Január 28-án, szombaton az Akvárium Klubban lép fel a hazai dark zene mára már kultikussá vált csapata, az F.O. System. Ez már önmagában sem akármilyen hír, hiszen a zenekart ritkán lehet elcsípni élőben: utoljára tavaly novemberben játszottak Budapesten, idén pedig csak a Fekete Zaj fesztiválon voltak láthatók. Ami viszont igazán különlegessé teszi ezt az alkalmat, hogy most napvilágot látott egy friss szerzemény is, ilyesmire pedig több mint három évtizede nem volt példa. Mindezekről Mátyás Attila énekes-gitárost és Jerabek Csaba basszusgitárost kérdeztük. Az interjú mellett pedig természetesen a Mire vársz? című új dalt is meghallgathatjátok.
Mivel ha nem is folyamatosan, de évek óta aktív az F.O. System, talán nem meglepő a kérdés, miért pont most jött el az ideje annak, hogy új dallal jelentkezzetek?
Jerabek Csaba: Valamikor az év elején előkerült egy szalag, amin találtunk egy olyan félbehagyott zenei kísérletet, amit most mindannyian érdemesnek tartottunk arra, hogy újragondoljuk, és aminek hatására éreztünk magunkban inspirációt arra is, hogy ismét közösen alkossunk. Ilyen, ha jól számolom, legutóbb pontosan 33 éve történt, és nyilván több oka is van ennek.
Mátyás Attila: Nem csináltunk új dalt, mióta ismét együtt van a zenekar, ez a kérdés valahogy mindig kicsit ki lett kerülve. Talán valahol féltünk, tartottunk ettől, hiszen az elmúlt évek során Csabával más zenei inspirációk hatottak ránk. Ez pedig azért nehéz, mert nem akartunk olyan kompromisszumokat kötni, amik esetleg problémákat okozhatnak a közös zenélésben. Aztán előkerült ez a felvétel Csaba archívumából. Ő mindent megőrzött, olyan dolgokat, amikre én már nem is emlékeztem, és ezeket a régi kazettákat idővel be is digitalizálta.
Jerabek Csaba: El tudod képzelni… Régi próbafelvételek félig eljátszott számokkal, dalok kezdeti, instrumentális változatai szöveg és ének nélkül. Egy ilyen kazettáról került elő ez a dalkezdemény, ha úgy tetszik, zenei kísérlet, amit akkor nem fejeztünk be. Elég sok ilyet vettünk fel annak idején, de végül csak azokhoz a dalötletekhez írtunk szöveget, amiket elég erősnek éreztünk ahhoz, hogy azok színpadra, illetve később stúdiófelvételre is kerüljenek. Ugyanakkor maradt egy-két olyan vázlat, ami ennyi idő távlatából is megérdemelte, hogy rájuk nézzünk. A Mire vársz? alapja is egy ilyen ötlet volt, de természetesen elég sokat kellett dolgoznunk vele ahhoz, hogy elnyerje a most hallható formáját.
Mátyás Attila: Az eredeti felvételen még csak egy csontváz volt a dal, egy dob és basszus alap, néhány kósza gitárpengetéssel. Viszont elég izgalmasnak hangzott ahhoz, hogy mindketten azt mondjuk, ezzel érdemes lenne kezdenünk valamit, pláne, ha már annyiszor kérdezik tőlünk, lesz-e valamikor új dal. Erre valamiért én is ráéreztem, így elkezdtünk dolgozni rajta.
Mennyiben változott az eredeti szerzemény most, amikor több mint harminc évvel később befejeztétek?
Jerabek Csaba: A dobok lüktetése és az eredeti basszustémák megmaradtak, nagyrészt az eredeti ötletet játszottam újra, viszont ehhez az alaphoz Matyi rengeteg zenei ötletet, gitártémát és harmóniát adott hozzá. A Matyi által írt szöveg pedig teljesen új; jelen időben íródott gondolatokat tartalmaz, olyasmiket, amik minket és a közönségünket alkotó korosztályt egyaránt foglalkoztatnak. Az egész szám valahol az idő múlását szimbolizálja, ennek mentén a zenei hangulatok is folyamatosan változnak benne. Bizonyos értelemben ez egy évtizedeken átívelő stílusutazás a nyolcvanas évektől egészen a jelenig.
Mátyás Attila: Zeneileg az jelentett kihívást, hogy ez egy autentikus, ősi dalkezdemény volt, gitárdallamok és ének nélkül. Mivel régi témából indultunk ki, fontosnak éreztem, hogy megmaradjon az akkori hangulat, így első lépésként próbáltam visszatérni az F.O. System gyökereihez. Ugyanakkor a mondanivalóval összhangban kvázi egy időrendiséget építettünk fel zenei szempontból. Az elejére olyan gitárokat játszottam fel, amelyek a zenekar nyolcvanas évekbeli önmagát idézik fel, kis túlzással azt is mondhatja a hallgató, hogy ez egy régi felvétel, csak sokkal jobb minőségben. Aztán szépen kibomlanak az újabb gitársávok, hallhatók itt-ott kiegészítő, elektronikus effektek, billentyűs hangszínek, amelyek utalhatnak akár a kilencvenes évek hangulatára is. A végén pedig eléggé beszigorodik dal, szóval tényleg benne van minden, ami jellemző volt ránk a kezdetektől egészen napjainkig. Szép feladat volt, sok verziót készítettem belőle.
Viszont annak érdekében, hogy mégse egy steril, digitális stúdiódal legyen, a próbákon Geletey Gyurival és Földi Tomival kiegészülve sokszor eljátszottuk a számot, hogy kiderüljön, tényleg működik-e? És ilyenkor gyakran előjöttek még olyan ötletek, amelyek mentén kialakult a végleges változat. Szóval, bár a kreatív feladatokat nagyrészt Csabával ketten csináljuk, hiszen mi vagyunk az alapítótagok, Gyuri és Tomi rengeteget tesz hozzá az összképhez.
Mennyire nehéz megállni egy ilyen stúdiófelvétel során, hogy újabb és újabb szólamokat adj hozzá az anyaghoz?
Mátyás Attila: Nagyon nehéz! Stúdióban a legtöbb zenekar kicsit komplexebben hangszerel, ez ránk is érvényes. Itt is volt körülbelül 22 sávnyi gitár, meg majdnem ugyanennyi, sokszor csak nüansznyi zaj, effekt, kiegészítő szólam, persze nem szól minden végig. Sokat segít, amikor elkezdjük a dalt élőben játszani, mert ilyenkor szépen lecsiszolódik, ami felesleges, a végén pedig csak az marad, ami igazából kell és szükséges a dalhoz. Fontos szerepe van a folyamatban a hangmérnökünknek, Szakály Zolinak, aki a keverést végezte most is, és nem szabad megfeledkeznünk Rozgonyi Péterről sem, aki a masteringért felelt. Sokkal jobban szeretem, ha kívülállók is hallják az anyagot, ezért a keverést nem is szoktam vállalni, nagyon belterjessé válna a dolog, ha ezt is én csinálnám.
A szövegről mit kell tudnunk?
Mátyás Attila: Akárcsak régen, most is az életemből, az érzéseimből és meglátásaimból merítek, ahogy húsz évvel ezelőtt az akkori életemből. Mostanában foglalkoztat az a gondolat – és a környezetemből is sokakat, barátokat, ismerősöket -, hogy az idő múlásával hajlamos kiveszni az emberből bizonyos szenvedély, vágy, lendület, mindaz, amit annak idején megálmodtunk, és amiket nem szabadna elveszítenünk. Erre is utal a dal címe. Meg kell őriznünk magunkban azt a képességet, hogy előhozzuk, ami bennünk van: a szenvedélyt, a szikrát. Hiszen az idő múlása csak egy körülmény. Ezek a gondolatok szerintem ott vannak mindenkiben, a közönségben is, akik velünk együtt váltak felnőtté. Néha én magam is hajlamos vagyok arra, hogy fakóbbnak lássam a dolgokat és kicsit belefásuljak a hétköznapokba, de tudni kell megrázni magunkat, és megtenni mindazt, ami felébreszti bennünk a lelket.
Jerabek Csaba: Ahogy fogy az idő, fogy a remény. Tehát amellett, hogy ez a szöveg kicsit más, mint a régi, reménytelenségről, belenyugvásról szóló dalaink, felfedezhető a párhuzam az akkori hangulatokkal, hiszen keserédes arra gondolni, hogy egyre kevesebb olyan nagyszerű dolog vár ránk, mint amiket már megéltünk. De ott van benne a remény is, hogy tegyünk ezekért. Hiszen mire várnánk, ha nem arra, ami még előttünk áll?
Január végén ismét Budapesten lép fel a zenekar. Mit várhat a közönség ezen a koncerten?
Jerabek Csaba: A koncert címe „Lélek – Jelen – Lét” lesz. Ez nyilván egyfajta szójáték, hiszen összeolvasva is értelmezhető, és külön a szavaknak is van jelentésük. Akár úgy is ki lehetne bontani, hogy „Lelkek jelenléte és létezése”.
Mátyás Attila: Ez a három szó egyben és külön is is rengeteg mindent jelent, ráadásul a részek egésze mást vagy többet mondhat, mind az alkotóelemek önmagukban. Akárcsak a most elkészült dalt, ezt a koncertet is igyekszünk több jelentés mentén megközelíteni, több értelmezési lehetőséget hagyni a közönségnek.
Jerabek Csaba: Ahogy szóba került, a dobosunk egy ideje már Geletey Gyuri, akivel korábban a Mask soraiban sokáig zenésztársak voltunk. Jó újra együtt játszani, a koncerteken és a próbákon nagyon jó a hangulat. És mivel a pályánk során mindig kicsit undergroundabb környezetben forogtunk egész életünkben, most kicsit furcsa, de nagyon jóleső érzés, hogy ezúttal a Live Nation mutat be minket az Akváriumban. Számomra az új szám is azt mutatja, hogy továbbra is képesek vagyunk eredeti dolgokat csinálni, hogy lehet valamit frissen is előadni, nem csak közhelyek és szabványok mentén. Vissza lehet úgy nyúlni a régi hangulatokhoz, hogy közben a produkció friss maradjon. Ez értelmezhető megszólalás tekintetében, hiszen a dalok, a hangok, a szövegek, a maguk eredetiségében mutatkoznak majd meg a koncerten, viszont a látványt és a színpadi előadást a korábbiaknál, mondjuk úgy, nagyobb léptékűre tervezzük, nyilván úgy, hogy figyelünk az arányokra ezen a téren is.
Viszont az új dal után sokakban felmerül majd a kérdés, merre tovább? Nem jött meg evés közben az étvágy?
Mátyás Attila: A Mire vársz? esetében egy régi alapra építettünk új testet, adva volt a közös kiindulási pont. Mindannyiunkat eltalált ez a dal, nagyon szeretjük, és ez fontos, mert szerintem az ilyesmi átjön a közönségnek is. Megízleltük újra a közös alkotást, ami annyira jól működött, hogy igazából semmi sem zárható ki. De ez még tényleg a jövő zenéje.
Jerabek Csaba: Szerintem az F.O. System olyasmi, mint egy jelenés, ami időként előtűnik, aztán elhalványul, és sosem lehet tudni, megjelenik-e újra, vagy sem? Ez az új szám sejtethet bármit is, vagy épp akármit sem, ha szabad ilyen talányosan fogalmaznom.
A koncertre jegyek már kaphatók a Live Nation felületein. További információk a zenekar weboldalán és a koncert Facebook-eseményén!
