Hirdetés

A zenészek újrakiadásokkal háborúznak a kiadóik ellen

Taylor Swift legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy újra felvette a Red című lemezét, és arra kérte rajongóit, hogy mostantól ezt a verziót hallgassák mindenhol. A lemez egy nap alatt két rekordot is megdöntött a Spotifyon, egyrészt ez lett az a lemez, amit a megjelenése napján a legtöbben streameltek, illetve a pénteken valaha legtöbbet streamelt női előadó lemeze. Bár mindkét rekord eléggé nyakatekert, a lényeg az, hogy baromi sokan voltak rá kíváncsiak, pedig nincsenek rajta új dalok.

A lemez igazából egy nagyon fontos része annak a gigantikus háborúnak, amit Swift vív egykori kiadója ellen.

Több helyen lehetett olvasni a hírt arról, hogy Swift katalógusa Scooter Braunhoz került, és ennek nem igazán örült az énekesnő, és éppen ez a harc ért most el egy olyan szakaszba, ami alapján azt lehet mondani, hogy éppen Swift áll nyerésre.

A hangfelvétel kincs

Az ilyen típusú cikkeinknél elengedhetetlen a zeneipari fogalmi kisokos, lehet, hogy sokaknak már ismerős lesz, de vegyük át újra! Mikor van egy dal vagy lemez, annak vannak szerzői, akik írják a dalokat. Vannak előadói, aki nem minden esetben ugyanazok, mint a szerzők. Jelen esetben az előadó ugyebár egyedül Taylor Swift. Mikor ők felvesznek egy dalt, akkor ott készül egy hangfelvétel, annak pedig van egy tulajdonosa. A zeneiparban értelemszerűen számtalan új hangfelvétel születhet, sok esetben az előadók sem ugyanazok, hiszen ha fogja magát a Metallica, és felvesz egy Taylor Swift-dalt, amihez a zenei alapot is ők játsszák fel, akkor ott születik egy új hangfelvétel, aminek értelemszerűen más a tulajdonosa, más az előadó, csak a szerző marad ugyanaz. Bevétel szempontjából ez azért fontos kérdés, mert a hangfelvétel tulajdonosának is jár pénz, például a digitális terjesztésnél, az eladott fizikai példányok után, vagy éppen ha egy reklámban, filmben szólal meg a dal. Ezért is fontos kérdés minden esetben, hogy kinek a tulajdonában áll a hangfelvétel, hiszen ha a tulajdonos mondjuk a kiadó, akkor dönthet úgy, hogy ő eladja ezt a jogát, és azzal együtt a hangfelvételhez kapcsolódó bevételek is az új tulajdonost illetik majd meg. Pontosan ez történt Taylor Swift esetében is.

Swiftnél azt sem szabad elfelejteni, hogy dalainak jelentős részét ő is írja, vagyis a szerzői jog nála van, ez pedig az olyan helyzetekben is nagyon fontos, mint mikor filmhez vagy reklámhoz adja el a zenéjét. Az európai és az amerikai törvények kicsit különböznek ugyan, de alapvetően igaz az, hogy ilyen felhasználásokat jogosítani kell, vagyis engedélyt kell kérni. Nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy egyrészt rá kell bólintania a szerzőnek, vagy annak, aki a jogait képviseli, másrészt a hangfelvétel tulajdonosától is kell engedélyt kérni, hiszen lehetséges, hogy nem az eredeti, hanem egy átdolgozott verziót vagy más előadásában készült verziót szeretnének felhasználni. A szerző mondhatja azt, hogy milyen hangfelvétel esetén nem adja meg az engedélyét, vagyis mondhatja, hogy a régi hangfelvételek helyett van olyan, amin szintén ő énekel, gyakorlatilag pont ugyanaz, csak az az ő tulajdonában van, így elég csak vele szerződni.

Senki sem akarta az előadónak eladni a jogokat

Taylor Swift évek óta nagyon szeretné megszerezni a hangfelvételének a jogait. Egyébként a zeneiparban egyáltalán nem ritka, hogy az előadónak vagy a szerzőnek semmi köze jogilag a hangfelvételeihez, így Swift esete sem egyedi. Sőt, az sem az első eset, hogy egy előadó úgy gondolja, hogy inkább készít új hangfelvételt, aminek ő lesz a tulajdonosa. Ezt például a Motörhead  is megcsinálta korábban, mindent ugyanúgy játszott fel újra a stúdióban, ahogy a régi dalokban volt, viszont a hangfelvétel már csak az övék.

Swift 2019-ben már írt arról, hogy szeretné megszerezni a korábbi hat lemeze hangfelvételei feletti jogot, de nem sikerült megállapodnia korábbi kiadójával, a Big Machine Records-cal. A kiadó azt mondta neki, hogy lehetősége van újra leszerződni velük, és minden náluk kiadott új lemez után beszélhetnek arról, hogy egy régi lemez jogait megkapja.

Tudtam, hogy abban a pillanatban, hogy ebbe belemegyek, és új lemezekre szerződnék le velük, Scott Borchetta (a Big Machine vezetője) azonnal eladná a kiadót, és vele együtt a jövőmet. Legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy Scooter Braun lesz ez az ember

– mondta Swift az után, hogy a Big Machine Records 2019-ben Scooter Braunhoz került, akivel szintén próbált megállapodásra jutni, de nem járt sikerrel.

Győzelem, vagy a kiadó hátbaszúrása?

Miután Swift bejelentette, hogy újra felveszi a lemezeit, nem nagyon foglalkozott vele a sajtó, ám miután elmondta őszintén a rajongóinak a sztoriját, mozgósította őket, és azóta a Fearless és a Red lemezeinek újabb változataira szoktak át az emberek olyan mértékben, hogy azt már a kiadó is megérzi, a lemezkiadók megijedtek. Sokan ugyanis egy rendkívül bátor, már-már hősies tettként hivatkoznak Swift új hangfelvételeire, ami példaértékű lehet más előadók és a rajongók számára, ahol a zenész legyőzte a nagy kiadót, és átvette az irányítást a saját jövője felett.

A másik oldalon viszont ott áll a kiadó, ami egy üzleti vállalkozás. Az az út, amíg eljut valaki az első lemezektől a Taylor Swift szintű sztárságig, az hosszú, és meglehetősen ritka. A lemezfelvétel, promóció, terjesztés és egyéb költségeket gyakran a kiadó állja, és ezért cserébe nemcsak részesedést kér, hanem kvázi befektetésként jogokat is, jelen esetben a hangfelvétel-tulajdonosi jogokat. A bevételekből pedig új felfedezettek első lemezeit, promócióját, turnéját finanszírozza, az új felfedezetteknek pedig csak töredéke lesz olyan sikeres, mint mondjuk Taylor Swift. Nem arról van szó, hogy a nagy kiadókat anyagilag félteni kellene, hanem hogy Swift olyan precedenst teremtett, ami alapjaiban változtathatja meg a zeneipar működését. Azt lehet olvasni, hogy katalógusok vándorolnak ide-oda, és ezek sok esetben hatalmas befektetésnek is számítanak, pont amiatt, mert értékállóak. Ha hirtelen kiderül, hogy az előadó bármikor készít egy újat, a rajongóit pedig megkéri, hogy mostantól azt hallgassák, akkor a befektetés értéke zuhanni kezd. Márpedig évtizedekkel ezelőtt a stúdiózás, a terjesztés és a promóció olyan kiváltság volt, amit szinte csak a kiadók engedhetnek meg maguknak, most viszont egy kezdő zenekar is képes arra, hogy egy olyan hangfelvétele legyen, ami jól szól, vagyis a félelem valós. Ezen felül persze a kiadók félhetnének attól is, hogy ahhoz sem kell már gigantikus anyagi befektetés, hogy azokat a dalokat eljuttassa az összes létező digitális áruházhoz, és még a promóciót is meg tudják oldani, ha ügyesek, kreatívak, és értenek a közösségi médiához. Az viszont igaz, hogy utóbbi mértéke, illetve kiterjedt ismerősi hálózata, vagy hogy kivel mehet el egy zenekar turnézni, az sok esetben függ a kiadótól és a menedzsmenttől, vagyis a nagy kiadók ugyan továbbra sem tudják garantálni a sikert, segíteni azonban sokat tudnak.

Lépni kényszerülnek a kiadók

Swift jelenlegi kiadója, a Universal Music Group már beszélt is arról, hogy szeretnének szigortani az újrafelvételek szabályain. Ennek célja az, hogy megvédjék a befektetéseik értékét. Azt szeretnék most elérni, hogy az új szerződésekben azt is kikössék, hány évig tilos új hangfelvételt készítenie az előadónak a lemezéről.

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

KOMMENT

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
874FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Tesztek

Hirdetés
Audiópartnerünk