A grunge mesterségesen kitalált stílus, és mégis bárki könnyen felismerheti a kesergő énekről, a hetvenes éveket idéző gitárhangzásról, és a kissé (vagy nagyon) depressziós hangulatról. Az irányzat nem fulladt ki Kurt Cobain halálával, de az biztos, hogy a Nirvana társainak, például a Soundgardennek is lefelé görbült a karrierje aztán. A kiadók nem adták fel, és rátaláltak a grunge szalonképesebb, barátságosabb változatára, a Creedre, majd később a Nickelbackre.
Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán. A kilencvenes évekre és a grunge zenekarokra már sokan nosztalgiával gondolnak, és a nosztalgia nagy erő, így a mindig is zenélő Pearl Jam mellett már újra üzemel az Alice in Chains és a Soundgarden is. Utóbbi koncertezget, de a régi lemezekkel is foglalkozik, és érkezik egy válogatás CD&DVD kombó is. Erre került fel egy korábban ki nem adott dal, a Black Rain, a Badmotorfinger idejéből.
A szám alapján döbbenetes, ki nem használt potenciál lehetett még a zenekar akkori állapotában. A húzós, nyúlós gitár, és az ízléses dob, az egyértelmű refrén ugyanúgy elfért volna a Badmotorfingeren, mint bármelyik akkori, kiváló dal. Talán próbálkoznak még ilyet írni, de abban lehet izzadságszag, ebben pedig halványan sincs.
A posztgrunge egyik legnagyobb hibája egyébként is a fent említett izzadságszag. A Creed, a Nickelback, vagy éppen az Alter Bridge kínlódva akar nagy lírát írni, amin lehet picsogni a lányoknak, és a fiúknak lehet őket vigasztalni közben. Ezek a dalok nem rosszak, de nem is olyan erősek, mint amikor pl. a kvázi-Creed felállású Alter Bridge elkezd riffelni. Alábbi dal az új lemezről van, és a kontraszt kedvéért betesszük a másik stílust, hogy mindenki értse miről van szó (különösen érdemes az alsóban figyelni a 2:20 perc körül felbukkanó thrash témára).
