Több a gitár – Meghallgattuk az új Deftones-lemezt

A Deftones az alter metál szent tehene. Fanatikus rajongótáboruk van, akik prüszkölnek, ha bántják a kedvencüket, illetve ha más bántja. Mert ugye tényszerűen igaz,...

Bátor is vagyok, meg nem is – Meghallgattuk a Pain Of Salvation új lemezét

A Pain Of Salvation a teljes prog rock/metal mezőny legkiszámíthatatlanabb zenekara. Vannak persze olyanok rajtuk kívül, akik váltottak a zenei irányukon, de ők általában...

Az elindulás és a megérkezés is folk – Népzenei lemezekről szólunk

Egy felkínált lehetőség: a folk, a hagyomány, a népzene olyan mélyréteg, ahonnan elindulni, és oda megérkezni is érdemes. Ebből persze következhet, hogy az úton...

Beszámolók

Zenés tábor a hegyen – Ilyen volt a vírus szülte Fekete Zaj Fesztivál

  Baromi jól indult ez az év vagy legalábbis elég jónak nézett ki koncertfelhozatalban. Még februárban is azon lamentáltunk Fekő kollégával, hogy milyen durva lesz...

Egy hallásplasztikai sebész naplója – Ilyen volt a Swansról szóló dokumentumfilm

Ha már dokumentumfilmről van szó, hadd kezdjem két személyes élménnyel. 1986-87 körül találkoztam először a Swans-szal, egy agyonmásolt kazettán, amit egy régi cimborám mutatott meg...

Mély férfibánat a magas elefántcsonttoronyból – Leprous, Klone @ Dürer Kert, 2020.II.19.

A Leprous-szel a tavalyi Pitfalls lemez miatt ismerkedtem meg közelebbről. Tudtam róluk azelőtt is persze, de a kiállás, a műfajmegjelölés, a kritikai visszhang és...

Ria-Ria-Eufória – Five Finger Death Punch, Megadeth @ Papp László Sportaréna

  Az avokádó (Persea americana) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10–20 méter magas fa. Fehérjében és olajokban dús termése 2016-ban a Kárpát-medencében önkéntelenül...
Audiópartnerünk

J. Balvinnak köszönhetően van már McDonalsos fém boxer

A készítők szerint különleges gyűrű, mindenki más szerint súlyos sérüléseket okozó eszköz.

Film készül B.B. King életéből, Bunk Moreland játssza majd a főszerepet

A film nem öleli fel a legenda teljes életét, inkább a fiatal zenész Michael Zanetishez köthető kapcsolatát mutatja be.

Sokan utálják, mégis az online koncertek felé halad a világ

Egyre több cég és zenekar erősít rá, nem az élő koncertek helyett, hanem egy új kategóriaként lehet virtuális bulikon szórakozni.

A véges idő és a tennivalók sikeres beosztása – Premieren a God & Monkey új videója

Timemanagement címmel új videót adott ki a 2016 óta aktív, 2018 óta pedig koncertező God & Monkey.

Ajánlott segédanyag gyakorlott újságíróknak – Elolvastuk a Transmetropolitan (A teljes gyűjtemény 1.) című képregényt

A Transmetropolitan egy olyan jövőben zajlik, ami talán nem is jövő, inkább amolyan alternatív jelen.