Egyre fogynak a számok a Quimby facebookos profilképén, ami azt jelenti, hogy a születésnapi megakoncertig már tényleg pár napot kell csak kibírni. Nem nehéz kitalálni, mit csinál a zenekar ezekben a napokban: próbál ezerrel a Wigwam Klubban. Itt látogattuk meg őket múlt héten, hogy a próbafolyamat etapjai között a koncert felől érdeklődjünk.
Olvasóinknak talán meglepő lehet, hogy az arénás koncertek előtt nincs igazán mód a helyszínen próbálni. Ez a Quimby esetében is így van, akik épp emiatt költöztek át a finisben a Wigwamba.
„Most azért vagyunk itt, mert ez egy nagy tér, aminek gyakorlatilag a küzdőterén, a közönségrészben tudjuk lemérni és modellálni az aréna hatalmas színpadát. És azért vagyunk itt, amellett, hogy összenézünk egy-két dolgot és csiszolgatunk még, hogy nagyjából meglegyen az arénás arányérzékünk”
– mondta erről Varga Livius.
Ennek érdekében persze mindent pontosan oda kell helyezni, ahol az a koncert napján lesz – ezt segítendő a padlót teleragasztották mindenféle színes ragasztószalaggal, hogy mindenki tudja, merre mennyit mehet. Nem túlzás azt állítani, hogy komplett dramaturgiáról van szó, ahol a színpadon tartózkodóknak nem csak egymást és a hangszereket kell kerülgetni, de még arra is figyelniük kell, hogy mikor és merről veszi őket a kamera.
Ha már dramaturgia: a Micsodaország koncert alcíme ugyebár az, hogy „tragikomédia egy hosszú felvonásban”. Jogosan merül hát fel a kérdés, hogy mennyire színpadias koncertre lehet számítani egy olyan bandától, akik – Kárpáti Dódi szavaival élve – az ugrálós koncertjeiket is teletűzdelik mindenféle gesztussal, amitől az más lesz, mint egy rockkoncert. Dódi erre is választ adott:
„Inkább azt mondanám, hogy látványos lesz, és hogy lesznek benne színpadi elemek, emlékeztetni fog a Teátrum-turnén látható kis szösszenetekre. De nem lesznek külön jelenetek, hanem ahogyan a különböző részek, vagy a számoknak a részei megszólalnak, ahogyan azt előadják a zenészek, annak lesz egy kicsit színpadias felhangja.”
Livius szerint inkább arról van szó, hogy különböző, a Quimbyre jellemző tereket és hangulatokat próbálnak meg ötvözni az Aréna színpadán.
„Ugye a zenekar szeret kirándulni különböző terekbe, a cirkusztól a színházig már mindenhol játszottunk, bizonyosfajta rutint szereztünk ezekben, mindig mást követel a tér. Most itt ebbe a térbe megpróbáltuk belecsempészni mind a két-három féle-fajta hangulatot: a fesztivál nagykoncertek hangulatát, a kis klubkoncertek hangulatát, a színházi hangulatot. Ez egy… nem tudom, mindig az utazás jut az eszembe erről. Szemi-akusztiknak mondanám, mert gyakorlatilag nem lehet akusztikusan játszani, de mégis azt a hangulatot idéző megvillanás is lesz.”
Ezzel kapcsolatban hozzátette még, hogy:
„Ami teljesen új lesz az a vizuális világ. A látványért felelős munkatársaink teljesen új világot álmodtak, egy nagyon konkrét stílusban, és minden egyes szám, amit eljátszunk, mondjuk így, vizuált fog kapni.”
Azért persze egy percre sem kell aggódni, mert Livius szerint a jubileum „mégiscsak egy hamisítatlan Quimby koncert lesz”. Arra azonban nagyon figyeltek, hogy úgy válogassák össze a számlistát, hogy lehetőleg minden rajongónak a kedvére tegyenek. Így természetesen a legnagyobb slágerek közül is elhangzik majd jónéhány (igen, lesz a Most múlik pontosan is), de azok is elégedettek lesznek, akik a kevésbé mainstream dalokat szeretik. Lívius így beszélt erről:
„Eddig ismeretlen számokat nem fog hallani a közönség, ilyen módon nem lesz teljesen új semmi. De ha azt vesszük, hogy a Quimby folyamatosan, mindig feldolgozza saját magát is és átalakítjuk a számokat, itt is több szám egészen új köntösben fog megjelenni. Személy szerint az egészet egy nagy sóhajtásnak gondolom, egy nagy történetmesélésnek, egy utazásnak.”
„Három billentyűsön, egy elektromos dobon, üvegen, ja meg a vurliceren, meg egy orgonán”
– sorolta fel Balanyi Szilárd, hogy mi mindenen fog játszani az arénában. Ugyanis nem csak a számok lesznek nagyon diverzek, hanem a koncert során, a színpadon megjelenő hangszerek is, melyek között a hárfától elkezdve, a vízzel teli dunsztosüvegeken és különféle csöveken át a leveses fazékig mindenféle eszköz megtalálható. Ráadásul, mint az a Quimbytől már megszokott, nem csak a frontember Kiss Tibi fog énekelni, hanem Dódi és Livius is, nagyjából olyan arányban, ahogyan a lemezeken – Liviustól 5-6 dalra számíthatunk.
Ami a vendégművészeket illeti, konkrétumot nem lehetett kihúzni a Quimby egyébként legközlékenyebb tagjából, inkább csak a koncepcióról mesélt Livius:
„Azzal a fő céllal álltunk neki, és hogy ne kronológiai visszatekintés, múltidézés legyen, hanem inkább egy, a Quimbyre jellemző korszakok és hangulatok megvillantása, de összefűzve egyfajta utazás, egy dramaturgia mentén. Ebben meg fognak jelenni vendégzenészek, de úgy döntöttünk, hogy nem a leghíresebb barátainkat hívjuk el, hanem, amit a zene követel, és amilyen zenei narrációt elgondoltunk erre, ami ehhez igazán jól passzol. Úgyhogy, igen, lesz a balettől elkezdve a hárfáig sok minden benne, de lesznek régi ismerősök is, mint Vastag Gábor gitáron, vagy például a Gazda Bence hegedűn, a vendégek sora hosszú.”
Persze már a koncert utánra is vannak tervei a zenekarnak. Lesz még két fellépésük, egy dunaújvárosi és egy újévi koncert, majd egy pár hónapos pihenő következik, mielőtt késő tavasszal újra turnézni indulnának.
„A köztes időben nem csak pihenünk, hanem újra készülünk valami kis quimbys váltásra”
– ígérte Livius, aki az elmúlt hónapokat is értékelte:
„Azért ez egy jubileumi év volt, ahol sok meglepetéssel szolgáltunk a közönségnek és magunknak. Tanult kollégáink feldolgozták számainkat, mondtuk nekik, hogy ne kíméljenek, a Tükröm, tükröm című lemezről beszélek, ez tavasszal megjelent, aztán egy angol válogatásunk is megjelent, az English Breakfast, és hát egy vadonatúj lemez jelenik meg november 26-án, az aréna napján, és ott lesz először kapható, amelyből 5 számot egyáltalán senki nem is hallhatott. Úgyhogy ennyi az ünneplés. Aztán persze ez a mondhatni »tortán elfújni a gyertyát« az a konkrét koncert lesz, de utána megy minden tovább.”
És, hogy mire számít egy Quimby-tag a 25. szülinapi koncerttel kapcsolatban? Erre Szilárd válaszolt egyszerűen, de mégis mindent pontosan összefoglalva:
„Én igazából azt az érzést várom, és reménykedem benne, hogy az lesz, hogy a koncert végén olyan élménnyel meg érzéssel fogok meghajolni, hogy jó volt.”
A poszt megjelenését a Nemzeti Kulturális alap és a Cseh Tamás Program támogatta:
