Július 14-én, jövő csütörtökön indul az idén debütáló Reflektor Festival, mely zenei felhozatalát illetően túlzás nélkül egyedi színfoltnak tekinthető a nyári rendezvények között. A három nap során ugyanis olyan hazai és nemzetközi fellépők érkeznek az Akvárium mind a négy színpadára a mainstream és az underground határvidékéről, akiknek közös nevezője az egyéni, több műfaj elemeiből táplálkozó zenei világ, legyen szó akár voltaképpen bármilyen stílusról az elektronikával flörtölő jazztől a pszichedelikus space rockig, és akik közül sokakat most először láthat élőben a hazai közönség. A zenei élményt középpontba helyező fesztivál hátteréről Remetei Filep Ákossal és Horváth Tiborral beszélgettünk.
Az elmúlt évek enyhén szólva sem kedveztek a rendezvényiparnak, ennek fényében kifejezett bátorságra utal egy olyan új fesztivál szervezése, ahol számos fellépő neve leginkább azok számára ismerős, akik naprakészen követik az újdonságokat. Hogyan jött az ötlet, hogy belevágjatok?
Remetei Filep Ákos: A szervezői csapatból mindenki a rendezvényiparban dolgozott és dolgozik. Amikor két éve bejött a covid, és sorban hiúsultak meg a koncertek, a fesztiválok, egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy ülünk otthon, nem nagyon tudjuk, mit csináljunk, hogy egyáltalán meddig tart ez az egész. Kivételesen úgy telt el egy nyár, hogy a körülmények miatt nem dolgoztunk látástól vakulásig. Ekkor kezdtünk el gondolkodni azon, akkor még bőven feltételes módban, milyen is lenne egy szerintünk ideális rendezvény? Mi az, amit hiányolunk a jelenlegi hazai palettáról, ami amúgy tele van rengeteg jó fesztivállal. Ezekből az elképzelésekből gyúrtuk össze a Reflektort, ahol leginkább az a célunk, hogy olyan előadókat mutassunk meg a hazai közönségnek, akik még nem a mainstream részei, de már kezdik kinőni az underground státuszt, és még nem, vagy csak nagyon ritkán fordultak meg korábban hazai színpadokon.
Mielőtt rátérnénk a Reflektor zenei vonatkozásaira és fellépőire, egy gyakorlati kérdés. Miért nem az eredetileg kiszemelt helyszínen valósul meg a fesztivál?
Horváth Tibor: Ahogy Ákos is mondta, az első covid-lezárások idején jött a fesztivál ötlete, az eredeti helyszínnel 2020 szeptembere óta voltunk kapcsolatban. Ez voltaképpen egy nyolc éve elhagyatottan álló terület, ahol sajnos még néhány hete is olyan ellátási láncot igénylő problémákkal kellett szembesülnünk, amelyeket a szerződött alvállalkozóink nem tudtak megoldani a szükséges határidőre az elvárásainknak megfelelő színvonalon. Ilyen például a víz- és csatornahálózat felújítása, vagy az ahhoz szükséges építőipar gépek és anyagok elérhetősége. Ezek olyan szinten lehetetlenültek el külső körülmények miatt, hogy bevállalva az esetleges nehézségeket, inkább új helyszínt keresünk, ahol adottak a feltételek.
Mivel kifejezetten fontos volt számunkra, hogy Budapesten rendezzük meg ezt a bulit, nagyon örültünk, hogy az Akvárium ad otthont a rendezvénynek, amit így fellépőket érintő változások nélkül valósíthatunk meg, az eredeti időpontban. A koncepció nem is csorbul így, hiszen eleve egy urbánus rendezvényben gondolkodtunk, nem a klasszikus sátrazós, kinnalvós fesztiválban. Nem annyira komoly megfogalmazással élve a zsákbanfutás és a gólyalábasok helyett a Reflektor fő fókusza maga a zene és a fellépők, ezért sokkal fontosabbnak éreztük azt, hogy ne kelljen kompromisszumot kötnünk az infrastruktúrát illetően, és minél magasabb színvonalú lehessen az az élmény, amiről egy zenei fesztiválnak szerintünk szólnia kell.
Mi alapján válogattátok össze a debütáló fesztivál fellépőit?
Ákos: A fő válogatási elv az volt, hogy minél izgalmasabb produkciókat szedjünk össze, akik itthon talán még nem annyira ismertek, de tőlünk kicsit nyugatabbra már jól működnek. Jó példa erre a Squid, akik például nálunk lépnek fel először Magyarországon, ehhez képest néhány héttel előtt a Glastonbury Festivalon játszottak sokezer ember előtt, tehát arrafelé már jól menő produkciónak számítanak. Minden nemzetközi fellépőket is szerepeltető fesztivál úgy működik, hogy van egy elképzelt álom a programfüzetről, és van a realitás, amit sok gyakorlati kérdés befolyásol. Ki az, aki éppen turnén van, vagy ki az, aki adott időpontban legalább elérhető közelben, és ehhez hasonlók. Ennek a metszéspontján jön össze az aktuális lineup.
Csak én látom bele, vagy létező célkitűzés, hogy kicsit formáljátok a hazai közönség ízlését abban az irányban, hogy adjanak esélyt kevésbé ismert neveknek, és ne csak a bejáratott kedvencek koncertjeire menjenek el?
Ákos: Az ízlésformálás talán erős kifejezés lenne, inkább azt szoktuk mondani, hogy olyan, nyitott koncertlátogatóknak szánjuk a rendezvényt, akik kíváncsiak arra, mi történik a zene világában, akiket vonz a felfedezés öröme, és akik akár úgy is elmennek egy-egy koncertre, hogy nem feltétlenül tudják kívülről az összes fellépő összes dalát. Törekszünk arra, hogy a Reflektor megteremtse a saját piacát itthon, ugyanakkor nyilván vannak visszatérő neveink, akiket ismerhet a közönség, ilyen a Son Lux, vagy a Mother’s Cake, akik már többször is felléptek Magyarországon, bár nyilván nem a Sziget Nagyszínpadán. Nem csak új, obskúrus előadókat hozunk, van mire támaszkodnunk.
Felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a legtöbb nyári fesztiválon kis túlzással ugyanazok az előadók adják egymásnak a kilincset, hiszen nyilván vannak húzónevek, akikre bárhol bejön a közönség. Mi motiválta azt, hogy gyökeresen más irányba induljatok el?
Ákos: Ahogy mondtam, rengeteg jó fesztivál van itthon, az viszont abszolút tudatos volt, hogy ne ugyanazt csináljuk, amire már egyébként is sok példát láthatunk, és maximum annyiban különbözzünk a többiektől, hogy más a helyszín, meg mondjuk más színekkel írjuk fel a plakátra a neveket. Ez egyrészt szakmai szempontból sem túl izgalmas kihívás, másrészt logikusan végiggondolva is felesleges lett volna belevágni valami olyasmibe, amit mások már évek óta csinálnak, ezért is vállaltunk fel egy itthon kevésbé reprezentált világot. A legnagyobb fesztiválokat leszámítva azt lehet látni, hogy a legtöbb rendezvényen egy-egy stílus mentén van komolyabb merítés, mi pedig azt szerettük volna, ha zenei szempontból is vegyes a felhozatal, illetve, hogy arányaiban sok külföldi előadót vonultassunk fel, ne csak a plakát tetejére rakjunk minden napra egyet-egyet.
Tibi: Arra törekszünk, hogy mi is átlépjünk azokon a rétegzeni határvonalakon, amelyek azért többé-kevésbé fellelhetők sok, amúgy nagyon színvonalas rendezvényen. Zeneileg nagyon vegyes, markáns saját hanggal rendelkező fellépőket szeretnénk bemutatni, hogy a három nap alatt egy stílusokon átívelő, izgalmas zenei élményt kapjanak a látogatók.
Milyen közönségnek szánjátok a fesztivált?
Ákos: Elsősorban az aktív zenehallgatókra számítunk, akik keresik az új dolgokat mindenféle stílusokban, akiket érdekelnek a kurrens megjelenések.
Tibi: Vagy egy szóban, felfedezőknek. Az utóbbi időben a hallgatói szokások megváltozásával, a Spotify-hoz hasonló streaming szolgáltatók elterjedésével bizonyos szempontból talán háttérbe szorult a zenei felfedezés öröme, ma már nem nagyon van olyan, hogy bemész egy lemezboltba és belehallgatsz a friss albumokba. Mi azt szeretnénk, és a csapaton belül is gyakran beszélgetünk erről, ha az emberek érdekes, izgalmas új zenéket ismernének meg általunk, akár a fesztivál koncertjein, akár már az ismerkedési fázisban, a programfüzetet böngészve.
Ákos: A másik oldalon viszont pont az említett Spotify jó példa az algoritmusok által uralt világ egyik érdekes jelenségére: a műfaji playlistek hallgatásának köszönhetően nagyon sokan vannak, akik ismernek egy-egy adott dalt anélkül, hogy tudnák, hogy hívják az előadót már nem. Van egyfajta felfedezés tehát, csak kicsit átalakult ez, kevesebb erőfeszítést igényel, és talán kevésbé tudatos.
A személyes motivációk mentén nektek volt ilyen típusú felfedezésetek, akár az idei fesztivál fellépőivel kapcsolatban, amiket szívesen megosztanátok másokkal is?
Tibi: A magam részéről két Watain-lemez között gyakran keresek és találok izgalmas elektronikus zenéket. Imádom a szaxofont, mint hangszert, így amikor szóba került, kiket hívjunk a Reflektorra, én dobtam fel, hogy Floex mindenképpen kerüljön a fellépők közé. Nagyon érdekes megközelítések kerülnek elő nála, szóval akit érdekel a szaxofon egy nem feltétlenül magától értetődő, innovatív közegben, hozzám hasonlóan rácsodálkozhat arra, hogy nem csak a Shining lemezein hallhat ilyesmit. De említhetném a Wevalt is, szintén kitűnő példái az elektronikus zenéből kiinduló, stílusokon átívelő, nagyon profin megcsinált, nagyon jó és értékes kortárs produkcióknak.
Ákos: Nekem hasonló felfedezés volt Moses Boyd, egy londoni jazzdobos, aki egészen sajátos zenei világgal rendelkezik. A harmadik, 2020-ban megjelent Dark Matter című szólólemezét láttam számos különböző év végi listán, kíváncsiságból meghallgattam, a többi pedig már kitalálható. Nagyon örülök, hogy sikerül elhoznunk, mert tényleg egyedülálló, amit csinál: a kortárs elektronikus zene keveredik nála nagyon izgalmas módon a hagyományosabb jazz fordulatokkal.
Nagyon nem az a zene, ami a közmondásos, „kisujjeltartós, öltönyös jazz” sztereotípiák mentén eszünkbe jutna, hiszen ha hangszerfetisiszta szempontból nézem, óriási zenélés zajlik, de közben meg teljesen hétköznapi füllel hallgatva is abszolút élvezhető, bármilyen hallgatót megmozgathat, és ez jól jellemzi a Reflektor teljes fellépőgárdáját. Szóval senki ne essen kétségbe, hogyha egy-két fellépő neve nem ismerős még! Látatlanban is izgalmas és emészthető zenékre készülhet mindenki, aki bizalmat szavaz a fesztiválnak. És természetesen figyeltünk arra is, hogy az értékteremtés mellett ne maradjon el a klasszikus értelemben vett hajnalig tartó buli sem, mindhárom napon lesznek a zenei felhozatalához illő afterpartik. Rengeteg hallgatni- és felfedeznivaló vár azokra a látogatókra is, akik nem a Pitchforkot, vagy a NME.com-ot bújják naphosszat.
A következő napokban részletes programajánlókkal jelentkezünk majd. További információk addig is a Reflektor Fesztivál weboldalán és közösségi felületein!
