MR2 Road Show (Turbo, Vad Fruttik, Zagar) @ Rockwell Galéria, Miskolc 2008.11.28.
Az MR2-turné elég jó muri, még ha a turné alatt leginkább azt kell érteni, hogy körbejárja az országot egy csomó petőfis díszlet, lévén a zenekarok cserélődnek. Miskolc a meglehetősen eklektikus Turbo – Vad Fruttik – Zagar pakkot kapta, aminél személy szerint el tudok képzelni jobbat is, ám Zságerék megjelenése bárhol biztosít egy bizonyos nézőszámot, ami Pataki Attila szülővárosának zenei ízlését tekintve igencsak fontos.
A három fellépőből egyértelműen a Turbo érdekelt a legjobban, mivel annak ellenére, hogy az interjúk alapján az utóbbi idők legnagyobb arccal rendelkező zenekaráról van szó, lehetetlen tőlük elvitatni a Magyarországon szokatlanul magas színvonalat. A körülmények összejátszása miatt sikerült csak a közepére odaérnem, de úgy érzem a lényeget így is simán leszűrtem: a hatások között nem kell Mars Voltára, pláne nem Wolfmotherre (eleve vicces lenne ha az utóbbi név hatna valakire) gondolni, a Turbo Led Zeppelin-es, és ez tök jó. A megszólalás, ha nem is volt tökéletes, de több mint elégséges. Mellé a banda is kitett magáért: Tanka Balázs énekes bemozogta a színpadot, kommunikált a közönséggel, látszik, hogy a tagok nem ma kezdték ezt a zenélés dolgot. Negatívum, hogy a közönség nem nagyon tudott mit kezdeni vele: a Zagar közönségének a többsége egyértelműen az elektro felől érkezett, a Vad Fruttik-szimpatizánsoknak meg egyszerűen nem elég alternatív ez. Erről nyilván nem a zenekar tehet, szóval csak tanácsolni tudom bárkinek a minél gyakrabban történő megnézésüket, a saját közönségükkel biztos magabiztosabbak – plusz várom a lemezt (meg egy névváltoztatást)!
Titokban számítottam arra, hogy az est mélypontja a Vad Fruttik lesz, de reméltem, hogy valami csoda folytán megváltozik a helyzet, és véletlenül elkezdenek szórakoztatóak lenni, ha már ez a dalírósdi nem megy. De nem, a Vad Fruttik jellegzetes példája a magyar alter-színtérnek: csapongó zene, valódi irányvonal nélkül, sok-sok jófejkedő dalszöveg (a „szóljál már anyádnak dobjon le szotyira pénzt” sor felér egy gyilkosságra való felbuzdítással), vagy rosszabb esetben szenvedés. Mert ugye van az a szám, amiben az énekes elnyöszörgi, hogy fáj a feje, nagy a szíve, és milyen kurvára nincs neki senkije. Na ez a dal büntet, különösen azt látván, hogy tarisznyásék mennyire megőrültek rá. Ha meg kell neveznem az MR2 legnagyobb bűntetteit, akkor az egyik okvetlen a Vad Fruttik befuttatása.
A bőszen átsörözött koncert után elkezdett hangolni a Zagar, és éjfél körül kezdődött is a performansz. Bevallom, a lemezekkel még mindig nem tudok mit kezdeni, otthon borzasztóan vérszegénynek érzem még mindig Zságer Balázst és zenekarát, de ami tény az tény: élőben egyre jobban működnek. A profizmus több összetevőből áll össze: eszméletlenül szép megszólalás, magabiztos kiállás, és az a fajta játékosság, ami a sorlemezekről hiányzik. Azért a biztonság kedvéért mikor már kezdtem volna elhinni, hogy ez nagyon jó, mindig eszembe juttatták, hogy mi a gond: a Zagar akkor a legrosszabb, ha rockzenekar akar lenni. Amíg mennek a breakek, vagy csak valami trip hop-közeli szkreccselős rész szól, egészen zseniálisnak tűnik, de amint jönnek a hangszeres részek, elveszik valami belőle. A vizuál rész persze szokás szerint remek volt.
A buli végén boldogan nyugtáztam, hogy Magyarországnak van egy több mint reményteljes zenekara (Turbo), szomorúan, hogy még mindig nem tudunk kinőni a rosszból (Vad Fruttik), és ismét boldogan, hogy Zagar-koncertre bármikor veszély nélkül el lehet menni.
(A képek a zenekarok MySpace oldalairól vannak.)
