Mi a közös a Long Distance Callingban, a Sólstafirban és a Sahgban? Sokáig semmi nem volt, mostanában is csak annyi, hogy együtt járják Európát, és a turnéjuk március 9-én Budapestet is eléri. Egészen az előző napi prágai szeánszig az Audrey Horne is velük tart, de ott pont lelépnek, így mi nem vagyunk annyira szerencsések (vagy szerencsétlenek, nézőpont kérdése), hogy a norvég hard rockereket is láthassuk. Nem baj, így is bőven jut a jóból.
A Sahg (ejtsd: szag) egy norvég supergroup, épp Audrey Horne-, továbbá Manngard- és Gorgoroth-tagokból verbuválódott mintegy tíz éve, eddig három lemezt adott ki, mindhárom jól sikerült, de azért valahogy annyira nem jól, hogy sokat emlegessék őket. Ezt a fajta stoneres, hard rockos, heavy metalos, csúf, riffelős zenét nagyon lehet élvezni otthon hallgatva is, de igazából koncerten tud pofán csapni. Hátha a most divatos retrohullám a Sahgot is a felszínre veti, megérdemelnék.
A Sólstafir (ejtsd: sóóólstáfííír) már tiszteletét tette nálunk régebben is, egyszer amikor a Köld című 2008-as remekművüket mutatták be, egyszer pedig a tavalyi Fekete Zaj fesztiválon, ahol az alig kevésbé nagyszerű dupla monstrumról, a 2011-es Svartir Sandarról is előadtak dalokat. A black metalos gyökerektől mára jócskán eltávolodó, apokaliptikus avantgárd művészmetált játszó izlandi csapat a nap legjobb és legizgalmasabb fellépője lesz, efelől ne legyen kétsége senkinek.
A német Long Distance Calling (ejtsd: nem ejtem sehogy, mert senkivel sem szoktam beszélni róluk) méla poszt rockjának hallgatása a Sahg ősrockjával szöges ellentétben magányos tevékenységként képzelhető el leginkább, nagy kérdés, hogy koncerten a lágy lebegés közben nem alszunk-e el azonmód csendesen. Persze, akik számára az álmodozós, semmibe úszó gitárharmóniák pengetése és az ezzel járó hangulatteremtés a rockzene netovábbja, minden bizonnyal jól szórakoznak majd, mert ebben a stílusban a Long Distance Calling nagyon magabiztosan mozog. Az új lemezét (The Flood Inside) épp most megjelentető zenekar előző albumának egyik dalában John Bush (Armored Saint, Anthrax) énekel, de nem hiszem, hogy ő is feltűnik a Dürer színpadán.
Ettől függetlenül a megjelenés határozottan ajánlott, koncertkezdés 20 órakor.