Ad Noiseam 2008 év végi lemezek

Az Ad Noiseam egy Berlinben székelő experimentális elektronikus zenékkel foglalkozó kiadó. Alább négy lemezt mutatunk be tőlük (konkrétan Larvae, The Teknoist, Abelcain & Cdatakill, Sickboy korongjait) amik még a múlt év végén jelentek meg:

Hirdetés

Larvae – Loss Leader [adn101]

A Loss Leader két EP-ből álló nagylemez, ami az amerikai zenekar két egészen különböző oldalát mutatja be: a „Turning Around” című első rész kísérletező jellegű, post-rock anyag, az eddigi hagyományokkal ellentétben tényleg úgy is szólal meg, mint azt egy zenekartól elvárja az ember. A nyugodt, érzelemdús számok, amelyek a Larvae pályafutásának a rockzenéhez legközelebb álló részét jelentik, megfelelő hangulatot teremtenek a második EP-hez, a "Monster Music II"-höz, ami az elsővel ellentétben (ami olyan, mintha egy elektronikus banda próbálna meg rockzenét játszani) inkább hajaz az elektronikus zenékre (olyan, mintha egy drone-post-rock-akármi zenekar játszana élőben dubstepet). A záró "Oxygen Destroyer"-en legalábbis garantáltan összeszarja magát bárki.

The Teknoist – …Like A Hurricane Made Of  Zombies [adn103]

A borzalmas artwork ne tévesszen meg senkit: a Teknoist első nagylemeze inkább a címére szolgál rá, agresszív, véres, gyors, hangos – pont olyan, mint amit elvár az ember 2008-ban egy breakcore-anyagtól. Azaz inkább olyan, mintha egy darabolt zombikból álló hurrikán kellős közepén érezné magát. A majdnem tökéletes hangzásnak már nem kellene meglepőnek lennie, pedig sajnos az, ellenpéldákat nem szeretnék említeni. Az őrületbe kergető hardcore-breakcore kalapálásból és a szerteszét szakított dobok-gitárok-stb. közül azért néha felbukkan egy-egy ismerős dallam, a kiadó saját bevallása szerint is az eddigi egyik legdurvább Ad Noiseam lemez így lesz könnyen befogadható, sőt, kifejezetten tánctérre szánt anyag. Vigyázat: a Teknoist elszabadult, és agyakkal táplálkozik.

Abelcain & Cdatakill – The Passage [adn104]

A Passage viszont szöges ellentéte a Teknoist lemeznek, gyönyörű borítója van, de a zene elavult. Ennek ellenére kötelező darab azoknak, akik meg szeretnék ismerni a korai 2000-es évek avantgarde-breakcore világát, erre pedig a legalkalmasabb két figura Abelcain és Cdatakill. Közös munkájuk első nyoma egy 12" split lemez, amit a Zhark adott ki 2002-ben (The Six Stigmata EP), ezek a számok (1-6) változatlanul rajta vannak a lemezen. A folytatást egy egymást remixelős projekt hozta, a Low Res kiadónál (Playing With Knives) szintén 2002-ben (7-10). A 104-es Ad Noiseam CD harmadik részét (11-14) a hagyománynak megfelelően megint egymásnak készített remixek alkotják. Az old-school anyagokhoz képest, amelyek még nagyban hasonlítottak a korai jungle-drum and bass dolgokra is, a friss számok inkább kimerítik a breakcore fogalmát, a szokásos korábbi cuccok ambient jellegét felváltja a szuperszónikus, brutális basszussal és követhetetlenül gyors váltásokkal megtámogatott hangzás.

Sickboy – Time To Play [adn106]

Sickboy, a breakcore-t mindig a party oldaláról megközelítő producer ötödik nagylemeze a Time To Play. Európa legtermékenyebb szcénán belüli alkotója nem sajnálja a jóságot, legyen az old-school rave, hardcore, electro, break vagy gabber. Persze ezek egyike sem állhat egymagában, a lemez külön érdekessége, hogy az eddig ismert mash-up jellegű breakcore dolgok kevés számű, jól felismerhető hangmintákra alapoznak, itt akár számonként is lehet egy csomóval találkozni, csak győzze felismerni az ember, meg követni figyelemmel, ahogy Sickboy a house-os, old-school hardcore-os témákból egyszerre az egekig szökő tempójú szörnyetegeket gyárt. Mindezen összetevőket egyébként a jól ismert recept szerint már csak nyakon kell önteni egy jó adag, basszusládatörő mélyekkel, és már kész is a party-pusztítás. Az eddigi Sickboy-lemezek Jason Forrestes, Shitmates hangulata kicsit átalakult valami olyasmivé, amit Cardopusher szokott csinálni (leszámítva a dubstepet.)