Hirdetés

A zeneapp, ami már nem akarja, hogy zenét hallgassak

Valamikor 2018-2019 körül még lelkes kalózként éltem hétköznapjaimat: miközben már a környezetem nagy része rá volt gyógyulva valamelyik zenestreamingre, én büszkén vallottam, hogy a korlátlanság érzése csak tönkreteszi a figyelmes zenehallgatást, elveszi a lehetőséget, hogy igazán megismerjek albumokat. Meg ugye visszanézve bevallom, hogy sóher is voltam, és idegen volt a gondolat, hogy miután a CD-gyűjteményem nagyrészét valamikor 18 éves koromra antikváriumba adjam, és a metál életérzéshez az eredeti termékeknél sokkal fontosabb rossz minőségű sörökre költsem. De a lényeg, hogy egyszer csak kiderült, hogy sehogy nem találom értelmezhető formátumban valamelyik korai Burzum-lemezt, márpedig én Burzumot akartam hallgatni. És akkor tettem egy lépést, és regisztráltam és előfizettem Spotifyra.

Mondanám, hogy a többi történelem, de igazából csak egy remek szolgáltatás volt, aminek kis odafigyeléssel el tudtam kerülni az uniformizáló szerepét (értsd: meghallgatsz két The XYs-dalt, hetekig pontosan ugyanolyan jellegtelen indie rockokat fog eléd dobni), ráadásul az algoritmus annyira ismert, hogy egy idő után nem is friss dalokat, hanem inkább teljes lemezeket ajánlott péntekenként. Így változott a New Music Friday a hétköznapjaim részévé, a bekövetett egytől egyig kiváló zenekar miatt pedig a zenei tájékozódásom középpontjává bármiféle felesleges újságolvasás nélkül, megszabadulva például egy rakás olyan értelmetlen lemezkritikától is, amilyeneket amúgy én is szoktam írni.

Tényleg szerettem a Spotifyt, az egyetlen applikáció volt, amihez valódi érzelmek fűztek: az elmentett előadók listája volt az én lemezespolcom, a telefonom legelső képernyőjére mentett ikon volt az indulási alapom, és persze a zeneválogatással eltöltött, majd akár egy dal végighallgatása nélkül lement 20-30 perces buszozások voltak az én apró, de szerethető vereségeim. Még azt is le tudtam nyelni, hogy bármiféle indoklás nélkül eltűnt a Panzer Divison Marduk, végülis egy lemez Bandcampről még nem a világvége.

A katasztrófa előszele

Aztán egy 2023-as februári napon történt valami: hirtelen eltűnt a kezdőképernyőm, és a helyére valami fura videókkal teli feed jött be végtelenítve. Ez a feed egyáltalán nem szedte szét, hogy mik azok, amiket mostanában hallgattam, mik azok, amiket csak úgy ajánl, sehol nem volt héten megjelent újdonságok rész, ahogy azt se vette figyelembe, hogy az utóbbi időben valóban elég sok 1990-es években megjelent rockzenét hallgattam. Volt viszont ömlesztve podcast, zene, új dalok, teljes lemezek, néha elindult valami videó.

Természetesen az volt a meggyőződésem, hogy valami hiba történt, hiszen ez kezdőképernyő tökéletesen alkalmatlan zenehallgatás kezelésére. Igen, lehet benne keresgélni a saját listámon, de legyünk őszinték: azok az idők már rég elmúltak, amikor pár különösen fontos zenekaron kívül bármi eszembe jut csak úgy magamtól. Dalcímeket és lemezcímeket sem jegyzek meg, kis mázlival zenekarok nevét még igen.

Itt éreztem hirtelen, miről is szól a Terminator: avatatlan szemlélő talán azt hinné, Arnold Schwarzeneggernek és Robert Patricknek kinéző élő szövetet kapott legyőzhetetlen fémvázakról, de nem. Valójában arról, hogy mi történik akkor, ha az ember előállítja a helyette gondolkodó csúcsgépet, hogy aztán a csúcsgép valami furcsa oknál fogva átvegye az ő helyét, majd amikor kialakul a függőségi viszony, ellene forduljon. Skynet, Spotify, tökmindegy az!

Szóval a hibát észlelve írtam az ügyfélszolgálatnak, mivel egy ismerősöm sem értette, miről beszélek. Mint kiderült, nem véletlenül: nyilván nem hibáról volt szó, hanem bekerültem azon szerencsések közé, akik az elsők között tesztelhetik a régóta és NAGYON-NAGYON SOK PÉNZÉRT fejlesztett felületet. Az ügyfélszolgálatos annyit mondott, sajnálja, ha nem tetszik, de továbbítja a fejlesztőknek a véleményem, hiszen nagyon fontos vagyok. Bár megírtam, hogy akkor mondják meg a fejlesztőknek, én nem TikTokozni akarok, hanem zenét hallgatni, de valahol éreztem, hogy itt végső vereségről van szó.

A katasztrófa

Március elején hirtelen visszaállt az általam szeretett, zenehallgatásra alkalmas felület: győzött volna a remény? Mások is szóltak, hogy heló, ez a felület egy rakás szar? Nos, nem, csak az érzelmi hullámvasúthoz kellett, hiszen március 9-én érkezett a hír, hogy a Spotify teljesen megújul. Mondom is, mivel: végtelenített feed, videók a zenékhez, már-már TikTokos hangulat! Sőt, még a videós podcastokat is segíteni fogják, ami ugye azért jó, mert annál egyszerűen nem létezik szórakoztatóbb, ha beszélő embereket nemcsak hallgatni, hanem nézni is lehet! Az is jó, hogy hamarosan bekerül egy funkció, aminek segítségével még zene közben is pofázást lehet hallani, hiszen egy-egy dalról a DJ-funkció segítségével mond majd a gép érdekességeket azoknak, akik nem ismerik a Google-Wikipedia duót.

Soha nem teszteltem még tudatosan alkalmazást, hiszen nem érdekelnek az alkalmazások: se képeket nem nézegetek életvitelszerűen, se a böngészőknél nem várok el attól többet, hogy hozza be a Telexet vagy valamelyik receptblogot, ha beütöm ezeket a címeket. A Spotifynál viszont azért éreztem fontosnak a tesztet, mert zenét hallgatni sokszor és sokféle módon szoktam, és ez az app funkciókat vett át az életemből. Ez persze még nem adná magát a nagy tesztelésre, de mégis az történt, amire nem számítottam: feltűnően rosszabb lett minden. Annyira, hogy néha úgy éreztem, a hétköznapjaim is rosszabbak. Kiszámíthatatlan ajánlók, teljesen érdektelen videók (könyörgöm, miért néznék videókat a buszon, amikor az ablakot is bámulhatom?), minden ömlesztve, jól láthatóan abban a reményben, hogy mostantól a Spotify nem háttérzajt ad, hanem maga változik teljes programmá.

Épp, mint a TikTok. Természetesen évek óta nincs TikTok a telefonomon, ugyanis nem érdekelnek a 20 másodperces zenei betétek, egy idő után nem kötnek le a tátogó emberek, ahogy a Narcos-intro zenéjére pózoló hernádkaki (esküszöm, hogy ez nem egy kitalált településnév!) fiatalokon is eleget nevettem már. Zenét hallgatni viszont továbbra is szeretnék, a mélyelemzésem végére viszont talán kiderül, hogy az újsulis Spotifyon azt lehet a legkevésbé jól csinálni. Úgyhogy majd gondolom, ha pár nap múlva megint megkapom ezt a szörnyűséges felületet mindenki mással együtt, akkor találkozunk Tidalon vagy ilyesmi, ahogy láttam, ott úgyis fent van a Panzer Division Marduk.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,925KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,520FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

Tesztek

Audiópartnerünk