Hirdetés

A 666-os járat

Van egy csávó a filmvilágban, akit minden klasszikus galoppmetál rajongó irigyel, és nem, nem a Bar Refaelit kúrogató Leo DiCaprióról beszélek, hanem egy baltaarcú kanadairól, Sam Dunnról. Az eredetileg antropológusnak készülő metallista ugyanis két, főleg rajongócentrikus dokumentumfilmje után 2008-ban részt vehetett az Iron Maiden Somewhere Back in Time turnéjának első szakaszán, mindezt lefilmezte, és Flight 666 címmel moziban be is mutatta.

A dokumentumfilm 45 nap történetét öleli fel, melynek során a zenekar 23 bulit nyomott le 12 országban Indiától Kanadáig, és utazott hozzá közel 80 000 kilométert az Ed Force One fedélzetén, ami egy külön erre az alkalomra átalakított Boeing 757-es, a pilótaülésében Bruce Dickinsonnal, a zenekar énekesével. Ennél faszább másfél hónapos elfoglaltságot tényleg nem tudok hirtelen mondani. A filmet full HD-ben forgatták, és amikor a bemutatóra sor került, azonnal meg is döntött mindenféle rekordokat, mert ez az első olyan dokumentumfilm, ami 41 országban, digitális verzióban került mozikba.

Az ilyen turnéfilmek azért becses kincsek a rajongóknak, mert beviszik őket a kulisszák mögé, oda, ahová csak a VIP-passal a nyakukban rohangáló szerencsések juthatnak be, és megmutatják a metálistenek hétköznapi oldalát is, ami a vártnál sokkal érdekesebb és nyugisabb. Ötven év körül az ember mér nem engedheti meg magának, hogy minden este üveges szemmel okádjon kifelé a szálloda hatodik emeletéről, és az sem kóser, ha a másnapi járat pilótája a karjából kilógó fecskendővel kurvázik a dobszóló alatt – aki ilyesmit vár a Flight 666-tól, az rossz helyen jár, ez egy ereje teljében ugyan csak kis túlzással nevezhető, de iszonyú profi zenekarról szól, ahol a család ugyanúgy a zenészurakkal utazik a turnén, mint a roadok.

Az ugyanis, hogy különgéppel mennek turnézni, nem nagy truváj, a Led Zeppelin vezette be ezt a közlekedési eszközt a rockzene köztudatába, és a Mötley Crüe is így vette be az USA nagyvárosait a Girls, Girls, Girls turnéján. A Maiden viszont nem passzolta le a cájgot a kamionoknak, a stábot meg a turnébuszoknak, hanem kiszedtek egy rakás ülést a gépből, és egy éves tervezés után minden cuccot bepakoltak a gépbe, előre meg beültek a zenészek és a hetvenfős stáb – így együtt utazhattak mindenfelé, és eljuthattak olyan helyszínekre is, ahol egyébként csak hosszas szervezés és egyeztetés után lehetett volna koncertet rendezni.

A turnén az első hét lemez anyagát játszották, a díszlet az egykori Powerslave-turné motívumaira építkezve mutatta meg, hogy milyen monumentális rock-show-ban volt része a világ szerecsésebbik felének a nyolcvanas években (mintha hozzánk akkoriban csak egy kisebb díszletet hoztak volna). Nem retróturnéró van szó, hanem egyfajta főhajtásról a múlt előtt, és egy nagyon kedves gesztusról, hiszen azóta felnőtt egy újabb generáció, akik legfeljeb a fater elbeszéléséből tudhattak arról, hogy milyen az, amikor Eddie egy három méter magas múmia képében kijön Nicko feje felett és tüzet okád a szeméből. 

Ezt a turnét mutatja be a film, aminek DVD-verziója menten ötféle kiadásban is napvilágot lát (itt egy link, tessék csemegézni), nekem a két DVD-s változathoz volt szerencsém: egy lemezen a turnéfilm, a másikon a legjobb pillanatokból összevágott koncertfilm kapott helyet. A kép csodálatos és tűéles, a hang szenzációs, az igazi persze az lenne, ha mindezt moziban láthatnánk, és a székben headbengelhetnénk ezerrel. Amitől azonban ez a film több, és jobb, mint az eddig készített hasonló kiadványok, az, hogy a dokumentumfilmesek nem csak a zenekarra koncentráltak, hanem bemutatták az egyes ország rajongóit is.

Azt az őrületet, ami a Maident pl. Dél-Amerika országaiban körülveszi, elképzelni sem tudtam, Kolumbiában a legkeményebb rajongók tíz napon át álltak sorba azért, hogy közvetlenül a színpad előtti helyhez jussanak, Chilében a repülőtérre a rendőrséget kellett kivezényelni ahhoz, hogy egyáltalán kijöhessenek a zenészek az épületből, Brazíliában pedig akad egy pap, akinek a testét 164 Maiden-témájú tetoválás díszíti, és a zenekar szövegeit idézi a vasárnapi miséken.

Kiváló turnéfilm a Flight 666, az első perctől az utolsóig élvezetes és érdekes, a háttérmunka bemutatásától a pilótafülkében ügyködő konszolidált úriembernek tűnő, de a következő pillanatban a Troopert üvöltő rocklegendává átvedlő Dickinsonon keresztül a folyamatosan poénkodó Nicko McBrainig és a három lányát és fiát is magával hurcoló Steve Harrisig. A koncertrészletek azoknak, akik a tavalyi Sziget nulladik napján látták a zenekart, túl sok meglepetést nem tartogatnak, de ettől még kiválóan szólnak, és olyan energia van bennük, hogy az ember önkéntelenül headbangelni kezd a tévé előtt. Kötelező darab.

Még több Popcorn

Két bónuszrészt kap az Eufória, az egyiket még idén

A zenében is nagyon erős sorozatnak már készül a második évada, de előtte még kapunk valamit.

Eladó a Bárányok hallgatnak című filmből ismert horrorház

Buffalo Bill házát egész olcsón meg lehet venni.

Digitálisan felújították és tévében közvetítik a legendás 6:3-as magyar-angol meccset

Onnan indultak, hogy volt egy tévé képernyőjéről kamerával felvett fekete-fehér felvételük.

Kommentek

35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
695FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Audiópartnerünk

Friss Lángoló

Aranyéletes dalához forgatott videót a SONYA Terézvárosban

A Hunyadi téri vásárcsarnok évtizedek óta lakatlan fejépületében zajlott a munka.

Nem olcsó, de nagyon erős az új Huawei Mate-széria

Bemutatkozott az új EMUI kezelőfelület, és egy rakás kiegészítő is érkezett.

Жълтото Момиче – Premier a Meszencsinkából is ismerős Biljarszki Emiltől

Ambient hangzású dal debütál a Lángolón, klippel együtt.

Budapesttől is elbúcsúzik Ozzy Osbourne

Az eredeti turnéban nem volt benne Budapest, a most lefoglalt dátumokban már igen.

Tiktokos hülyeség miatt került vissza a Fleetwood Mac a slágerlistákra

Egy veszélyes kihívás miatt éli újabb fénykorát a zenekar. A gördeszkázás közbeni áfonyalé szürcsölgetésbe a zenekar is beszállt.