A bunkó mosómedve és a szűkszavú faág kalandjai – A Galaxis őrzői Vol. 2.-kritika

galaxis2_02.jpg

Hihetetlen, hogy egy bunkó mosómedve és egy darab faág főszereplésével még mindig tarol az egyik legszórakoztatóbb szuperhősfilm. A Marvel hülye lett volna kihagyni a folytatást és szerencsére továbbra sem veszik magukat komolyan, ami ennek a műfajnak kifejezetten jól áll.

Azért áll jól, mert a nem veszik magukat komolyan, nem az igénytelenségre utal, hanem arra, hogy úgyis annyi szuperhős dráma van már, amik egyre sötétebb hangulattal és véres drámákkal próbálnak meg nézettséget kicsalni, míg a Galaxis őrzői ezzel szemben a humorra épít. A három évvel ezelőtti film nagy meglepetés volt, mert alapvetően kevésbé ismert szuperhősöket vonultattak föl, akik inkább csak a képregényrajongók számára voltak ismertek, de mégis megkedveltették őket mindenkivel. James Gunn, aki írója és rendezője is filmnek, szabad kezet kapott a Marveltől és nem csinált mást csak megint összehozta ezt az öt seggfejt, akiknek amúgy tök nagy szívük van. A szereplők ugyanolyan gyerekesek és lázadóak, csinálják a küldetéseiket, aztán természetesen bajba keverednek, amikor is egy rejtélyes alak megmenti őket. A fickóról (Kurt Russel) kiderül, hogy ő valójában Peter Quill (Chris Pratt) apja, ám a történet itt nem ér véget idillien, sőt a java csak most jön. Mint várható, a Galaxist valaki el akarja pusztítani, de a csapat ezt nem fogja hagyni.

galaxis2_01.jpg

A Galaxis őrzőinek első része akkora siker volt, hogy hülyék lettek volna, ha nem készítenek második részt hozzá. Megint dúskálunk akciókban, de itt azért jóval több a lassú, érzelmes rész, amikben gyerekkori sérelmekre és újra egymásra találásokra szánnak időt, szép, kerek, kedves mondatokkal. Ez azért volt jó ötlet és azért nem időhúzás, mert a film végi pörgős akciójelenetekben kamatoztatják ezeket a személyesebb részeket, ugyanis így már lesz tétje a néző számára is a dolognak és tényleg eltökélten drukkol a hőseinek és érez velük együtt a veszteségeik miatt. Miközben az egész miliő amúgy elég rajzfilmes. Persze milliószor látványosabb, sőt néhol giccsesebb, de tényleg baromi aprólékosan kidolgozott és megteremtett világokban járunk, de a mondanivalója és a kedvessége hasonlít egy jobban sikerült Disney meséhez. Itt is a család, a barátság, a bátorság és a szeretet fontossága van hangsúlyozva, csak felnőttesebb köntösben, pár istenes és cinikus káromkodással kiegészítve. Az egész nagyon aranyos, látványos, bolondos és laza, miközben még érzelmekkel is jobban sikerült teletölteni. A ’80-as évek popkultjára tett kikacsintások – amik már az első részben elkezdődtek az Awesome Mix válogatáskazival – itt egészen David Hasselhoff Knight Rideréig nyúlnak vissza és ez erőltetett retróskodás nélkül nélkül lesz menő. (És akkor azt még nem is mondtuk, hogy amúgy Sylvester Stallone is szerepelnek a filmben.)

Az egyetlen amit túlzásba visznek az a cukiskodás, főleg a Vin Diesel narrálta beszélő fával és a színészeknek sem hiszem, hogy ez volt a legkomplexebb alakításuk, de a Parks and Recreationból megismert Chris Pratt egy tök emberi és szerethető főszereplő, akit jól egészítenek ki a többiek. A Bradley Cooper hangján megszólaló mosómedve még egy karakterfejlődést is képes végigvinni és a legtirpákabb poénok neki köszönhetőek, holtversenyben a testépítő Drax-szal (Dave Bautista). Gamora (Zoe Saldana) meg a kötelező csinos nő, akinek legalább van esze, ráadásul Karen Gillannal egy szintén jó, önálló családi drámát gurítottak elénk.

A Galaxis őrzői vol. 2. után jönni fog majd a harmadik rész is, ugyanazokkal a készítőkkel, ami valószínűleg megint ugyanilyen harsány, vicces, pontosan felépített, igényes, kalandos és valójában pofonegyszerű film lesz.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,927KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,510FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés