László-Zwickl Gergely rendezésében nemrég elkészült a Time for Music, azaz az Időhúrok című rövidfilm, amiben a főszereplő szuperképessége a zene és annak használata, amivel utazhat az időben. A film eddig tíz nemzetközi filmfesztivál programjába került be, Magyarországon pedig május 23-án lesz először látható a Dantéban. A film zeneszerzőjével és főszereplőjével, Szentgáli Györggyel, valamint László-Zwickl Gergely rendezővel beszélgettünk a Time for Music kapcsán alkotásról, időutazásról, zenéről.
Az Idő Húrok film központi témája elsősorban a zene, ami összeköti a világokat és a zenész, aki ezzel foglalkozik. Hogyan jött az ötlet, hogy zenei témában készítsetek filmet?
Gergely: Egész életemben zeneközelben voltam. Amellett, hogy filmekkel, tévében és rádióban dolgoztam, különböző zenekarokban voltam DJ, és zenei műsorokat szerkesztettem. Óriási zenegyűjteményem van, amihez gyakran visszanyúlok, mert csomó anyagot csak ott találok meg. A zene a mindennapjaim része, nem érzem jól magam nélküle és ezzel szerintem korosztálytól függetlenül sokan vannak így. A nagyszülők is bekapcsolják a rádiót, csak hogy szóljon valami. Sok zeneiparban dolgozó barátom van, köztük hangmérnökök, előadók, énekesek, DJ-k, akikkel egy hullámhosszon vagyunk, gördülékenyen tudunk alkotni, és ha átültetjük ezeket az embereket egy közös produkcióba, hozzák magukkal azokat a ‘rezgéseket’ – ez Gyuri trade mark-ja -, amik jól működnek, így a végén szuper dolgok tudnak születni. Az egész film egy jó kis csapatnak a rengeteg ideje és tehetsége, amiért nagyon hálásak vagyunk.
Milyen alapötletekből indultatok ki a film elkészítése során?
Gergely: Szerettem volna csinálni egy filmet, amiben a főhős szuperképessége a zene. Kitaláltam egy karaktert, aki, ha bármilyen problémával találkozik, akkor azt zenével oldja meg, a saját képességével kerül át egyik helyzetből a másikba. Amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy ez hogyan tudna működni filmben, akkor eszembe jutott Gyuri, akivel kibontottuk az alapötletet.
Gyuri: A zene amúgy is időutazás, ha akarjuk, ha nem. Főleg ma, amikor már rengeteg stílus keveredik egymással. Ha valaki zenét csinál, akkor vagy a jövőbe, vagy a múltba fog visszanyúlni. Jön egy nosztalgikus, ismerős akkord az emlékeinkből, vagy eszünkbe juthat egy futurisztikus gondolat is, amivel létre lehet hozni modern hangzásokat, mint a cyberpunk. Szerintem a zenélés időben nézve mindig egy tágabb értelmezés, aki pedig aktívan tud zenét hallgatni és befogadni, ő erősen kapcsolódik ehhez az élményhez.
Gergely: Moziban pedig egyszerre több behatás is éri az embert. Egyben megkapjuk a történetet, meg a vizuális-, és az audio élményt. Ha ez a három tényező összeáll, akkor jó érzésekkel tudunk kijönni a teremből. Amikor elkezdtük magát a filmet tervezni, és megírni hozzá a forgatókönyvet, akkor egyszerre gondolkodtunk ebben a három tényezőben. Ahogy mentünk előre a sztoriban, követtük, hogy egy adott jelenetben mi történik, és rögtön társítottuk hozzá, hogy mi szól majd alatta. Korábban rengeteg film trailer-t csináltunk együtt, Gyuri keverte a hangot, én meg vágtam őket. Az Idő Húrok az első hosszabb munka, amin együtt dolgozunk. A gyártást a forgatókönyvírással együtt kezdtük, láttunk előre karaktereket és helyzeteket, amiknek mentén gondolkodtunk már a kész film képében. Zenészeket amúgy is nagyon jó beletenni filmbe. Adsz nekik egy színpadot, ahol ők saját magukat adják, ami csak jól tud végződni.
Felmerült bennem, hogy a film egy probléma megoldására, illetve annak kimondására készült. Láttok valamilyen problémát a zenei élet kapcsán? Legyen szó akár lehetőségekről, adottságokról, elérésekről, vagy pont a tehetség elpazarlásáról, ami egy nagyon hangsúlyos pontja a filmnek.
Gyuri: Ahogy mondod, részemről abszolút kijelenthető, hogy látok problémát a zenében. A filmben ez nincsen feltétlenül szájba rágva, talán csak a reklámokról szóló résznél van megemlítve konkrétan ez a kérdés. Nekem az egyik kedvenc jelenetem a filmben, amikor a főhőst szorítják a határidők, de ő inkább a saját ötletét szeretné megzenésíteni, ami szerintem nagyon reális, és sokak számára ismerős is lehet. Nem mindig ér össze az, amit szívből csinálunk, azzal, amit kérnek tőlünk. Ettől függetlenül dönthetünk úgy, hogy a kötelezően elvégzendő dologba is minél többet belepakolunk magunkból, csak van, hogy az nem kell. Elképzelhető az is, hogy adott helyzetben egyedül a tehetségünkre van szükség, és nem az aktuális szenvedélyünkre. Ez szerencse és sok más tényező kérdése.
Gergely: Ennek az ellenkezője pedig, amikor van hozzá tehetséged, de az adott feladat nem kívánja meg, hogy használd. Hiába vagy tehetséges, ha az a produkció szempontjából nem tud kiemelkedni.
Könnyebb ezt most megtenni, mint ezelőtt 10-20-30 évvel? Mekkora segítségnek számít, hogy szó szerint minden rendelkezésünkre áll?
Gyuri: Ez a maximalista paralízis helyzet, ami a korunknak az egyik fő jellemzője. Annyi eszköz áll már rendelkezésre, hogy egyszerűen lebénulunk tőle. Mint amikor az étteremben étlap helyett kihoznak egy lexikont, pedig csak egy főételt akarunk levessel.
Gergely: Maga az ingerek sokasága is nehezíti a helyzetet, hogy hiába tudunk már mi magunk is magas minőségben filmet csinálni, aztán azt egy ingyenes applikációban megvágni, majd feltölteni, hogy láthassa az egész világ, mivel ezt már mindenki meg tudja csinálni, elveszik az internet tengerében.
Jó filmet csinálni mindig is nehéz volt, de azt gondolom alapszabály, hogy érezzük jól magunkat a munka során, főleg ha a barátainkkal dolgozunk együtt. Szerintem önmagában az a nehéz, hogy jó történetet mondj el, meghallgassák az emberek, és megtaláld a közönséget vele. Ez régen is nehéz volt, és most, a technikai adottságok ellenére is az. Viszont könnyebb, ha tudod, hogy mit akarsz csinálni, van egy kis gyakorlatod és tapasztalatod benne. Akkor a kütyükkel, amik itt vannak körülöttünk és internettel, meg rengeteg kitartással csodákat lehet művelni.
Gyuri: Ugyanolyan nehéz, mint régen, csak másként.
Gergely: A filmben van egy jelenet, amikor Gyuri találkozik azzal a generációval, akiknél még nem volt mobiltelefon, helyette egy kazettás magnóval ülnek egy parkban. Ugyanezt a dilemmát hozzuk, mégis van a karakterek között közös vonás, a zene összhangot teremt közöttük. Teljesen mindegy, hogy kazettás magnó, vagy okostelefon teremti meg az élményt.
Gyuri: Zene mindig is volt, és lesz is. Bárhová fejlődik a zeneipar, a zene túl fog élni minket.
Milyen tapasztalataitok vannak az első filmetek elkészítése után?
Gergely: Én úgy látom ezt a projektet, mint egy kisgyereket, akivel állandóan foglalkozni kell. Minden nap sétálok vele, játszunk, a napjaim része. A filmet Európában eddig hét film fesztiválra válogatták be, Cannes-ban nyertünk egy Best Editor-díjat, többek között látható volt a Amsterdamban, Stockholmban, Lengyelországban és az International Sound & Music Film Fesztiválon. Ez idő alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk. Ha olyasmit csinálsz, amivel szeretsz foglalkozni, jól érzed benne magadat, akkor a következőt is úgy kell csinálni és ehhez az alap hozzáálláshoz mindig vissza kell térni. Mi azt csináljuk, amihez értünk, jól érezzük benne magunkat, azokkal az emberekkel, akikkel szeretünk dolgozni, és ez átjön akkor is, amikor belecsöppensz ebbe a történetbe.
Itthon milyen formában tervezitek bemutatni, illetve a jövőben hol lehet majd elérni?
Gergely: A hazai bemutatót szeretnénk egybekötni koncertekkel és kiállítással. Számos olyan tehetséggel dolgoztunk ebben a produkcióban akiknek a munkáját érdemes megmutatni mert lenyűgöző dolgokat hoznak létre, képben-hangban. Ezen a zenés-mozis bulin biztosan lesz egy Szentgáli Gyuri szerzői est, a film zenéi mellett hallhatóak lesznek Gyuri saját munkái. Tervezünk egy sci-fi képregény kiállítást. És egy Dj sett-et a filmben felbukkanó Dj Bajtárs legjobb hip hop lemezeiből. Ezen kívül pedig lehetőség lesz az alkotókkal is beszélgetni a premier bulin május 23-án pénteken a Dantében.
A filmnek van egy fesztiválútja, amikor bemutatják a szakmának, de én szeretném eljuttatni azokhoz a srácokhoz is, akiknek ez a történet szól. Azt gondolom, ők nem járnak filmfesztiválokra, helyette zenélgetnek, bringáznak, deszkáznak, elvannak a maguk világában. Már az elejétől fogva arra készülünk, hogy zenei fesztiválokra is eljusson a film. Ez egy könnyű, szórakoztató, zenés 20 perc, amihez leginkább egy szabadtéri vetítés illik. Sétálsz egy fesztiválon a barátaiddal, mindenhol zene szól és belecsöppensz ebbe a sztoriba. A mozi vetítések után természetesen nyitottak vagyunk rá, hogy bármely streaming szolgáltató programjában helyet kapjon, hiszen ezeken a csatornákon érünk el minél több embert itthon és világszerte.
Milyen folytatást képzeltek el a bemutatót követően?
Gergely: Dolgozunk egy albumon a film zenéiből. A közönség nagy része zenerajongó, akárcsak mi, ez tetszeni fog nekik. Az online streaming mellett szeretnénk elkészíteni a lemezt kézzelfogható formában, bakelit lemezen. Régóta vágyam egy saját bakelit, aminek most végre lett apropója. Akárcsak a történetre, a film zenéire is jellemző a sokszínűség. A cinematikus hangzások mellett lesznek rajta jazz-es, rock-os, hip hop-os és elektronikus témák is. Igyekszünk a kézműves dolgok felé hajlani, ez igaz a lemezre, a filmre és mindenre ami körülötte van.
Maga a célközönség is egy érdekes kérdés számomra, mert ahogy említetted a film főképp fiatalabb zenészeknek íródott, de van benne potenciál az idősebb korosztályra kiterjesztve is.
Gyuri: Nekem utólag vált egyértelművé, hogy ez lényegében egy ifjúsági film.
Gergely: Tavaly csináltunk egy stábvetítést, ahol az alkotó csapattal együtt megnéztük a kész a filmet, és utána jöttek hozzám a nézők tele kérdésekkel, hogy ezt miért úgy csináltuk, meg az miért pont úgy van? Mellettük pedig ott ültek a fiatal srácok a teremben, akik a szüleikkel jöttek a vetítésre, és nem merültek fel bennük ezek a kérdések, csak nézték, hogy ez így ahogy van, tök jó. Úgy érzem, hogy ebbe az irányba kell menni. Tudatunkon kívül sikerült megtalálnunk a hangot a fiatal közönségünkkel.
Gyuri: Kibontakozott a bennünk élő gyermek.
Gergely: Valójában ez egy mese. A gyerekeknek a mese evidens. Nem mennek a miértek után, mivel ez csak játék.
Gyuri: Rengeteg kreatív fiatal van és elképesztő számomra, hogy milyen mélységekig belemennek az animációkba, a sound design-okba, zenekészítésbe, és milyen korán kezdik ezt. Én 12 évesen kezdtem el foglalkozni PlayStation-ön a Music 2000-rel.
Gergely: Ha valaki tehetséges és kitartó, meg mellé érdeklődő, akkor megtalál minden infót, a tutorial-okon, meg a blogokon keresztül, és hihetetlen dolgokat tesznek össze ezekből az eszközökből. Ez lett az üzenet, amit leszűrtünk a filmből, hogy ha mész a tehetségeddel azon az úton, amin tudsz, az a közvetlen környezetednek biztosan jót tesz, neked is, és előbb utóbb megváltoztatja a világot.
Gyuri: Csak hagyni kell, hogy vigyen a tehetség!
A film első bemutatójára május 23-án kerül sor a Dantéban egy vetítéssel, koncerttel, kiállítással és DJ-kkel egybekötött eseményen. Részletek a Time fo Music Facebook oldalán és a bemutató eseményénél érhetők el.
