Manapság már kicsit sok van az ún. legendás zenekarokból, de a Living Colour esetében is használni kéne a kifejezést, még úgy is, hogy a soron következő lemezük csak az ötödik a sorban, és volt egy majd egy évtizedes szünet a karrierjükben, sőt, az ezredfordulós újáalakulásuk óta is inkább kényelmes tempóban dolgoztak az új dalaikon. Ezek közül három is meghallgatható a myspace oldalon. Én a DecaDance-ről szólok pár szót.
A Living Colour hangzásvilágában a basszuzsgitár játsza a főszerepet. Ettől a számaik kissé furcsán, tompán szólnak, a gitár ereje meg sem mutatkozik a túlvezérelt basszus böfögése alatt. A DecaDance alapja is egy szokásosan húzós groove, a gitárt is inkább a szólónál hallani. A zenekar tagjai a zenészszakma félistenei, éppen ezért a halandó emberek csak nehezen barátkoznak meg azzal, hogy sokat kell hallgatni a dalokat, hogy megmutatkozzon azok szépsége.
.jpg)
Megjegyzem, a DecaDance nem is túl jó szám, a korábban felkerül Behind the Sunnal jobban meg tudtam barátkozni első hallásra. Összességében azonban én nem lettem kíváncsibb az új lemezre, mint korábban, egy komoly keményvonalas tábor viszont a legkevésbé sem foglalkozik majd ezzel, és szeretni fogja a szeptember 15-én megjelenő cuccot.
