Hirdetés

Álomszerű lebegés – Paul Banks-lemezkritika

banks.jpgPaul Banks – Banks
(Matador Records)

Amikor egy méltán híres és elismert zenekar már bőven letett pár dolgot az asztalra, és ezek után az egyik tagja – nevezetesen az énekes – szólólemezt készít, akkor egy kicsit mindig megijedhet a rajongó. Egyrészt azért, vajon a kedvence mégis milyen irányba indul el, másrészt, hogy az egész nem fog-e túlságosan hasonlítani a zenekar dolgaira. Nos az Interpol énekes-gitárosa, Paul Banks, immáron másodszor jelentkezik önálló lemezzel, de amíg az elsőt Julian Plenti alteregó alatt adta ki, addig itt már kicsit komolyabbra véve a figurát, saját nevén jegyzi az albumot. Az első szólóján még többnyire régi dalok szerepeltek, most viszont csak is vadonatúj szerzemények szólalnak meg. Az ezt megelőző 5 számos EP-ről csak egy dal került fel végül a nagylemezre, Paul Banks pedig már másodszor próbálja meg megmutatni azt, hogy ő egyébként egy szórakoztató fickó.

Hirdetés

A lemez egésze alapvetően kellemes dalokból áll, végig magában hordozva a nagy európai életérzést, szóval távol van attól, amit az Interpollal csinálnak. Az első szólóalbumot belengő könnyed latinos atmoszféra itt is megvan, ám érződik, hogy Banks erőteljesen a hiphop felől közelít, így aztán az egész egy kicsit fura összképet alkot. Ezek a szellős, helyenként cseppnyi melankóliával átszőtt dalok eszünkbe juttathatják azokat a kellemes nyári perceket, amikor mondjuk a kerthelyiségekben fröccsöztünk a barátokkal gondtalanul, de azt is, hogy ezek a pillanatok hamar elmúlnak. Ez is az albummal a legnagyobb gond, hogy nem igazán marad meg az emberben pár jobban sikerült dalnál több, de az összkép hamar kikopik az emlékezetünkből.

Az album első fele egy nehézkes, már-már helyenként szenvedésnek ható valami. Itt kaptak helyet azok a számok, amik kimondottan jellegtelenek és semmitmondóak. Szinte olyan érzésünk lehet, hogy a végletekig nyújtja a történetet Banks olyannyira, hogy belesüppedünk az unalmas középszerbe, amiből ő maga is érezhetően próbálja megtalálni a fényre vezető kiutat. Sajnos ez nem sikerül neki, hiába tesz meg mindent az ügy érdekében. Egyszerűen ez a latinos lebegésszerű állapot mintha nehézkesen a vállára nehezedne, és még egy erőteljes örvény is magával szeretné rántani,ezzel is nehezítve célja elérésében. Szerencsére a hatodik daltól oldódik a kép, eltűnik az unalmas merengés, és végre  megérkeznek az igazi dalok, amik erősek, és magukkal vihetik a hallgatót, akár a csúcspontra juttatva őket – már ha az ember akar egyáltalán itt ilyesmit keresni, mivel itt nem beszélhetünk  folyamatos építkezésről, ami végül katarzisba fordul. Talán felesleges is ilyet várni egy belassult, álomszerű lebegéssel átitatott világtól, de kikerülhetetlen tény, hogy a lemez második része valóban izgalmasabb és érdekesebb. Ezeknek a daloknak köszönhetően kap egy kellemes ívet az album, és itt talán még egy picit érezni is, hogy emberünk melyik együttesben is tevékenykedik.

A nyár kiteljesedéséhez megérkezik a záró tétel, ami a lebegést hivatott tovább vinni, a baj csak annyi vele, hogy végletekig kiszámítható és jellegtelen. Ezzel viszont a lemez utolsó része unalmas lesz ismét, és talán éppen ezért sem érzem a késztetést, hogy újra elindítsam az elejétől kezdve, mert bár rendben van, komplex egészet mégsem tud alkotni, inkább csak különböző minőségű Paul Banks-dalok gyűjteményéről beszélhetünk, amivel csak annyi a baj, hogy egy ilyen kaliberű arctól jobbat várna az ember. Sőt, sokkal jobbat, mert azért van egy hangulata az egész albumnak, ami még akár azt is eredményezhetné, hogy rögtön magával ragadja a hallgatót, és a napos évszakra emlékezvén akarja tovább hallgatni a lemezt, azonban a lemez lezárása pont az ellenkező hatást éri el, így ennyi bőven elég belőle.

Azért ez a Paul Banks-album egy kellemes és fogyasztható szólólemez, még a gyengeségeivel együtt is. Talán még szeretni is lehet, de azért azt nem mondanám, hogy olyan hatalmas erejű és volumenű történetről beszélnénk itt, mint mondjuk bármelyik eddigi Interpol-album. Persze az egy kicsit más esett, itt Paul Banks egyedül az ő világával van elfoglalva csak, és talán pár év múlva lehet még ennél többet tud kihozni belőle.

Kommentek

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
827FeliratkozóFeliratkozás

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló