Induljunk ezúttal messzebbről, csak hogy kontextusba helyezzük cikkünk főszereplőjét! A Müpa által idén május 9 és 11 között immár huszonegyedik alkalommal megrendezett Jazztavasz ezúttal is nehezen kihagyható koncertekkel várja mindazokat, akik számára kedves a műfaj bármilyen leágazása, hiszen, ahogy a korábbi években, úgy most is a stílus legizgalmasabb képviselői közül kerülnek ki a három nap fellépői. Az eseménysorozat középpontjában 2025-ben a trombita áll, a művészek közös nevezője pedig az oldott hangulat, a kifinomult hangszerszólók, a bevett formulákat sutba dobó attitűd, a pop-, latin-, R’n’B- és hiphop-elemek alkalmazása.
Május 9-én, pénteken Prince egykori alkotótársa, a 11 Grammy-díjjal büszkélkedő, funkban, gospelben, jazzben és soulban egyaránt otthonosan mozgó trombitás-zeneszerző Philip Lassiter nyitja a sort, aki a néhai poplegendán kívül olyan nevekkel működött és működik együtt, mint Ariana Grande, Queen Latifah vagy Candy Dulfer. 10-én, szombaton a világhírű, fotósként is elismert német trombitás-énekes, Till Brönner lefegyverző hangszertudását, mesteri improvizációit és közvetlen előadásmódját tapasztalhatjuk meg testközelből, aki nemzetközi szinten is jegyzett zenészekből álló kvintettjével legnagyobb slágereit hozza el, de meglepetésekkel is készül erre az estére.
A vasárnapi zárókoncerten Theo Crokert üdvözölhetjük majd a Müpa Fesztivál Színház színpadán, aki zenekarával – Idris Frederick (zongora, billentyűs hangszerek), Eric Wheeler (nagybőgő), Miguel Russell (dob) – első ízben látogat Magyarországra. A trombitás, zeneszerző, producer és influenszer a szintén trombitás Doc Cheatham – aki több tucatnyi saját albuma mellett ismerős lehet olyan nagyságok zenekaraiból, mint Cab Calloway, Benny Carter, Teddy Wilson, Fletcher Henderson vagy Claude Hopkins – unokájaként hangszerével történeteket mesél, szórakoztat és elgondolkodtat, polgárjogi aktivista édesapja nyomán pedig mindez határozott világnézettel és mondanivalóval párosul. Zenéjében a jazz klasszikus fordulatait új elemekkel, soul, funk, pop, R&B és hiphop-hatásokkal ötvözi, sőt, ha épp úgy kívánja meg a dal és a szöveg, két éteri trombitafutam között bármikor rappelésre ragadtatja magát. Kortárs jazz a 21. század filmzenéjeként? Címkézni mindig könnyebb út, de talán nem tévedünk nagyot a meghatározással.
„Misszionárius vagyok
És mi vagyunk a küldetésem
A szabadság szenvedély
A szabadság íze jó
A szabadság a kedvenc pózom”
Theodore Lee Croker 1985. július 18-án született egy floridai, Leesburg nevű kisvárosban. Édesapja William Henry Croker iskolaigazgató és polgárjogi aktivista, édesanyja Alicia Cheatham, a Grammy-díjas trombitás, Doc Cheatham lánya. Trombitálni tizenegy évesen kezdett nagyapja hatására, zenei tanulmányait a Douglas Anderson School of the Arts-ban végezte Jacksonville-ben, majd az Oberlin Conservatory of Music-on diplomázott; itt Donald Byrd volt a mentora, aki saját jogán is legendának számít a stílusban, saját zenekara mellett seregnyi zenésszel dolgozott együtt Kenny Burrell-től John Coltrane-ig.
Played in China
Theo 2006-ban jelentette meg első albumát, akkor még magánkiadásban, The Fundamentals címmel, ugyanakkor pályafutásának kezdeti szakasza meglehetősen sajátos módon alakult, hiszen ezt követően, 2007 és 2013 között Kínában élt és dolgozott, miután felkérték, hogy öt hónapon át a sanghaji House of Blues rezidens zenésze legyen. Az öt hónapból végül hét év lett: időközben tagja lett az Asia Uncut Star Network házi zenekarának, vezetett késő esti televíziós műsort vezetett, és zeneszerzőként is dolgozott. Elmondása szerint Kínában töltött évei alatt alaposan kibővült zenei látóköre, hiszen olyan műfajokkal ismerkedhetett meg testközelből, mint a salsa, a fúziós rock, az R&B, a hiphop és a blues, emellett a rengeteg fellépés abban is fontos szerepet játszott, hogy megtalálja saját hangját és zenei identitását.
2013-ban aztán visszatért az Egyesült Államokba, ezután zenei karrierje is új lendületet vett. 2014-ben jelentette meg az áttörést meghozó, Afro Physicist című albumát, melyen a négyszeres Grammy-díjas amerikai dzsesszénekesnő, valamint Tony-díjas színésznő, Dee Dee Bridgewater is közreműködött. Ezt követte a DVRK Funk (EP, 2015), az Escape Velocity (2016), a 2019-ben megjelent Star People Nation, amivel egy Grammy-díj jelölést is elkönyvelhetett, az Understand Yourself (EP, 2020), a Blk2Life/A Future Past (2021), és a legutóbbi Love Quantum (2022), melyen, bár egyik központi dalában a Jazz Is Dead címmel és refrénnel provokál, valójában friss és eredeti megközelítéssel, formabontó, műfajokon átívelő hangszerelési megoldásokkal, hangszínekkel, ritmusképletekkel, illetve népes közreműködőgárdával – Gary Bartz, Kassa Overall, Jill Scott, Wyclef Jean és még sokan mások – fűszerezi és gondolja újra az általa művelt stílust.
Túl a skatulyákon
Croker, akire saját bevallása szerint ugyanúgy hatással volt Miles Davis és John Coltrane, mint Outkast, J. Dilla, Sade, Luther Vandross, Anita Baker, vagy épp a Tame Impala, a trombitát nem csupán hangszerként, hanem egyfajta kozmikus nyelvként használja, és gyakran beszél arról, hogy nem szeretné beskatulyázni zenéjét a jazz kategóriába. Úgy véli, hogy a zene folyamatosan fejlődik, és bár fontos, hogy egy zenész tiszteletben tartsa a hagyományokat, legalább ilyen fontos, hogy közben új utakat is keressen, akár hangszeres, akár spirituális értelemben. Ő maga ezzel kapcsolatban a következőket mondta az In & Out Jazz magazinban tavaly megjelent interjújában:
„A zene a vallásom. Úgy érzem, a célom, mindaz, amiért motivált vagyok, hogy ezt csináljam, a hit abban, hogy a zene inspirálja és gyógyítja az embereket. És napjainkban, egy olyan világban, amiben most élünk, nagyon fontos, hogy az emberek ilyen típusú rezgéseken keresztül inspirálódjanak és gyógyuljanak.”
Az idei Jazztavasz zárásaként tehát a kortárs jazz egyik legizgalmasabb jelenkori alakja érkezik Magyarországra. Akik kíváncsiak arra, hogyan valósul meg a színpadon, élőben mindaz, ami fentebb szóba került – és leginkább így érdemes, hiszen, ahogy Frank Zappa mondta egyszer, zenéről írni olyan, mint táncolni az építészetről – semmiképp ne hagyják ki első budapesti fellépését május második vasárnapján! Már csak azért sem, mert a hírek szerint június 13-án, három év várakozás után Dream Manifest címmel érkezik az új, immár nyolcadik stúdióalbum. Az eddig nyilvánosságra hozott két dal alapján Theotól és zenésztársaitól most sem várható önismétlés, szóval biztosak lehetünk abban, hogy a koncerten is számos meglepetésben lesz része a közönségnek.
További információk a Müpa weboldalán és közösségi felületein!
Források: Wikipedia.org, In & Out Jazz, Theocroker.com
