A cím úgy fejeződhetne be, hogy: …annyi megközelítés, vagy: …annyi megfejtés, de ez csak akkor lenne teljesen igaz, ha minden hermetikusan illeszkedne az adott ország (nép)karakteréhez, kulturális identitásához. Az alapötlet egyébként remek: a megbízott nemzetközi gárda Batmant, az egyébként ízig-vérig amerikai popkulthőst hozta helyzetbe az adott ország határai közt. Kicsit olyan ez visszanézve, mintha Batman vidékre utazott volna az esetek többségében, és ez még akkor is így van, ha valamely Gothamnál is hatalmasabb világváros az adott kaland környezete. Amikor Bruce Wayne-ként megy, még szembetűnőbb mindez, pénzt, üzletet, érdekeltséget visz, és igyekszik jövedelmező befektetést kieszközölni, Batmanként pedig mi mást: védelmet, erőt, igazságot, morált és jogos büntetést. Mielőtt végképp politikai felhangok közé szorulunk, essünk túl az országok megnevezésén, ahol a pároldalas minikalandok zajlanak: Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Németország, Csehország, Oroszország, Törökország, Lengyelország, Mexikó, Brazília, Dél-Korea, Kína, Japán, a felütésben pedig még maradunk az USA területén.
A kötetnek két fő megközelítéssel is nekiállhatunk: először is adja magát a címszereplő úgy, ahogy van, itt az a kérdés, mit tudtak az alkotók kihozni magából a figurából, a kánonból, eltértek-e karakterétől és hátterétől, mennyire illeszthető bárhová, az egyébként is rendkívül szerteágazó és házon belül is már több szinten újrafogalmazott mítoszban. Természetszerűleg itt adódik a legtöbb buktató is: ha az alkotópáros vagy team bele is tudta valahová szuszakolni, még mindig maradt egy további kérdés, hogy néhány oldalban lehet-e maradandót vagy legalább érdekeset összehozni. A rövid válasz: nem lehet. Kicsit bővebben: igen, csak ehhez is el kell engedni az elvárások nagyját, és örülni annak, ha a világ egyik legismertebb szuperhőse karakterben maradva többet fel tud mutatni egy gyorsan ledarált kétperces szinopszisnál. Azonban mielőtt alászállnánk végleg ebbe a sötét alagútba, enyhítsünk annyit, hogy a végeredmény nem rossz lett, hanem amolyan felemás. Ha néhányan nem is tudtak túl sok mindent kezdeni a dologgal az egyszeri ötleten túl, mert három-négy oldalban valóban baromi nehéz fajsúlyosat és feledhetetlent összehozni, még így is kijár a dicséret az alkotóknak, mert mindnyájuknak összejött legalább annyi, ami érezhetően jön valahonnan és tart is valahová. Néha – és ez is egy megközelítési mód – mintha egy nagyobb elbeszélésből lenne kivágva az a néhány oldal, ami épp elég ahhoz, hogy képben legyünk. Páran ennél azért továbbjutottak, azokra visszakeresés nélkül is emlékszem.
Mielőtt ezekre külön kitérnék, mondom a másik, szerintem üdvözítőbb megközelítést: az egyszeri rajongó hozzájuthat most egy gyűjteményes kötethez, amiből ügyes képregényeseket ismerhet meg a nagyvilágból, és ehhez még csak meg sem kell küzdenie nyelvi, anyagi és hosszadalmas kutakodási akadályokkal. Hogy ehhez egy unásig ismert és bástyaszilárd alapkánonnal bíró karakter mennyire jött jól, arról fentebb diskuráltunk, így maradjunk annyiban: a hazai piac túl szűk és igen árérzékeny, minimális az esély nemzetközi válogatások vagy önálló kiadványok megjelenésére be nem járatott szerzőktől, legyenek bármilyen jók. Picit még visszakanyarodva ahhoz, hogy Batmanként mennyire áll meg a lábán itt bármi, apró kitétel: a tűz közeli DC-háziszerzők jó része is gyakran csak közepes vagy gyengécske sztorit bír évtizedek óta kiizzadni magából sokkal nagyobb terjedelmi lehetőségek közt, úgyhogy például ebből a fényszögből sincs ezzel a kötettel semmi különösebb baj. Persze a képnovellák háromnegyede ilyen érvek mellett is csak amolyan egynek elmegy kategória: régi vágású szórakoztató ponyva, esetleg nagyot mondani akaró és a fontosnak gondolt üzenetet maga előtt tologató morális szentencia, vagy látványos vizuális orgia. Ilyen a Globális város című felütés a Brian Azzarello/Lee Bermejo párostól, amiben a dupla oldalas festményeket éppenséggel el lehet nézegetni, de történetet nem sikerült kanyarítani hozzá, így nem is lett több valamiféle batmani önkép-megerősítésnél.
A spanyol Paco Roca Szabadság miatt zárva című dolgozata a csúcskedvenc mind közül, ebben Batman Alfréd folyamatos lelki támogatásával tölti jól megérdemelt szabadságát. Ez a tízoldalas remeklés minimális szövegi kísérettel veszi végig a munkaalkoholizmusban szenvedők kínlódását az úgynevezett szabad pihenés kényszerében.
Az orosz Kirill Kutuzov és Jegor Prutov szerzőpáros által írt és Natalia Zajdova klasszikus elbeszélői stílusában rajzolt, Az én Denevéremberem című novellája is a legjobbak közül való, és igazán élvezhettem is volna, ha nem lennék teljesen leárnyékolt az olyasmikre, amikben a kisember szemszögéből látunk rá a szuperhősökre – pedig itt még a nagy és felemelő találkozásra is sor kerül a végén. (Engem a Marvel-féle kultikus Csodák kora is inkább idegesített, mint lenyűgözött, úgy látszik, érzelmileg és szociálisan másképp vagyok bekötve.)
A mexikói páros, Alberto Chimal író és Rulo Valdés rajzoló Temetés című folklórcentrikus munkáját tán a legkevésbé tudom objektíven szemlélni, gyengém, amikor a racionális faktor háttérbe szorul a lelki/szellemi impressziókhoz képest, vagyis: a természetfelettiből látunk rá saját létsíkunkra, hogy aztán a megoldás is onnan táruljon fel a végén.
Összegezve: van itt mindenféle zsáner a krimitől az urban fantasyn át a klasszikus akcióközpontú szuperhőstörténetig, képileg pedig a szálkás vonalvezetésű grafikától a különböző festménystílusokon át rajzfilmes hangulatig, így aki át tud lépni előzetes elvárásain, simán találhat kedvére valót, akár többet is. Arra szinte semmi esély, hogy az egész bejöjjön, én is úgy olvastam át néhányat, mintha csak végiglapoztam volna őket. Az antológiajelleg nyújtotta felfedezési lehetőség, és a néhány emlékezetesebb sziporka miatt viszont megérte kiadni.
Beleolvasó és rendelés.
