Hirdetés

A Metallicával segítettük egymást – Kreator-interjú Mille Petrozzával

Ha a német thrash metál szóba kerül valahol, akkor biztos, hogy a Kreatort is emlegetni kezdi valaki. Az esseni zenekar a műfaj egyik alapvető csapata, akiktől sokan még a death metal színteret is származtatják. A Kreator legközelebb a pécsi Rockmaratonon lép fel Magyarországon, így aktuális is volt a svéd death metal énekesek stílusára nagyban ható Mille Petrozza frontemberrel beszélgetni egyet.

Egy koncert DVD kiadásán dolgoztok éppen. Mit lehet erről tudni?

Nem csak egy egyszerű élő show lesz rajta, hanem rengeteg extra is. A koncertet Essen mellett vettük fel Oberhausenben, egy nagyon jól sikerült teltházas buli volt, egy nagyon jól sikerült hét hetes európai turné méltó lezárásaként. Felvettünk egy csapatot, akik hoztak mindenfajta kamerát, állót, mozgót, lógót, tényleg mindent, összesen huszonnégyet. Mindig nehéz feladat, sőt valahol lehetetlen is egy DVD-n vagy Blu-Rayen visszaadni egy élő koncert hangulatát, intenzitását, látványát, de szerintem mi egész jól megoldottuk ezzel a csapattal. Lesz rajta még néhány intejú, videoklippek, rajongók fotói meg egy csomó dolog. Egy olyan kiadványt szerettünk volna készíteni, ami túlmutat egy sima koncert DVD-n.

Koncerteken nagyon adtok a látványra. Lehet ugyanazt kivitelezni egy fesztiválos fellépésen, mint egy önálló koncerten?

Mindenképpen szükség van kompromisszumokra, de igyekszünk a fesztiválokon is a lehető legjobban teljesíteni. Két zenekar között az átszerelési idő nagyon kevés. Ugyanakkor mi abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy a legtöbbször, mint főzenekar lépünk fel, így a technikai lehetőségeink jobbak, több időt kapunk, szóval vannak kiváltságaink. Sokat invesztálunk abba, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a koncertekből, és a csapatunk is nagyon profi és gyors, ezért úgy érzem, hogy egy fesztiválos koncert sem lesz csalódás a rajongóknak, ugyanakkor ők is meg kell, hogy értsék, hogy adott esetben nem is lesz pontról pontra ugyanaz, mint egy saját koncert. De ez nem csak nálunk van így.

Egyébként te az a típusú zenész vagy, aki fesztiválokon szétnéz és megy egy kört, vagy inkább csak a backstageben várod a koncertet?

Ez a fesztiváltól függ. Ha turnén vagyunk, akkor egyik városból megyünk a másikba, és nincs lehetőségem arra, hogy zenekarokat nézzek. Éppen ezért, ha fesztiválon lépünk fel, akkor mindig megnézem, hogy kik lépnek fel, és megnézem az engem érdeklő zenekarok koncertjét. Aztán az is igaz, hogy sok haverral ilyen alkalmakkor futunk össze, akkor pedig jó egy kicsit sztorizgatni meg röhögni az öltözőben. Szeretem megnézni és megismerni a következő generációt is, mindig egyfajta kihívásnak érzem, és meg is van bennem még az egészséges versenyszellem.

Nemrég mutattátok be az okostelefonos Kreator-alkalmazást. Te szereted az ilyen technológiai újításokat?

Ó hogyne, nagyon bírom ezeket az új dolgokat, elég kocka vagyok hozzá. Ez is például egy remek formája annak, hogy kapcsolatban maradj a rajongókkal közvetlenül. Régebben nem volt ilyen, maximum elmondtad koncerten amit akartál. Mindig kellett egy közvetítő, hogy az összekössön a rajongókkal. Ennek mostantól vége. Ha van valami hír, vagy mondandó, amit azonnal meg akarok osztani a rajongókkal, akkor megosztom.

Te kezeled a saját közösségi oldalaitokat?

Igen, amit kedvem van és meg akarok osztani, azt megosztom, amit nem akarok azt meg nem. Egyáltalán nem kell ezt annyira túlbonyolítani, mint ahogyan sokan teszik.

Amikor Európában elkezdtétek a thrash metál zenét, mennyire voltatok képben az amerikai vonallal?

Akkor még csak a Metallica kezdte bontogatni a szárnyát, a nagy thrash metál színtér a Bay Area az utánunk jött létre. Tudtunk ottani metál zenekarokról, de nem kategóriák szerint, mert igazából sosem gondolkoztunk kategóriákban, mint ahogy az sem számított soha, hogy melyik zenekar honnan jött.

Akkor inkább segítettétek egymást?

Pontosan. Sőt, állíthatom, hogy egymás rajongói voltunk. Éppen ezért ahol csak tudtuk, támogattuk egymást, és mi is sok mindent mutattunk meg nekik, mikor ők kezdték kiépíteni ezt a színteret.

Ennek ellenére 2009-ig kellett várni a nagy amerikai áttörésre, addig csak kisebb sikereket értetek el az Államokban. Miért?

Ez nézőpont kérdése, mert már 1986-ban is felléptünk Amerikában. Tudod az amerikai zeneipar teljesen más, mint ami itt van Európában, ezért nem is mérhető azonosan. Ott nagyon sok zenekar volt, és a klubélet is nagyon erős, amit mi végig is jártunk. De ennek ellenére nem annyira jól szervezett vagy rendezett ez az egész, mint Európában. Minden zenekar sokkal nagyobb név Európában, mint az Államokban, még az amerikai zenekarok is, jó kivéve mondjuk a Metallicát, akik mindenhol hatalmasra nőtték ki magukat. De a mai napig több a zenekar és a verseny is nagyobb, éppen ezért olyan nagyon-nagyon sikeresnek lenni igazán nagy kihívás. De a világ nagy, rengeteg más hely van, ahol híresek tudtunk lenni.

A stílus úttörőiként mennyire volt nehéz dolgotok, hiszen mindig az elsőnek a legnehezebb.

Mikor kezdtük, szinte még tinédzserek voltunk, és nem volt az egyáltalán tudatos, hogy mi most valami újítót teszünk a világgal. Mi csak játszottunk, ahogy éppen akartunk. Persze jó helyen voltunk, jó időben. Most azért neveznek minket legendás zenekarnak, mert ott voltunk a kezdetekkor. Sosem gondoltuk, hogy azzal, hogy azt csináljuk amit szeretünk, azzal valami stílusában is újat hozunk létre. Nem voltunk annak tudatában, hogy éppen egy ösvényt taposunk ki a következő generációnak. Mikor felnőttem Iron Maident és Judas Priestet hallgattam, most már vannak olyan zenekarok, akiknek a Kreator volt az inspiráció, és ez nagyon jó érzés, és ha segíthettem nekik céljaik elérésében úgy ahogy anno az engem inspiráló zenekarok segítettek, akkor már jól jártam.

Hogy gondolsz vissza a thrash stílustól kissé elforduló, tőletek nagyon szokatlan Endorama vagy a Renewal lemezekre?

Szerintem tök jó lemezek, a mai napig imádom őket. A történelmünk része, és egyáltalán nem bántam meg őket.

Ezeket nem fogadta olyan lelkesen a közönségetek. Benned, mint zenészben mi játszódik le olyankor lelkileg, amikor a rajongók nem úgy reagálnak, ahogy remélted, sőt, ellened is fordulnak. Hogyan lehet ezt magadban helyrerakni?

Ez valóban nehéz dolog, de nekünk zenészeknek meg kell tanulni egy páncélt növeszteni, amiről ezek lepattannak. Senki nem ad ki úgy lemezt, hogy ne gondolná azt, hogy ez baromi jó lett, és igen is imádom. Mikor meghallják a kritikusok vagy a rajongók, meglesz a véleményük, és ez így van rendjén. Minél több emberhez jut el, annál több véleményt fogsz hallani, néhányuk nagyon jó, néhány nagyon rossz. Ezekkel nem szabad foglalkozni. Ha egy kritika jól és intelligensen van megírva, az nem annyi, hogy ez rossz, vagy ez a zenekar borzasztó, hanem el van magyarázva szépen, hogy miért, mi alapján lett ez a véleménye az adott embernek. Ezekkel érdemes is foglalkozni, és végiggondolni, hogy miben van igaza. Fontos a kritika és a visszajelzés, mert néha el lehet felejteni, hogy mire kell fókuszálni, vagy merre kell haladni és nagyon rá tudsz állni, vagy bele tudsz temetkezni egy rossz irányba, ha senki sem mondja neked, hogy ez így nem jó.

Hirdetés

Kommentek

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
872FeliratkozóFeliratkozás

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló