Ahhoz képest, hogy a Muse-dalokban akart gondolkozni, most egy lemez kiadására készül, amiről persze el is kezdte csöpögtetni az új számokat, így amolyan felemás módon hozta a tervet, mert jelenleg mindenki ezekről beszél. Mi, a héten debütált Uprisingról ejtenénk pár szót, amit a zenekar weblapján egy gyors regisztráció után meg is lehet hallgatni.
Miután a United States of Eurasia meghallgatása után mindenki kétségbe esett, hogy az új Muse számok méginkább Queen-feldolgozások lesznek, az Uprising egy a Black Hole and Revelation eklektikusságát idéző diszkódal lett. Az ütemet, a felépítést, a ritkán megnyikorduló gitárokat csak a jellemzően nem kézenfekvő énekrészek ellenpontozzák. Valóban szomorú tudomásul venni, hogy itt nincs zúzás, de a gitár a helyén van, pont annyi van belőle, amennyi ide illik, így sokkal hangsúlyosabb is, mint mondjuk az előző lemezes Knights of Cydoniában. Nyilván nem nagy megfejtés a dal (a szokásos: szépen szól, Bellamy hangja pedig itt is megtalálja a maga furcsa frekvenciáját), de a Muse még mindig ügyes zenekar, és úgy tűnik, tényleg a jó dalokra feküdtek rá, mintsem a relevációra.
Ennyi alapján még bármi lehet, de a két szám egy standard Muse-lemezre utal, nagy meglepetésre már nem számítunk, ha meg mégis lesz, akkor senki sem fog panaszkodni.
