Hirdetés
Hirdetés

Amit gyerekként megálmodtunk, azt már elértük – DSP-interjú

Az utóbbi években a magyar hiphop komoly vérátömlesztésen ment keresztül, egyre több minőségi produkció kerül az undegroundból a felszínre. Ennek a folyamatnak az egyik legjobb példája a budapesti DSP, akiknek legújabb száma és a hozzá készült friss klip nemrég szerepelt a Lángolón, most pedig egyebek mellett a hazai rap állapotáról, politikáról, és a telepi lét mivoltáról is beszélgettünk velük a lapozás után.

Mostanában több hazai hiphop formáció tört be a mainstreambe úgy, hogy radikális változtatásokat eszközöltek a hangzásukban. Ti nem terveztek szakítani a klasszikus hiphop hagyományokkal?
Bom: Szerintem nem érdemes efelé nyitni, mert az ember előre magára rakja a skatulyát. Megnézel minket, a lemezeinken a különböző zenei stílusok helyett megpróbáljuk inkább az életérzések sokszínűségét és hangulatát visszaadni.
Dipa: Én ráadásul mint hallgató is olyan vagyok, hogy egyszer meghallgatok egy keményebb számot, utána egy lazábbat. Épp amilyen hangulatom van.

Mit gondoltok az MR2-s jelenségről? Mennyire befolyásolja egy esetleges rádiós megjelenés lehetősége a hiphop csapatok zenei világát?
D: Vannak olyanok, akik mondjuk jó ideje ugyanolyan zenét csinálnak és ezért szándékosan nyitnak egy új hangzás felé, amivel új közönséget céloznak meg és kicsit ki is akarnak vele tűnni a többiek közül.

Az erre való törekvés nincs meg bennetek?
B: Szerintem mi pont ezzel érjük el a több embert, amit most csinálunk. Ha egy laikus hallgatja meg a zenénket, akkor könnyen tud vele azonosulni, mivel amiről rappelünk az az ő életében is megtörtént.
D: Nálunk szerintem a szöveg a húzóerő, mivel mi is erre helyezzük a legnagyobb hangsúlyt. Nincs szükség drasztikus váltásra a zenénkben. Erre a legjobb példa mikor utaztam a négyes-hatoson és leszállás közben egy fazon megveregette a vállamat, hogy "ti kurva jók vagytok, pedig nem hallgatok hiphopot, mert metálos vagyok".
B: Szerencsére egyre több ehhez hasonló visszajelzést kapunk.

Nem érzitek, hogy ezzel saját magatoknak szabjátok meg a határokat?
B: Igazából ezzel, hogy nem változunk meg senki kedvéért, kicsit megnehezítjük a saját dolgunkat, de ettől még ugyanúgy meglépjük ugyanazokat a lépcsőfokokat, csak kicsit tovább tart.

Ezek szerint akkor csak a zenélésből ti sem tudtok megélni. Civilben mivel foglalkoztok?
B: Én egy légtechnikai cégnél dolgozom.
D: Kreatívügynökségnél grafikai melók.
Gerysson: Én simán csak egy felszolgáló vagyok, de azon vagyok éppen, hogy megéljek a zenélésből, dj-zésből.

Az előző két videoklipeteket teljes egészében ti csináltátok, miért döntöttetek úgy, hogy a Már megint címűt most valaki másra bízzátok?
B: Igazából nem mi döntöttünk így, hanem a Red Bulltól kaptuk a lehetőséget.

Az Akkezdet Phiainál is nagy lökést adott a Zenebuddhizmushoz készült klip. Ti el tudjátok képzelni, hogy szintet lépve egyszer mondjuk nagyszínpados fesztiválzenekar legyetek?
D: Persze, jó ideje tervezzük ezt, csak el kellett jutni arra a szintre, hogy olyan kapcsolatokat szerezzünk, amivel meg tudjuk ezt valósítani. Mondjuk egyszer egy élő bandát szervezni magunk köré.

A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején tele volt a tévé és a rádió magyar rappel, gondolok itt Sub Bass Monstertől kezdve akár Dopemanig többekre. Aztán az internet megjelenésekor öt-hat évre mintha teljesen eltűnt volna a hiphop a mainstream médiából. És most egy-két éve ismét feltűnt pár csapat a rádiókban.
B: Ez nagyban az internetnek köszönhető. Ha akkoriban kazettákat árultál meg tudtál élni belőle, nagyot szakítottál vele, mert működtek az eladások. A net előretörésével már nem tudott a hiphop megállni a saját lábán. Ha megnézed a Sub Basst, Dopemant, annak idején platinalemezeket gyártottak, az Animal Cannibals kettőt is. Most már nemhogy platinát, de sima lemezt sem lehet eladni.
D: Én úgy vettem észre, hogy főleg a 14 éves korosztály kezdett el érdeklődni a műfaj iránt, sokan vannak a koncerteken és ez a jövőre nézve jót jelent.
B: Sokan veszik észre, hogy úgymond jön itthon a hiphopnak egy második reneszánsza.
D: Ez annak is köszönhető, hogy az MC-k nem csak arról rappelnek, mint régen, hogy gengszterkedek az utcán, hanem olyan szövegeket nyomnak és úgy tálalva, ami bárki számára átérezhető.

Ti mit szólnátok ahhoz, ha valamelyik számotok miatt mondjuk feljelentenének titeket vagy beszélnének rólatok a Parlamentben?
B: Én azért nem tartok ettől, mert mi azért kicsit ennél okosabbak vagyunk.
G: Mi nem nyúlunk olyan eszközökhöz – mondjuk a médiához –, hogy ilyen előfordulhasson.
B: Ha minket nagyon felbasz valami, meg tudjuk úgy oldani és kifejezni úgy magunkat, hogy átadjuk egyben róla a véleményt is.
D: Alapból sem szeretek politizálni, mert tudom, hogy abból, amit látok, és amiről elmondanék valamit, végül úgyis kiderülne, hogy a fele sem igaz. Úgy sem tudod, mi folyik ott a háttérben, szóval fölösleges belemenni, mert nem jössz ki belőle jól.
B: Ráadásul, ha az ember a politikáról rappel, akkor úgy sem tud a szokásos klisés faszságokon kívül mást mondani. Csak felháborodik, mint az öregasszony, hogy drága a kenyér. Van elég dolog, amiről lehet a levegőbe okoskodni, ez pont nem az.
D: Rám például semmilyen hatással nincs, ha meghallgatok egy politikai rapet.

Nem tetszik, ha összekapcsolódik a zene és a politika?
D: Ott van például a Nem tetszik a rendszer című szám, ami ugye elvileg Fidesz ellen irányul, miközben mondjuk hat évvel ezelőtt ugyanúgy szólhatott volna az MSZP-ről is.
B: Pont ez a baj az összes ilyen témájú zenével. Bármikor elő veszed mindig aktuális lesz, mert hatalmas általánosságban beszélnek, amelyek örökérvényűek.
D: Nyolc éve is szar volt a helyzet, nem csak most.

Akkor nem zavar titeket az a helyzet, hogy ellenben a korábbi viszonyokkal, most már teljesen más módon tud csak egy banda érvényesülni?
B: Egyáltalán nem. Nem szabad azon rágódni, hogy régen hogy volt. Egyszerűen alapszituációnak kell venni a mostani viszonyokat és azt kell kihozni belőle, amit tudsz. Ennyi az egész.

A telepi miliő, ami jellemzi a zenéteket, nem gátolja meg mondjuk, hogy egy más társadalmi osztályból származó hallgató is együtt tudjon érezni vele?
B: Mi annyiban vagyunk telepiek, hogy ott nőttünk fel, onnan jövünk, de mindenkinek szól a zenénk, nem csak a panellakóknak.
D: Rólam például volt olyan, aki azt hitte, hogy vidéki vagyok, mert ő is vidéken él és abszolút úgy érezte az ő életéről is szólnak a számok.

Mennyire kötődtök Budapesthez és az éjszakai élethez a városban?
B: Pest az kibaszott underground. Az a varázsa, hogy ha egyedül mászkálsz benne, akkor nem látsz semmit, de ha van melletted valaki, aki ismeri a várost, olyan helyeket mutat meg neked, hogy nem hiszed el.
D: Én kicsit azt sajnálom, hogy nincs túl sok bejáratott underground rap helyszín, ahol rendszeresen lennének fellépések. A Dürer Kerten kívül nem lehet rap bulit csinálni, mert ha mondjuk egy újonnan nyitó klubban fellépnénk a DSP-vel, nem lehetne látni előre, hogy 500 vagy csak 20 ember jön el. Ami azért elég fontos.
B: Kicsit azért az is benne van, hogy nincs annyi foglalkoztatott rap együttes, ami sok embert vonzz a magyar hiphopban és lehet ehhez elég a Dürer, hogy ezt kiszolgálja.

Érezhető valamiféle fejlődés a külföldi együttesek hazánkba hívásával kapcsolatban?
D: Abszolút érezhető. Én is láttam már itthon sok kedvencemet.
G: Az a baj, hogy ez még mindig csak rétegzene. Tök jó, hogy Magyarországra hozzák mondjuk Masta Ace-t, csak a Dürernek a felét sem teszi ki a közönség rajta. Mi nagyon örülünk neki, a koncertszervezők meg a hely utána már kevésbé. Innentől kezdve pedig később ugyanúgy megakadhat ez a folyamat.

Új anyagon dolgoztok most? Azért kérdezem, mert a Már megint nincs rajta az előző lemezeteken.
D: Közreműködések vannak most főleg. A Már megintet azért csináltuk, mert úgy vettük észre az emberek jobban tudják értékelni, ha valami teljesen új. Ha kiadunk egy lemezt és elkezdik hallgatni, akkor akarva-akaratlanul kialakul a számokhoz egy kép világ, amibe utána egy általunk kreált videó akár bele is rondíthat. Így viszont megmarad az újdonság varázsa.

Szüleitek hogy álltak hozzá a karrierválasztásotokhoz? Mit gondolnak róla ma?
B: Nálam nagyon-nagyon örülnek neki. Ez azért is jó, mert amikor még bohóckodtunk, sokáig csak vitte a pénzt, sohasem hozta, de akkor is örültek neki. Nem gondolkoztak azon, hogy ez egy káros hobbi. Pedig buktam eleget és kirúgtak minden suliból.
D: Eleinte nagyon ellenezték, mert azt látták, hogy tanulás helyett csak ezt csinálom, és sokáig úgy álltak hozzá, hogy ennek semmi értelme. Aztán most már büszkén mesélik a rokonoknak.

Hova tudtok még fejlődni a jövőben?
B: Távlati célokat soha nem lövünk be magunknak, csak az érdekel, hogy lépésről-lépésre haladjunk.
D: Amit gyerekként megálmodtunk – hogy ott legyünk az öt legfoglalkoztatottabb underground együttes között – azt már elértük.

Ezt így szó szerint kitűztétek magatok elé gyerekkorotokban?
B: Nekem az volt az álmom, hogy rappeljek emberek előtt a színpadon. Ezt szerencsére elég hamar kipipálhattam.
D: Ahogy léptük a szinteket, úgy jöttek mindig az új igények.
B: Aztán mindig úgy jön ki, hogy előbb-utóbb ki is pipáljuk ezeket.

Mi a következő, ami kipipálásra vár?
B: Még csak körvonalakban tudunk erről beszélni, de a fesztiválozás és az élő banda nagyon foglalkoztat minket.
D: Meg azért az is tervbe van, hogy kollaborációkban kipróbáljuk magunkat különböző műfajokban. Ez nekünk is nagy kihívás.

spot_img

Kommentek

[gs-fb-comments]
37,440KedvelőTetszik
2,930KövetőKövetés
1,120FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló