Hirdetés

A válság kihat a koncertekre – interjú a Skalarmusic vezetőjével

Nem is olyan régen a magyar koncertszervezés szűk piacán egy új név tűnt fel, ami talán még a mai napig alig ismert sokak számára, pedig lassan egy éve dolgoznak. A Skalarmusic Hungary egy szubkultúra koncertszervező csapatából (BPRNR Booking) nőtt ki. Céljuk immár nem csak a rock/metal/hc-közeg kiszolgálása. Erről, és a magyar koncertszervezés helyzetéről beszélgettünk Soós Balázzsal, a cég egyik vezetőjével.

Hogyan kezdődött a Skalarmusic története?
A Skalarmusic anyavállalata osztrák székhelyű cég és több osztrák promoter alapította 2006-ban, akkor meg Novamusic néven. Felismerték, hogy egyesítve erejüket, kapcsolati tőkéjüket és a kezükben lévő know-how-t, nagyobb szeletet tudnak kihasítani az osztrák koncertpiacból, ami Európa egyik legjobban prosperáló zenei piaca, figyelembe véve a népesség nagyságát, a fizetőképességet és a kulturális fogékonyságot. Nagyon rövid időn belül megnyerték az intenzív versenyt a piacukon és mára Ausztria vezető promoter- és fesztiválszervező cége lettek önerőből, állami szerepvállalás nélkül, olyan fesztiválokkal, mint a Novarock vagy a Frequency. Fontos hogy stílustól függetlenül tevékenykednek, azaz jazztől punkrockig szerveznek koncerteket. A Skalarmusic Hungary 2008 eleje óta létezik, hasonló álmokat dédelget, mint az osztrák anyavállalat, természetesen egy jóval szerényebb piacon. Minden magyar koncertszervező atyja, Hegedűs László szavaival élve egy nyomorult, kiskanálvíznyi piacon. A Skalarmusic Hungary-t az osztrák anyavállalat nemzetközi expanziójának tekinthetjük, a sikerén dolgozunk.

A néven kívül miben különbözik a Skalar a BPRNR bookingtol-tól?
Semmiben és mindenben. A BPRNR Booking egy szubkulturálisan viszonylag jól behatárolható zenei szegmensben ért el számunkra is meglepő sikereket (hardcore, punkrock, metál), ami a benne dolgozók zenei hátterével magyarázható a legegyszerűbben. A Skalar Hungary alapkoncepciója, hogy ettől szeretnénk eltérni és alternatívát kínálni minden élőzene rajongó számára. Ez természetesen nem egyszerű feladat, ha figyelembe vesszük a BPRNR Booking (zenei import) és a BPRNR (zenei export) közösségépítő, véleményformáló jellegét. Prognosztizálható volt, hogy ez nem tarthat örökké, ezért próbáltunk előre menekülni. Óvatosan és átgondoltan, de azt hiszem látszik, hogy igyekszünk átlépni árnyékunkat, kiváló példa erre Henry Rollins februári stand-up comedy jellegű fellépése Budapesten, amihez hasonlóval még nem próbálkoztunk. Bevallhatom, izgatottan várjuk. Esetleg felhozhatnám példakent a „Bringing It Back” minifesztiválunkat, vagy a tavalyi nyári fesztiválokra ügynökségként közvetített zenekarainkat.

Ezek szerint várható, hogy olyan koncerteket, mint pl. az Iced Earth (ami a korábbi vonaltól biztosan távol esik) is szerveztek?
Teljes mértékben! Mint az előbb is említettem határozott víziónk, hogy csak jó és rossz (akár üzleti, akár kulturmisszió szempontjából nézzük) zenekar, előadó létezik, műfaji és szubkulturális korlátok nélkül. Egyik műfaj sem jobb vagy rosszabb a cég szempontjából a másiknál. Amennyiben van igény és feltehetően fizetőképes kereslet, a Skalarmusic megpróbálja elhozni a művészt. Az más kérdés, hogy az utóbbi időben lehetetlen megítélni mire van es mire nincs igény, vagy fizetőképes kereslet, mert a „top act”-eken kívül lassan semmire nincs.

Mi alapján válogattok? Tudok például arról, hogy lehetett volna Mars Volta is Budapesten, de végül senki nem vállalta.
Ez nagyon jó és tisztázandó kérdés, mert rengeteg megkeresést kapunk, kit és mikor hozzunk el. Látni kell, hogy a magyar koncertpiac, és azt hiszem az egész kultúra iránti fizetőképes kereslet romokban hever, ami alapvetően befolyásolja a lehetőségeinket. Mivel mi nem produkálunk szinte semmilyen nemzetközi mércével mérhető lemezeladást, ezért másod- de inkább harmadlagos piacnak számítunk a zenekari managementek számára. Ha lemezeladás nincs, mi lehet motiváló tényező? Természetesen az ajánlott gázsi és a várható embermennyiség. Általában ezekből is az EU átlag alatt tudunk csak sajnos prezentálni, és ha még hozzávesszük mindehhez az itthoni piaci szereplők közti, finoman fogalmazva, nem mindig korrekt piaci magatartást, az egészből kialakul egy tipikus magyar helyzet. „Kicsit savanyúbb, kicsit kisebb, de a mienk”-szindróma, vagy hívjuk magyar koncertpiacnak. Így hát marad a kockázatvállalási hajlandóság kitolása és a legendás magyar vendégszeretet, amivel persze nem sokra megyünk. (nevet) Természetesen tudtunk a Mars Volta-turnéról, és nagyon-nagyon szerettük volna már őket elhozni évek óta, de be kellett látnunk, hogy erre semmi esélyünk. Egyszerűen nem éri meg a zenekarnak elvesztegetni egy napot a turnéjából ránk egy 400, legjobb esetben 600 emberes koncert miatt, mert Európában szinte sehol nem játszanak 1000-1500-as kapacitású hely alatt, a jegyár pedig a másfélszerese. Az emiatt meg nem valósult koncertek listája végtelen amúgy.

Jobban működik szerinted Skalarmusic néven a booking, mint BPRNR néven?
Hogy jobban azt nem tudom, viszont sokkal határozottabb elképzelésekkel, cégszerűbben és partnereink szempontjából megbízhatóbban, ami minden üzleti vállalkozás alapja kellene, hogy legyen. Azt amúgy már látjuk, hogy az előbbi szépen csengő szavak rengeteg nehézséget is hordoznak.

Az nyilvános, hogy az eddig leszervezettek közül, melyik buli volt nyereséges és melyik nem?
Erről nem szívesen adnék ki információt, ha lehet ezt mondani, üzleti titokként kezelnem, de azért azt megsúgom, hogy egy tapasztalt promoter nem nagyon csinál úgy koncertet, hogy az adott helyszín kapacitásának 60-70%-os telítettsége esetén ne legyen nullszaldós. Persze kivételek, kultúrnagykövetek, esetleg nem a saját pénztárcájukkal játszók mindig akadnak. (nevet)

El tudod mondani röviden, hogy miben áll egy koncertszervező tevékenysége? (előkészítés, catering stb.)
Idegeskedik, találgat, idegeskedik, hazárdírozik, idegeskedik, sok emailt ír, idegeskedik, telefonál, idegeskedik. (nevet) Komolyra fordítva: összetett folyamatról beszélhetünk, ami monitoringtevékenységgel, informálódással indul a turnék felől, majd a zenekar piaci helyzetéről. Ezután elkezdődik a kalkulálás a jegyárak és várható nézőszám alapján, majd következik az ajánlattétel, amennyiben ez rendben, kezdődik a tényleges munka, úgymint értékesítés, marketing azaz az operatív rész, a végén pedig várja a promoter a elővételi adatokat, ezek alakulásának megfelelően megnyugszik vagy tüzet olt. A koncert napja már általában rutintevékenység, amihez nélkülözhetetlen a megfelelő produkciós menedzser.

Megéri Magyarországon külföldi rockkoncerteket szervezni?
Sokan próbálkozunk vele, úgyhogy meg kell, hogy érje. Nem indulunk egyenlő feltételekkel persze, de az előrelátásnak itt is meg kell hogy legyen a gyümölcse. Fontos azonban, hogy ne csak rock hanem minden stílusban megérje koncertet szervezni, az adott műfajban dolgozni. A kultúra iránti igény alakítható pozitív irányba is a benne dolgozók által, sőt feladatunk is az alakítása, mert csak a sok-sok stílusból érkező impulzusok szélesítik a látókört, és ez vezethet nyitott és elfogadó egyénekhez. A masik oldalról az vezet az iparág egészséges működéséhez, ha minden stilusban van megfelelő „szakmunkás”, és kizárólag a kreatív tevékenységére koncentráló előadó. Hosszú távon ez vezethet a magyar zenei produkciók minőségi javulásához. A koncert végén pedig, ha a művész és a közönség is mosolyog, kellemes élménnyel távozik, nem érzi, hogy kirabolták és elégedett, mi elvégeztük a dolgunkat.

Divatos kérdés, de mennyire érezhető, hogy gazdasági válság van?
Elképesztő módon! A kultúra és ezen belül a koncertlátogatás az első, amit redukálnak az emberek, mint kiadást. Ezen kívül még nem beszéltünk a forintárfolyam teljes kiszámíthatatlanságáról stb. Persze erre is van ellenpélda, amivel ellent is mondok magamnak, ha a stadion- vagy arénakoncertek látogatottságát vagy a tavalyi prémiumfesztiválok látogatottságát nézzük. Egy–egy komolyabb koncert a válság hatására nem csak szórakozás, hanem szinte szabadidőeltöltés, a nyaralás egy formájává vált, aminek tömeges megjelenése új tendencia. Alapvetően a válság a szórakozási szokásokat globálisan alakítja át, aminek a kezelése minden ebben az iparágban tevékenykedőnek kihívást jelent. A kiélezett piaci verseny, és a „mindent vagy semmit”-elv, az iparág tisztulását fogja eredményezni, ami nem biztos hogy hátrány.

Nekem az is feltűnt, hogy mostanában a magyar piacon dolgozó szervezők összefognak. Hogyan és miért jön létre ilyen együttműködés?
Egyrészről a kockázat minimalizálásra vezethető vissza, egyesitve az erőket a nehéz időkben könnyebb sikereket elérni. A másik oldalról felismerhető, hogy nem vezet sehová ugyanarra a zenekarra licitálni, és árversenybe bocsátkozni egy mostani piaci környezetben.

Konkrét terveket kérek a végére. Kik várhatók, és ki egyáltalán nem a közeljövőben?
Jó kérdés, és biztos vagyok benne, hogy a 2010-es év még szűk, de sok ígéretes csemegét hordozó év lesz. Biztos nem varható áttörés indie, indie-pop előadók klubkoncertjeire idehaza (pl. Kaiser Chief, Gossip, Mars Volta, Kasabian stb) pedig sajnos a fesztiválokon túl, ezek a bandák „izzadságszagban” mutatják meg igazan magukat. Stagnálást érzek metálszinten, habár köszönthetjük a Metallicat tíz év után, ami óriási. A fizetőképes kereslet visszaesése figyelhető meg érzek dj/hip hop és hc punk szinten is. Ettől függetlenül büszkén mutatjuk be 2010 ben a már említett Henry Rollins spoken word produkciót, végre a calipunk legenda Pennywise produkcióját Téglás „Ignite” Zolival a mikrofonnál, de remélhetően konfirmálás előtt állunk a meg nem nevezhető, de színésznőből lett rockénekesnő klubkoncertje előtt, aki végre nem csak messze távol, egy megaszínpadon hanem karnyújtásnyira szántja majd a deszkákat.

Hirdetés

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,000FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló