Hirdetés
Hirdetés

„Álljatok fel, táncoljatok!” – Beszámoló a Depeche Mode turné előtti próbakoncertjéről

A tavaly májusban történt váratlan és szörnyű tragédiát, Andy Fletcher korai halálát követően Depeche Mode-rajongók milliói tippelgettek kétségbeesetten szerte a világban, hogy vajon most mi lesz, és lesz-e egyáltalán folytatás. Vészforgatókönyvek sokasága íródott a kultzenekar követőinek fejében, akik közül sokan gondolták úgy, hogy itt most végérvényesen lezárul egy bő negyven évre visszatekintő korszak. Október elején aztán egy rövidke sajtótájékoztatón az együttes megmaradt két tagja, Dave Gahan és Martin Gore bejelentette Berlinben, hogy úgy döntöttek, befejezik azt az albumot, amin még társuk halála előtt kezdtek el dolgozni. Az élet mindannyiunkra érvényes végességére utaló „Memento Mori” albumcím egyben a most induló világkörüli turnéjuk mottója is lett.

Mielőtt azonban a Depeche Mode ténylegesen útnak indult volna, Gahan és Gore – session zenészeikkel kiegészülve – egy titkos koncertet adott Los Angelesben. Néhány rajongónak lehetősége nyílt megnézni bálványaikat egy jól eldugott próbateremben.

A rajongók a KROQ rádió által szervezett kvízjátékban nyerhettek belépőket a Los Angeles-i SIR stúdióban megtartott próbára, egy héttel a március 23-án Sacramentóban elstartoló turné előtt.

Attosa Tavallai, aki különösen az Egyesült Államokban ismerős név és arc a Depeche Mode-rajongók körében, egyike volt a kiválasztottaknak, és örömmel válaszolt néhány kérdésünkre.

Attosa, a COVID-19 járvány óta ismerjük egymást, amikor is érdekes Zoom beszélgetéseket folytattál barátaiddal és rajongókkal a világ minden tájáról. Esetenként híres zenészek, mint például Bon Harris a Nitzer Ebb-ből, is vendégei voltak ezeknek az online beszélgetéseknek. Kérlek, mesélj pár szót magadról azoknak, akik még nem ismernek. Mióta is vagy Depeche Mode-rajongó? Mikorra datálódik az első koncertélményed?

Ezek a Zoom beszélgetések zseniálisak voltak, és a mai napig folytatom őket. Bon Harris a Nitzer Ebb-ből az egyik nagy kedvencem, és olyan jó volt, hogy egy délutánt velünk töltött, énekelt, nevetett, válaszolt a rajongók kérdéseire. Jómagam is zenész vagyok, szintetizátoron és thereminen játszom egy elektronikus-rock zenekarban, a Former Human Beings-ben. A Depeche Mode és a Nitzer Ebb miatt kezdtem el zenével foglalkozni fiatalabb koromban. Nyolc-kilenc éves korom óta rajongok a Depeche Mode-ért, amikor is a rádióban hallgattam a slágereiket. Igazán azonban csak akkor szerettem bele a zenekarba, amikor Neema unokatestvéremtől kaptam egy kazettát a „101” című live-albumukkal. Az első koncertem a World Violation volt 1990-ben, 12 évesen. Ez volt életem első koncertje. A Nitzer Ebb volt az előzenekar, és elállt a lélegzetem attól, amit ott láttam-hallottam. A mai napig emlékszem mindenre.

Nyertél már valaha bármit, ami a Depeche Mode-dal kapcsolatos? Találkoztál esetleg személyesen is a zenekarral?

Korábban már nyertem jegyet az Exotic turnéra. Küldtem egy faxot a helyi rádióállomásnak a Depeche Mode „Devotional” betűtípust használva, és könyörögve, hogy „adjanak nekem két jegyet a koncertjükre, mert még gyerek vagyok, önálló kereset nélkül”. Annyira lenyűgözte őket a betűtípus, hogy megkaptam a kért koncertbelépőt, ráadásul plusz egy főre! Elég fiatal voltam, és épp akkor szakítottam a barátommal, így anyukámat kellett magammal vinnem. Furcsa volt, de jó móka! Ez lett egyben a kezdete a vele való nagyszerű kapcsolatomnak.

Mesélj egy kicsit a mostani kvízről! Milyen kérdésekre kellett válaszolnod? Nehéz volt mindez egy „régi motoros” rajongónak?

A nyereményjátékot a KROQ rádió szervezte, és tíz Depeche Mode-dalt kellett megneveznünk 10 másodperc alatt. Én le is mértem, 7 másodperc volt. Nagyon könnyűnek találtam, még akkor is, ha a többi betelefonálónak elég sok gondja akadt vele. Izzadva tárcsáztam a rádióállomást 39-szer, de a vonal állandóan foglalt volt. Végül csak bekapcsoltak, gondosan megneveztem a dalokat, és megnyertem a díjat. A dalok a következők voltak: Personal Jesus, Precious, Strangelove, Just Can’t Get Enough, People Are People, Everything Counts, Never Let Me Down Again, Blasphemous Rumours, Enjoy the Silence és Policy of Truth. Akit érdekel, és tud angolul, meg is hallgathatja az élménybeszámolómat a YouTube oldalamon.

Mikor és hogyan értesültél a nyereményedről?

A rádióállomás a kvíz után rögtön a telefonban közölte, hogy nyertem, majd a Sony és a KROQ is megkeresett gratuláló levelekkel. Mindenki nagyon kedves volt velem, tudván, hogy mennyire izgatott vagyok. Említettem a rádióban, hogy 38 Depeche Mode-koncerten voltam már, így teljesen odáig voltak attól, hogy a 39. koncertélményt tőlük kapom.

Mi és hogyan zajlott múlt csütörtökön a SIR stúdióban? A Ghosts Again élő verzióját már mindenki hallotta a tévéfellépéseknek köszönhetően. Mit tudsz mondani a többi klasszikusról, amit élőben hallhattatok ezen a próbakoncerten?

Elárulhatom, hogy a próba közepén sétáltunk be, így a falakon keresztül hallhattuk a többi számot, régit és újat. A színpadképről nem tudtunk meg semmit, de néhány klasszikust meghallgathattunk, igaz kicsit lelassítva. Jó volt hallani a „John the Revelator”-t. Látszik, hogy Dave nagyon szereti előadni ezt a dalt, főleg mióta a legutóbbi szóló-turnéján az összes Soulsavers szettbe beillesztette. A fiúk sokat viccelődtek egymással a szett alatt, és Dave sokat bohóckodott nekem, aminek nagyon örültem. Bárcsak felvehette volna valaki mindezt, de a telefonokat elvették tőlünk, mielőtt beléptünk volna. Dave és Martin éneke friss és tökéletes volt. Lenyűgöző élmény volt, hogy a hangjukat a saját torkukból hallhattuk, nem pedig hangfalakon keresztül. A terem nagyon kicsi volt, csak kb. 40-en voltunk bent. Még Martin körmeit is lehetett hallani, ahogy a gitárját pengette. Körülbelül két és fél méterre álltak tőlünk.

Volt lehetőséged személyesen is találkozni a zenekar tagjaival? Milyen volt az általános hangulat egy héttel a turné kezdete előtt?

Találkoztam Martinnal és Peterrel, és nagyon jól elbeszélgettünk. Dave az elejétől a végéig zárkózott volt. Hallottam, hogy néhány rajongó autogramot akart kérni a zenekartól, amikor vacsorázni mentek, ami nem jött ki túl jól. Persze teljesen normális, hogy a rajongók bepróbálkoznak. Viszont mindenki hihetetlenül izgatott volt a turné miatt. Ennek a próba-koncertnek a közönsége alapvetően hat rajongóból és negyven zeneipari emberből állt. A hangulat így nagyon más volt. Mi hatan üvöltöttünk az első sorban, míg a másik negyven ember teljesen csendben állta végig a bulit. Szóval, érdekes volt.

A neten már egy ideje kering egy pletyka a most induló turné várható setlistjéről. Kommentálnád ezt, vagy tényleg mindent titokban akar tartani a zenekar? Van valami elképzelésed arról, hogy milyen lesz a színpadkép?

Nem igazán érzem hihetőnek a terjesztett setlistet, mert sok olyan dal, amit nekünk adtak elő, nem szerepel rajta. A zárt ajtók mögött a szett többi részét nehéz volt hallani, így nem tudok nyilatkozni arról, hogy a koncertprogram másik fele hogyan hangzott. Amikor elmentünk enni, miután kikísértek minket, ők már ettek, majd folytatták a próbát. Csak azok a stúdió-falak tudják, hogy mi szerepel az aktuális setlisten. Szerintem jobb is, ha nem tudjuk előre, de nagyon remélem, hogy felelevenítenek néhány igazi klasszikust, ahogy azt ígérték. A színpadon valószínűleg Dave lesz majd elöl, táncolva, Martin a szokásos helyén baloldalt a szintetizátorokkal és gitárokkal, Peter a másik oldalon a szintetizátorokkal és basszusgitárokkal, Christian pedig a hatalmas dobfelszereléssel középen. Tudom, hogy ezen a turnén is lesz kifutó, így Dave megint mórikálhatja magát a rajongók előtt.

Melyik koncertekre tervezel ellátogatni a mostani turnén?

Sacramento, San Jose, Las Vegas, London és Los Angeles, ami eddig fix. A lista azonban még bővülhet…

Természetesen szigorúan tilos volt fényképezni vagy más módon rögzíteni a fellépést, ennek ellenére megosztottál velünk néhány fotót, amiket a koncert helyszínén készítettél. Milyen sztorik fűződnek ezekhez a képekhez?

A műsor előtt beszélgettem Martinnal és Peterrel. Megkérdeztem tőlük, hogy emlékeznek-e rám, mert Martin 20 évvel ezelőtt a szóló-turnéján meghívott az afterpartyjára. Elmondtam nekik, hogy én vagyok az a bizonyos „Phillpott So Hott lány” (erre ti is rá tudtok keresni), mire nagyot nevettek, és azt mondták, hogy határozottan emlékeznek rám. Annyira boldoggá tett, hogy tudták, ki vagyok. Beszélgettünk egy kicsit, majd közös fotókat készítettünk. Szerintem Martin vidámabbnak tűnik, mint általában a rajongói fotókon, mert nagyon megnevettettem. Olyan felfrissültnek és jókedvűnek látszottak mindketten, és nekem úgy tűnt, hogy maximálisan készen állnak a turnéra!

Mit üzennél az óceánon túlról az európai rajongó-társaidnak?

Élvezzétek a koncerteket, függetlenül attól, hogy mi lesz a setlisten. Ezek a srácok több mint 40 éve ajándékot jelentenek a számunkra, és még mindig nagyon szorgalmasak. Adjátok meg nekik azt a hangos elismerést, amit megérdemelnek: álljatok fel, táncoljatok, köszönjétek meg nekik az élményt, amilyen hangosan csak tudjátok! Soha nem tudhatjuk, vajon ez lesz-e az utolsó koncert…

Mivel a „Memento Mori” turné 2024 tavaszán várhatóan további koncertekkel folytatódik Ázsiában és Ausztráliában, egyelőre még várat magára az a bizonyos történet-záró, utoljára legördülő függöny, és addig is legalább egyszer Magyarországon is tiszteletét teszi a zenekar.

Az interjúban említett Los Angeles-i próbakoncerten elhangzott dalok listája:

  • Ghosts Again
  • I Feel You
  • A Pain That I’m Used To
  • World In My Eyes
  • Stripped
  • Wrong
  • John The Revelator
  • Enjoy The Silence

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,933KedvelőTetszik
3,064KövetőKövetés
3,640FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók