A Hunyadi első öt részének sajtóvetítése után már megírtuk, hogy a Trónok harcához hasonlított sorozat sárkányok nélkül, a végkifejletet ismerve is izgalmas. A bemutató során pedig volt alkalmunk a sorozat filmzenéjének készítőjével, Asher Goldschmidttel is beszélgetni karrierről, zeneszerzésről és a Hunyadiról.
Goldschmidt neve a filmrajongók körében ismerősen cseng, de azt már kevesebben tudják, hogy filmzeneszerzőként befutott karrierje előtt a kilencvenes-kétezres évek fordulóján, igaz akkor még másik néven, és szinte még gyerekként a Blind Myselfben gitározott. Amikor aztán a zenekar egy időre New Yorkba költözött, útjaik szétváltak, mert Goldschmidtnek más tervei voltak.
Tizennégy éves koromban kezdtem el gitározni, a tesóm meg dobolt. Egy közös barátunk ajánlott be az akkoriban szárnyát bontogató Blind Myselfbe. Igaz, akkorra már eladtam a gitáromat, abbahagytam a zenélést, de meggyőztek, és szereztek egy kölcsöngitárt, ameddig nem lett sajátom, hogy tudjak menni velük, és így húztunk le három évet. Elég kemény időszak volt, vonattal jártunk turnézni a gitárjainkkal és mindig annak a zenekarnak a dobfelszerelését meg erősítőjét használtuk, akivel éppen felléptünk.
Amikor a Blind eldöntötte, hogy kimennek Amerikába, én nem akartam mindent a zenekarozásra feltenni, inkább zeneszerzést szerettem volna tanulni, mindegy volt, hogy merre, viszont inkább egy messzebbi, egzotikusabb, érdekesebb helyszínt választottam, ami nagyobb változást jelentett az életemben.
A Blind Myselfben töltött évei alatt konziba járt, ahol főhangszere a zongora volt, emellett pedig zeneszerzést tanult, amit felsőfokú szinten is szeretett volna folytatni. Izraelben először egy kibucba került, ahol kezdetben öt hónapig csak nyelvet tanult, majd ezt követően jelentkezett a The Jerusalem Academy of Music and Dance-be.
Öt évig jártam az akadémiára, ahol klasszikus zeneszerzést tanultam. Ott akkoriban még nem volt filmzenei képzés, ilyenre csak Tel Aviv környékén, a Rimon School of Music-ba lehetett volna járni, ami egy jazzre szakosodott suli volt. Nekem viszont semmi affinitásom nem volt a jazzhez, illetve a sok év zongorázás után a klasszikus zeneszerzés logikusabb döntésnek bizonyult.
Idővel aztán mégis indult egy kiegészítő egyszemeszteres kurzus a filmzenéről, ahol összekötöttek minket egy művészeti iskola, a Bezalel Academy of Arts and Design animációs szakának végzős diákjaival. Ők rövid, animációs kisfilmeket csináltak, mi pedig azokra komponáltunk zenét. Itt meséltem az egyik osztálytársamnak, aki kapcsolatban állt a Sam Spiegel Film School végzős hallgatóival, hogy nagyon érdekel a filmzeneszerzés, de nem tudom, hogyan kezdjem el, mire ő megígérte, hogy ha érdeklődnek nála, akkor ajánl engem.
Éppen Magyarországra készültem hazaugrani, amikor hívott egy végzős rendező srác, hogy dolgoznék-e vele a filmjén, én meg mondtam, hogy persze, de most elutazom két hétre, amire ő azt felelte, hogy sajnos az már nem lesz jó. Filmkészítésben egyébként a két hét szinte semmit nem jelent, ott mindig késések vannak, de én akkor ezt még nem tudtam.
Miután visszamentem Izraelbe, újra megkeresett, hogy továbbra is aktuális a dolog, így elkezdtünk rajta együtt dolgozni. Óriási siker lett, rengeteg zenével, aminek egyik különlegessége, hogy a zenét a forgatás előtt már megírtam, ezért a zenére vágták a képet, ami miatt az audio és a vizuál teljesen összeforrt. Ezt követően egyre többen kerestek meg a suliból, majd a szakmából, és attól a ponttól kezdve nagyjából 10 évbe telt, mire teljesen felépült a karrierem.
Ez utólag már könnyűnek hangzik, de rengeteg kitartás kellett hozzá. Tíz év nagyon sok idő, az elején szinte nem is keres vele az ember, és közben mást nem igazán lehet csinálni, mert ha szükség van a munkádra, akkor ott kell lenni és nagy erőbedobással fókuszálni.
Goldschmidt elmondása szerint az első fontosabb állomás a karrierjében az említett, Guided tour című kisfilm, ami után fokozatosan egyre több munkával keresték meg, az alapnak számító dokumentumfilmek mellett pedig már többször fordult a nagyobb és érdekesebb projektek felé, ami végül a Freak out című horrorkomédiáig sodorta őt.
A két legnehezebb műfaj, a horror és a komédia. Az időzítés a legfontosabb mindkét esetben, pontosan el kell találni, különben se vicces, se félelmetes nem lesz. Ebbe a filmbe rengeteg zene került, és a végeredmény nagyon jó lett. Az Izraelben található három rangos hangutómunka stúdió egyikében, a DB Studiosban zajlott a munka, aminek végeztével megkeresett a tulajdonos, hogy nagyon tetszett neki a film zenéje, és szeretne a továbbiakban ajánlani engem másoknak is. Ez óriási áttörés volt, onnantól kezdve jöttek a már ismertebb rendezők, akik később visszatérők lettek.
Ezt követően nagyjából 2013-14 tájékán ismerkedtem meg Mundruczó Kornéllal, nem sokkal később el is kezdtünk együtt dolgozni, többek között a Fehér Istenen, aztán különböző színházi darabokban, majd a Proton Cinemán keresztül jöttek más projektek, mint a Mesék a zárkából, vagy a Besúgó, és így kerültem vissza Magyarországra.
Egy filmzeneszerző munkája nemcsak a filmben vagy sorozatokban hallható zenékre, hanem a teljes sound designra kiterjed. Kezdetben talán nem is tudjuk megítélni, hogy mekkora szerepe van a filmzenének, holott az sokkal többet ad egyszerű szórakoztatásnál, az érzelmeket is vezeti az epizódokon keresztül.
A Hunyadi-sorozat munkálatainak kezdetekor felkerestem a NOX-ból ismert Gulyás Ferenc barátomat, akinek mindenféle népzenei hangszere van. Elmentem hozzá és felvettem kamerával, ahogy bemutatja, hogyan szólnak ezek az érdekes hangszerek, néhányat kölcsön is kértem, és a stúdiómban feljátszottam velük a dallamokat. A producerek elvárása zenei téren érthető módon valamilyen szimfonikus, epikus megoldás volt, ami mellett a showrunerrel, Lengyel Balázzsal szerettük volna, hogy modern is legyen, így kerültek bele elektronikus hangszerek és hangzások. Különböző kultúrákban játszódik a történet, amiknek szerettem volna a saját hangzásvilágát megidézni, úgy hogy a néző már a hangszereken keresztül is utazzon a földrajzi helyszínek között. Ehhez pedig elengedhetetlen volt a lokális hangszerek megszólaltatása, mint például a duduk, a gadulka, vagy a lant, amiknek köszönhetően a végeredmény nagyon színes lett. A Hunyadinak a hangzásvilágát, meg az egyediségét a tradicionális hangszerek adják meg.
Munkái során változó, hogy mikor kapcsolódik be egy folyamatba. A korábban említett első kisfilm esetében már akkor elkészült a zene, mielőtt leforgatták volna a filmet, a Hunyadi azonban a klasszikus esetek közé tartozik.
A vágás már előrehaladott állapotban volt, teli mindenféle referenciazenékkel, létező filmekből, sorozatokból. Ez a kommunikáció és a vágás miatt fontos, hogy meg tudják nézni, milyen zene működik egyes jelenetekben, referenciazene nélkül magát a filmet sem lehet megítélni. Könnyebben lehet általuk zenéről beszélni, hogy van zenei viszonyítási alap, másrészt pedig a referencia pontosan meghatározza, hogy milyen tempója legyen a zenének, amire a jelenetet is vágják, ettől pedig csak kis mértékben térhetek el.
A filmzene még az időérzéket is megváltoztatja, zenei aláfestéssel pár másodperccel hosszabb jelenetek is maradhatnak, de előfordulhat ennek az ellenkezője is, amikor a zene miatt le kell rövidíteni a jelenetet. Soha nem az a feladat, hogy referenciákat leutánozzam, nekem kell kialakítani a film saját hangzásvilágát, a motívumokat és a témákat.
Ahogy a történet, úgy a zene is fejlődik egy film vagy sorozat során. Nem lehet előre megírni a teljes filmzenét, és megmondani az első részeknél, hogy mi fog működni a tizedik részben, mert a zenének is ki kell fejlődnie és ebben a folyamatban születnek az új ötletek.
Kívülről nézve nehéz elképzelni, hogy milyen menete és mennyi szabálya van egy filmzeneszerzési folyamatnak, pláne azokban az esetekben, amikor a tényleges szabályok nem is működnek, mint például, hogy szomorú jelenetek mollos aláfestést kapnak.
Én pont az ellenkezőjével próbálkozok először; ha szomorú hangulat kell, akkor dúrban vagyok, ha dráma vagy humor akkor pedig mollban. A kezdetekkor én is kerestem az úgynevezett zenei szótárat, hogy mit kell használni bizonyos érzések kifejezésére, de ezek nagyon banálisak, semmi izgalom nincs bennük.
A gyakorlat alapján tanultam meg a szakmát, mindent vágóktól és rendezőktől sajátítottam el. Az elején például csináltam egy végtelenül szomorú zenét egy iszonyú szomorú jelenethez, és az így szörnyen sok volt egyben. Meg kellett tanulnom ellensúlyozni a kontrasztokat, hogy ne legyen túl hatásvadász. A munkáim során mindig törekszem arra, hogy több dimenzióban működjön a zene a képpel, ami azt jelenti, hogy egy adott zene ne csupán egy érzelmet fejezzen ki, hanem több szinten is működjön, például lehet egyben szomorú és feszült is.
A mesterséges intelligencia kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen területeken fogja majd helyettesíteni az emberek munkáját, aminek az egyik kimagasló pontja a kreatív alkotás, azon belül is a zeneszerzés, különösen az alkalmazott zene területe.
Az MI ugyanazokat a kliséket használja, amiket kifejtettem, és ettől olcsó lesz az összhatás. Akkor emelkedne felénk, ha a közönség elvárása drasztikusan lecsökkenne, elfogadnák a helyzetet, és nem lenne igényük arra, hogy többet kapjanak.
A Hunyadiban használtam a már említett duduk nevű örmény hangszert is, amit felvettem egy szólistával, de volt olyan rész, ahol azt éreztük, hogy a midiverzió jobban működik, és az élő felvétel helyett azt használtuk. Mindig meg kell ítélni, hogy a film szempontjából mi segíti jobban az összhatást, és nem feltétlenül kell ragaszkodni az élő felvételhez, csak mert eredetibb. Magunknak is nyitva kell hagyni a lehetőségeket.
A Hunyadi sorozat zenéjét a Budapest Scoring zenekarral vették fel a Pannónia Stúdióban. A mixelés és maszterelést Mohai György, a sorozat vezető hangmérnöke végezte.
***
A TV2 Csoport a nagy érdeklődésre tekintettel megismétli a Hunyadi sorozat első három részét március 15-én, szombaton, és két újabb részt is levetít a nemzeti ünnepen. Délután 15:25-től két részt láthatnak a nézők, szigorúan szexmentesen, majd a Tények után a harmadik résszel folytatódik a történet, 19:55-től pedig a 4-5. epizódok következnek. A feliratos, rendezői változatot a SuperTV2-n láthatják a nézők, illetve mindkét változat visszanézhető a TV2 Play-en.
