A Fear Factory az utóbbi évek legszánalmasabb zenekari balhéját hozta össze nemrégiben. A zenekar kb. amiatt oszlott fel, hogy két dudás nem fért meg egy csárdában – Burton C. Bell és Dino Cazares egója túl nagy volt, hogy kibírják egymást, így esett, hogy az akkoriban a pornóműfaj, és úgy általában a celebvilág felé kacsingató, kisnövésű, kövér gitáros inkább otthagyta a zenekart. Bell hezitált kicsit, volt némi kavarás, sőt Cazares nélkül lemez is készült, majd egyszercsak a két jóember újra barátkozni kezdett, és áttételesen kirúgta a többieket, hogy együtt egy kis pénzt keressen.
Egy turnét le is szerveztek, majd arra hivatkozva, hogy inkább egy fasza lemezt írnának, le is mondták az egészet. Persze a háttérben jogi viták voltak, a korábbi tagoknak nem tetszett a dolog, így szépen beleköptek a levesbe. Cazares és Bell neki is látott a lemeznek, méghozzá Byron Stroud (Strapping Young Lad) és Gene Hoglan (Strapping Young Lad, Death, Testament) segítségével. Ennek eredménye egy új dal, amit meg is lehet hallgatni.
A Powershifter tipikus Fear Factory-szám, éppen ezért baromi unalmas. Cazares még mindig úgy gitározik, hogy a gitárnyakat szinte meg sem kell fognia, olyannyira primitív minden témája. Ugyanazt csinálja mint eddig, ráfekszik a riffel a kétlábdobra, és jöhet a mehet. Bell üvöltözik, meg énekel, de sótlan az egész. Hoglan persze nem tud nem feszesen dobolni, de hát ez nem elég az üdvösséghez. Ha ilyen szürke lesz az egész lemez, amiatt kár volt újra megszeretni egymást, kedves Dino, és Burton Urak!
