Geoff Tate a Queensryche frontembereként sokkal többször szerepel a sajtóban, mint a többiek, de őt ez annyira nem zavarja. El kell adni a zenekart, és ehhez pont annyira extrovertált amennyire kell, és az éves rutinnak köszönhetően nem nagyon lehet bevinni az erdőbe. A két évvel ezelőtti fizimiskájához (hosszú haj) képest most tök kopaszon, első blikkre meglehetősen aggresszív külsővel várta a kérdéseket, de persze kiderült, hogy egy aranyember, bár a veje nem lennék.
Mostanában borászattal is foglalkozol. Jó üzlet ez?
Ezt egyelőre nem tudom, mivel csak két éve kezdtem el a borokkal foglalkozni. Világéletemben szerettem a jó borokat, és mivel Washington állam, ahol élek, az USA egyik kiemelt borvidéke, nem volt nehéz partnereket találni a vállalkozáshoz. Egy Three Rivers Winery nevű borászattal társultam, és nemcsak a nevemet adtam a borokhoz, hanem aktívan részt vettem a karaktere, az íze kialakításában. Az Insania most lesz két éves, egy vörös és egy fehér borral jelentkezünk majd a piacon – már ha marad belőle, mert előrendelésben a legtöbb palack elkelt, így valahol pénzügyileg is megéri a dolog.
Ez is egyfajta kreatív folyamat, mással nem foglalkozol? Írás, képzőművészet?
Nem, könyvet még nem írtam, csak dalszövegeket. A festészet nem az én műfajom, viszont a színpad, a színjátszás valahol az, októberben kezdem a második filmemet.
Nagy különbség van a színpadi meló és a film között? A Mindrcime-turné gondolom jó tréning volt hozzá.
Más a kettő, teljesen más. Sokszor írják azt rólam, hogy túl színpadias vagyok, ripacskodom, széles mozdulatokkal gesztikulálok, és így tovább, ami igaz is, de ennek az az oka, hogy nekem a színpadon egy teljes nézőtérnek kell játszanom, az utolsó sorokban is jó lenne, ha látnák, amit ki akarok fejezni a mozdulataimmal – ez egy klubkoncerten persze sokkal könnyebb, mint egy húszezres arénában. A film viszont sokkal intimebb, bensőségesebb műfaj, a kamerának kell játszanod, rengeteg minden múlik az apró, finom mozdulatokon, az arckifejezéseden.
Milyen filmekről van szó egyébként?
Az elsőt még januárban forgattuk, de erről sajnos nem beszélhetek. A másodikat októberben kezdjük, és Gary Oldmannel szerepelhetek majd több jelenetben is, amitől már lúdbőrős leszek, mert egy zseniális fickó. Alig várom, hogy elkezdjük a melót. Pray for Light a címe és egy jó kis thriller lesz.
Nem fáraszt ez a kismillió dolog?
De, nagyon jó lenne, ha pihenhetnék egy kicsit, de ez van, turnézni kell, és már a fejemben készen van pár nóta is, ezeket jó lenne rögzíteni, és így tovább. Magyarországon például most vagyok negyedjére, de eddig még egyszer sem sikerült megnézni a vidéket, pedig a borvidékeitek nagyon híresek. Egyszer istenbizony visszajövök, de az nem most lesz.
A turnén új gitárossal dolgoztok, aki egyben a vejed is. Engedékenyebb vagy vele, vagy épen ellenkezőleg?
Az utóbbi. Sokkal jobban kell pedáloznia, mert nem akarom a kivételezés látszatát sem kelteni. Nagyszerű zenész persze, de ezt nem sokat emlegetem, mert elszáll vele a ló. A szólólemezem felvételein találkoztunk, aztén elvette a lányomat, és most ott van a színpadon velem. Legalább rajta tartom a szemem. Ez persze csak poén, nehogy komolyan vegye bárki is.
Chris távozása óta Parker már a harmadik gitáros, aki beszáll a zenekarba. Miért nem sikerült állandó utódot találni?
Visszakérdezek: muszáj nekünk állandó gitárost találni Chis helyére? Nem jobb az, ha több zenésszel dolgozunk, akiknek más és más a háttere és máshogy hathatnak ránk? Szerintem Kelly és Mike is hozzátett valamit a hangzásunkhoz, és Parker is befolyásolja azt, ahogy a Queensryche működik. Ez így van jól, sokkal kreatívabbak vagyunk így.
Európában Best of Show néven fut ez a mostani turné, míg az USA-ban egy kabaréműsort adtok. Miért nem hozzátok át ide is?
Mert kurva drága. Egy igazi klasszikus kabaréműsorról van szó, táncosokkal, légtornászokkal, illuzionistákkal, pantomim művészekkel és így tovább. Nagy a stáb, nagy a díszlet, és elég drága lenne áthozni, így sajnos nektek ezt nem tudjuk bemutatni. Készül egy DVD viszont, ősszel vesszük fel, és karácsonyra már várhatóan a boltokban lesz.
Hogyan állítjátok össze egy ilyen Best of turné programját? Sok a vita?
Nem, egyáltalán nem. Elsősorban az ésszerűség dönt, mert ahány lemezünk van, szinte annyiféleképpen kellene áthangolni a gitárokat, és nem hozhatunk magunkkal nyolc-tíz hangszert fejenként. Úgy állítjuk össze a programot, hogy két-három hangszer elég legyen, de változatos maradjon. Szinte minden anyagunkról játszunk valamit, szerintem a közönségnek itt is tetszeni fog.
Meg lehet még élni a zenélésből?
Nem nagyon. Hanghordozót eladni nem tudsz, ha a CD-kiadás megér még öt évet, nagyon fogok csodálkozni. A letöltések miatt egyre többet kell koncertezni, viszont a válság a zeneiparba mostanában kezd igazán begyűrűzni, és mér nagyon kevés zenekar van, ami teltházas turnékat tud nyomni, olyan sztárok mondják le a turnékat, mint Rihanna vagy az Eagles. És akkor ott van még az is, hogy minél többet játszol, annál kevésbé lesz kuriózum egy koncert, és a nézőszám zuhanni kezd. Pólóeladásokból nehéz megélni.
Korábban elég kemények ostoroztad a Bush-kormányzatot, most, hogy demokraták ülnek a Fehér Házban, elégedett vagy?
Nem igazán. Amivel most jobban állunk, az az átláthatóság, Obamáék nem titkolnak el mindent, és nem nézik hülyének az embert. A politika ettől függetlenül egy iszonyú gusztustalan dolog marad, aminek az a lényege, hogy a kisember húzza a rövidet. És ezen semmi nem fog tudni változtatni.
