A cikk, amit most olvasol, közel sem átlagos előzmények után született meg. Szűcs Antal Mórral, a VHK gitárosával a Végtelenből kilőtt nyilak apropóján megjelent interjút követően annyiban maradtunk, hogy ha majd napvilágot lát a fizikai kiadás, készülhetne róla egy exkluzív Dalról dalra is, melyben saját nézőpontjukból mutatják be ezt minden tekintetben nagyszabású albumot, amin összesen 32 hazai és külföldi formáció dolgozta fel az idén már fél évszázada (!) aktív zenekar legfontosabb, vagy számukra legkedvesebb dalait. Azzal viszont nem számoltunk, mennyi időbe telik mindez, tekintettel a dalok mennyiségére, meg arra az elképzelésre, hogy a zenekar lehető legtöbb tagja legyen megszólaltatva. El is telt így először csak pár hónap, végül bő két év.
Viszont ahogy bátorság, úgy kitartás nélkül sincs győzelem. Így aztán a május 9-én esedékes 50. születésnapi koncert előtt – ahol a VHK a lemezen is szereplő Platon Karataev társaságában lép a Budapest Park színpadára – úgy gondoltuk, érdemes a végére járnunk ennek a különleges karrierösszegzésnek. A folytatásban jön rengeteg gondolat a lemez minden daláról, úgy, ahogy a VHK tagságának hathetede – Grandpierre Atilla (ének), Köles Vazul (üstdobok, ütőhangszerek), Földi Tamás (gitár), Sánta Kristóf (basszusgitár) és Szűcs Antal Mór (gitár), Király Zoltán (dobok), Soós Lajos „Szónusz” basszusgitáros igazoltan hiányzott – látta, hallotta és érezte.
CimbaliBand – A fények éjszakája
Vazul: A CimbaliBand teljesen a saját maga képére formálta ezt a számot! A népzenés vonal, a CimbaliBandre oly jellemző vidámság és fergeteges lüktetés magával rántja a hallgatót! Így kell átformálni saját hangzásra egy dalt! Elképesztően megtisztelő, hogy elfogadták a felkérésünket! Földijeim megmutatták, hogyan kell bepörgetni az Univerzumot! Ezer hej és ölelet érte!
Takkra – Halhatatlanság
Tomy: Először az A38-as koncerten hallottam a VHK-feldolgozásukat és már ott is nagyon megragadott a zenei világuk és a színpadi előadásuk is. Varázslatos lett a dal hangszerelése! Igazi „kísérletező végtelen erő” érezhető az egész számban!
Mór: A VHK egyetlen egy dolgot biztosan nem tud: takkra játszani. Ez nem hiátus, ez a VHK természete, működése (tegyük hozzá: ez az ősi zenei forrás alapvető, istentől kapott koncepciója). A Takkra zenekar úgy helyezte takkra ezt a dalt, aminek az egyik kulcsmomentuma a gyorsulás, hogy közben a fő üzenetéből, a benne rejlő mély, ősi szakralitásából cseppet sem veszített. Ez igazi varázslat! Le a kalappal Dádó és Molek, na meg persze az egész Takkra előtt!
A Nyughatatlan – Feltámadt kép
Mór: A rockabilly és a sámánpunk (lásd a VHK stílusmegjelölését Wikipédián!) nem sok közös vonatkozással rendelkezik. Ugyanakkor ez a dal A Nyughatatlan tolmácsolásában olyan természetességgel szólal meg, mintha mindig is a ‘60-as évek amerikai gramofonjain sercegett volna. Ez talán nem is meglepő, hisz olyan zenekarról beszélünk, akiket nem csak Magyarországon, de még az Egyesült Államokban is jegyeznek és komoly elismertséggel rendelkeznek!
Ørdøg – Holdak kelet felé
Atilla: Ez volt az egyik olyan feldolgozás, ami új oldalról közelítette meg ezt a számot, mégis meglepően közel hozta.
Mór: Véleményem szerinte ez az egyik legkevésbé VHK-s szám, ami valaha napvilágra került. Amikor szóba került, hogy turnétestvéreink, az Ørdøg, ezt a számot gondolják újra, kíváncsian húztam fel a belső szemöldökömet. Aztán kisvártatva beesik egy levél az elektronikus postafiókomba… Az állam meg lepottyan a földre, ahogy elindítom a felvételt. Itt értettem meg, hogy ez tényleg nem VHK-dal. Ez egy Ørdøg-szám! Le a kalappal! Az ördög vigye el! 🙂
Kristóf: Én talán ezt a feldolgozást becsülöm a legtöbbre, mert teljesen egyértelmű, mekkora kreatív energiát fektettek a munkába a zenészek. Egy önmaga lábán is sziklaszilárdan megálló, epikus művet komponáltak, ahol (szemben a többi coverrel) egyáltalán nem érzem a késztetést, hogy az eredetihez hasonlítgassam. És arról még nem is beszéltem, ahogy Atilla költeménye életre kel Vörös András éneke által.
Crüel Night – Az én lőrései
Kristóf: Szerintem a földöntúli hangok, üvöltések, nyerítések és egyéb leírhatatlan vokális történések révén lesz vérpezsdítően erős ez a feldolgozás. A VHK is minden egyes dal élő előadása során arra törekszik, hogy elszabadítsa a nem is sejtett világok nem is sejtett energiáit, mert ha ez sikerül, akkor a zene által tényleg bármi lehetségessé válik.
Tomy: Talán ez az a feldolgozás szám, ami a legközelebb áll a 80-as évek VHK hangzásához és hangulatához. Hallani a felvételen, hogy igazi VHK fanok adják elő. A lehető legjobb effekteket használták fel ahhoz, hogy újra kitörjön a fény!
Persona Non Grata – Mi történt?!
Kircsó: Személyes kötődésem van a zenekarhoz, mivel valamikor 97’ táján életem első jelentős metál zenekarával (Beneth) léptünk fel együtt a szigetvári Vigadóban, nagy hatást gyakoroltak rám, őrült de rendkívül barátságos közeg alakult ki körülöttünk, amit a feldolgozásukon keresztül még mindig érzek. Talán ezek a legfontosabb találkozások zenebaráti értelemben. A plakát még a mai napig megvan 🙂
Black Bartók – Halló Mindenség!
Mór: Ez a felvétel is reveláció (akárcsak az IDEGEN Annyi, annyi érzés átdolgozása). Itt nem a szöveg mond újat nekem, hanem a zene. A felvétel aláhúzza korábbi gyanúmat, miszerint ez a szám egy klasszikus rock and roll sláger. Nyilván a VHK egy gyerekdalból is őrületet faragna, azonban ha lehámozzuk a dalról az üstdob morajlást, a torokrecsegtetést, a szénné torzított gitárhangzást, akkor megtaláljuk azokat a klasszikus dúros hangulatokat, valamint zenekari kiállásba bekiabálós megoldásokat, amiket a Presley időszaktól kezdve ismerünk a rock’n’roll muzsikákban. Hát ezt fejtette vissza az értelmezésemben a BB, öntötte le egy jó adag (a név kötelez alapon) fekete színnel és ezzel teljesen magáévá tette a Halló mindenség!-et. A mindenségit! Szép munka!
Entrópia Architektúra – Élő Világegyetem
Kristóf: Itt magát a feldolgozást kevésbé érzem érdekesnek, viszont nagyszerű és fontos, hogy az Entrópia Architektúra zenéje mögött olyan koncepció, összetett gondolati háttér áll, amit szóban is meg tudnak fogalmazni – és ami aztán „veszteségmentesen” szivárog át a zenei megvalósításba. Bárcsak több ilyen zenei kollektíva létezne! Örülök, hogy ők is szerepelnek a lemezen.
Who Sows Violence Reaps Storm – Ki vele az istenért!
Atilla: Ez nagyon tetszett, van benne élet!
Tomy: Egy igazi hardcore punk szám lett! Minden zenei korlát nélkül, elsöprő lendülettel tör előre. Itt nem ganéval dobálóznak a srácok! Afféle színpadról leugrálósra sikerült a nóta.
Kristóf: Az összes olyan covert imádom a lemezen, ahol a zenekar átérezte a Vágtázó Zenei Út legfontosabb szabályát: a zenei szabályok és zenei megoldások iránti teljes közönyt. A VHK alapvető kétarcúságának egyik felét, a példátlanul szélsőséges, fékevesztett tombolást a zenénél mélyebb ösztönök diktálják, és nagyon örülök, hogy ezek az ösztönök másban is ott munkálkodnak.
Steve von Till and Harvestman – Éden-idéző/Örökkévalóság
Atilla: Nagy hatást gyakorolt rám ez az elmélyült, őseinknek tiszteletet adó felfogás.
Vazul: Nem is tudom, hol kezdjem a meghatódottságom! Elképesztően felemelő, hogy Steve von Till is feldolgozott egy VHK-dalt… vagyis egyből kettőt! Olyan őserejű az átfogalmazás, hogy bizsereg minden porcikám, ha behunyom a szemem! Nem lett félvállról véve a zene! Elképesztően sok munka van benne, és még ráadásul magyarul is énekel!! Fantasztikus! Büszkeség! Hej!!
Mór: Steve-vel Berkecz Balázs javaslatára vettem fel a kapcsolatot, ezúton is nagyon köszönöm neki az ötletet! Az egyértelmű nyelvi akadályok miatt azt javasoltam Steve-nek, hogy egy instrumentális dalhoz, vagy énekelt, de szöveg nélküli tételhez nyúljon hozzá. Példának hoztam utóbbira az Éden-idézőt. Erre azt mondta, hogy ez a dal neki mérhetetlenül tetszik, de ő ezt a lehetőségét mélységében szeretné kihasználni és nem megúszós megoldást keres. Kért pár napot, amíg megtalálja a tökéletes megoldást. Ez lett az Örökkévalóság + az általam javasolt Éden-idéző intro. Az énekfelvétel előtt online videóbeszélgetésben átnéztük a magyar fonetikai szabályszerűségeket, Steve mindent beleadott, le a kalappal előtte. Remélhetőleg hamarosan vendégül láthatjuk őt magyar zenei színpadokon is. (Kacsintós szmájli fej.)
Perihelion – Verőfény
Atilla: Nagyon jó érzés volt hallgatni, lendülettel, erővel, fénnyel telítetten adják elő, le a kalappal!
Vazul: Óriási lendület. hatalmas terek, nagy atmoszféra, vágtázás a fény felé! Minden együtt van ebben a feldolgozásban! Magával ragad, repít-repít!
The Devil’s Trade – A csillagok hívása
Atilla: Ez is hátborzongatóan jól sikerült!
Mór: Dáviddal (a The Devil’s Trade lényegében Makó Dávid szólóprodukciója) több ízben is együttműködtünk. Feljött hozzánk elrecitálni a Hunok Csatáját az egyik nyári Fekete Zajos fellépésünk során is (itt egyébként az egész Crippled Black Phoenix csatlakozott hozzánk), de ott volt velünk a Petőfi TV Akusztikos adásunk során is, sőt, volt olyan vidéki koncertünk, ahol ő volt a felvezető act. Mindegyik alkalom számomra meghatározó volt, Dávid egyedi szín a magyar, de mondhatom bátran azt is, hogy a nemzetközi zenei palettán, mindamellett nagyon szimpatizálok az aktuális kérdésekben megfogalmazott elképzeléseivel is.
Sajba – Aláírhatatlan történelem
Tomy: Ez az a szám, amit a legjobban szeretek játszani, ezért is nagyon örülök, hogy a Sajba feldolgozta! Nagyon jól ötvözik az autentikus hangszereket a modern hangzás világgal.
Mór: A Sajba tulajdonképpen kétszer is feldolgozta ezt a számot. Volt szerencsém élőben hallani tőlük az A38 színpadán. A koncertverzió ha nem is szöges ellentéte a felvételnek, egészen más elveket követ. Szabadabb, energikusabb, zabolátlanabb, azt is mondhatnám, hogy azok az erők mozgatták, ami a Vágtázó Halottkémek alapvető zenei elveit biztosítják. A felvétel pedig inkább elektronikus hangzásvilágot hoz. Mindkettő izgalmas felfogás!
Maradék – Miénk a világ
Kristóf: Én örülök, amikor a VHK-t punknak nevezik, még ha nem is pontos a definíció. Számomra a punk attitűd lényege mindig is az volt, hogy közös nevezőre hozza a zene játékos és halálosan komoly oldalát, amelyeknek szerintem nem is lenne szabad eltávolodniuk egymástól. Itt hétköznapi szavaink földhözragadt jelentésének meghaladásával és a csodálatosan infantilis zenei hangokkal olyan mutatvány történt, amitől egyszerre kellett nevetnem és a falhoz vernem a fejem – ennél pedig, mint rájöttem, kevés jobb érzés létezik!
Mór: BUMM! Ennyit mondanék. 🙂 Rövid, lényegretörő punk energiabomba. Hagyd a dagadt energiaitalt másra, ennek nyomd a hangerejét a padlásra!
Crippled Black Phoenix – Hunok csatája
Tomy: Igazi kedvenc!!! Ezt a számot már együtt is játszottuk a Fekete Zaj fesztiválon, ami örök élmény marad. Megtisztelő volt Justin Greaves-el együtt gitározni. Jakab Zoli és Makó Dávid ének szólamai és a modern metal hangzás egy egészen új dimenziót nyitnak meg a Hunok Csatája történelmében.
IDEGEN – Annyi, annyi érzés
Mór: Az Annyi, annyi érzés az egyik legmélyebb dal, amit a VHK valaha írt. Már az első improvizáció előtt arról beszélt Atilla, hogy „valami igazán valódit” szólítsunk meg magunkban. Ebből a magból nőtt ki annyi, annyi érzés. Szerény véleményem szerint a legfontosabb sor a következő: „Ó, mennyire szeretnélek átölelni téged”. A Vágtázó Halottkémek-dalban ez a sor (számomra) az elhunyt szeretteinkkel való találkozás utáni elemi sóvárgást jelenti. Úgy érzem, ez az az „igazán valódi”, mély-mély érzés, amiről ez a dal szól. A múlthoz való gyönyörű ragaszkodás, visszavágyódás a saját testi-érzelmi elemeinkbe.
Az IDEGEN felfogásában rájöttem, hogy ennek a dalnak van egy másik olvasata, értelmezése. És ez teljesen valid. Ebben a vonatkozásban egy fiatal énekli szerelmes szavait, s az ominózus sor – „Ó, mennyire szeretnélek átölelni téged” -, valójában már ennek az érzésnek a beteljesülésére vonatkozik. Számomra ez a felismerés vetekszik a klasszikus „a királynét megölni nem kell” értelmezési kettősségével.
Cheeky Kórus – Titokzatos élet
Atilla: Ez annyira tetszett, hogy hetekig szinte minden nap többször is végighallgattam, tökéletesen illik a kórus üde, tiszta, éteri és különleges egyéniségéhez.
Mór: Nagyon szeretem az indiai klasszikus zenét. A hindusztáni tradícióban minden hangszer hangja az énekhangot imitálja mind a hangterjedelem, mind pedig a lehetséges nyújtások tekintetében. Van valami elementárisan személyes, őszinte és megindító az énekhangban, amit szinte képtelenség más hangszerrel visszaadni, egyfajta „végső zene”. Amikor ezt a felvételt meghallgattam, akkor megint erre kellett ráébrednem. Le a kalappal a kórus előtt!
Third Planet – Valami tündöklő
Mór: A Valami tündöklő az egyik legvarázslatosabb dal, amit valaha hallottam. Nagyon örültem, amikor a Third Planet zenekar rábökött erre a számra. Sikerült a saját izgalmas, csillagközi atmoszférájukat ráborítani a dalra!
Torn From Earth – Végzetes szerelem
Mór: A szavakból egy apokaliptikus vízió rajzolódik ki. Ez számomra sosem vált világossá a VHK zenei köntösében, itt viszont látom azt a végzetességet, amit egy komoly, lesújtó csalódás okozhat. Rendkívül izgalmas értelmezése az eredeti (sokkal reménykeltőbb) felvételnek.
The Swamp Creatures – Örökkévalóság
Mór: az egyik kedvenc fiatal zenekarom a The Swamp Creatures. A zenekar több tagja is a Kollektív Alternatív Zeneműhely növendéke volt, így – noha nincs nagyon sok év közöttünk, mégis – gyermekeimként szeretem őket (a KAZ Mór és Kristóf által alapított és vezetett zeneoktatási műhely – a szerk). Azon kevés zenekarok egyike, ahol teljesülnek bizonyos szinte lehetetlennek tűnő küldetések. Egyrészt a gitárhangzás azonnal felismerhető. Igazán kevesen képesek arra, hogy úgy szólaljon meg a gitár a kezükben, hogy egy hangból felismerhető legyen, ki játszik rajta. Rögtön emellé raknám a zenekari megszólalást is. Ha felcsendül egy TSC dal, akkor azonnal lehet érezni, hogy ezek ők. Ezen a felvételen is az első másodpercben már lehet tudni: EZ A TSC! Büszke vagyok rátok, srácok!
Kobza Vajk Trió – Kozmikus álomhajó
Vazul: A feldolgozáslemez egyik különleges atmoszféráját teremtették meg Vajkék! Csodálatos utazás, sokszori meghallgatás után is! Mindig máshova repít! Büszkeséggel eltelítve ölelem a szívetek! Hej!
Santa Muerte – Löket
Tomy: Örülök, hogy ezt a szellemiséget tovább tudták Löketni a Santa Muerte tagjai. Az eredeti gitártémát kifordítva is sikerült elérni egy igazán nagy Sámán Löketet. Egyébként ezt a számot Atillával a Himalájában kezdtük el életre hívni. Egy kis kunyhóban kiabáltunk, gitároztunk, doboltunk ketten, és amikor kimentünk a kunyhóból, ott volt egy csomó Indiai, akik mondták, hogy azt hitték, a Himalája szelleme jött elő a hangok hallatán! A Santa Muerte zenekaron kívül érdemes meghallgatni a Karakürt zenekart is, ami szintén Vörösmarti Imre nevéhez köthető.
Kollektív Alternatív Zeneműhely – Kis piros sárkányok
Mór: Kristóffal beszélgettünk a munka kezdeti fázisában, hogy szuper lenne, ha gyerekek is szerepet vállalnának. A Naptánc című lemez elején is hallható egy gyermekhang, ami tisztaságával, gyengédségével, lágyságával az egész anyagot meghatározza, és egy kellemes tündöklő fénybe göngyöli. Kapóra jött a Kollektív Alternatív Zeneműhely, ami közös találmányunk. Immáron 17 éve foglalkozunk fiatalok zenei szárnybontogatásával. Szerencsénkre rá is haraptak az ötletre, és a Kis piros sárkányok című dalból sikerült a gyermeki mágikus világképet idéző varázsdalt faragni.
Kristóf: A VHK zenéjével az a helyzet, hogy azt valójában gyerekek játsszák gyerekeknek. Csak a saját magunkban megőrzött és gondozott gyermeki működés révén tudunk úgy zenélni, ahogy, és ugyanezt a sokszor eltagadott, elnyomott ösztönvilágot kell megszólítanunk a hallgatóban is, hogy igazán értse és értékelje a zenénket.
A VHK ‘másik arca’ a tökéletes, földöntúli szépség, egy elvesztett, de visszaszerezhető Éden zenéje. Az volt a célunk, hogy ezt a tiszta szépséget tükrözzük a Kis Piros Sárkányok coverrel. Ehhez nem választhattunk jobb eszközt, mint a gyerekek bevonását a varázslatba – a bennük még meglévő nyitottság ugyanis alkalmassá teszi őket a leghihetetlenebb igazságok befogadására is.
Jakab Péter – Nincsen távol
Atilla: Érdekes, hogy mennyire jól kihozza ennek a dalnak az elragadó erejét ez a sejtelmes felfogás is!
Mór: Az eredeti felvételen, mint a legtöbb VHK stúdió anyagon, hatalmas tér van, Atilla hangját a messzi távolból halljuk, miközben a dal címe pont az ellenkezőjét sugallja. Emiatt nagyon izgalmasnak érzem Jakab Péter interpretációját, aki faragott ebből a távolságból, és a szöveg meghitt, személyes üzenetét szinte a fülünkbe suttogja. Most már valóban nincsen távol!
Buttercup – Valami tündöklő
Vazul: A zenekart én kértem fel arra, ha van kedvük , akkor nagyon örülnék, hogyha részt vennének ezen a lemezen! Személyes baráti szálak fűznek a lányokhoz, így nagy izgalommal vártam a fejleményeket! Veszettül zúzós, feldolgozás lett! Nagyon szeretem! Saját képükre tudták formálni a számot, amire nagyon büszke vagyok! Minden lelkesedésük, energiájuk érződik a végeredményen, és külön köszönet Ricknek, Luca emberének, hogy djembén szinesítette a számot! Csókolom az édes szíveteket!
VAD – Távoli világok zenéje
Atilla: Ez volt a másik szám, aminek a hallgatásával és újrahallgatásával nem tudtam betelni!
Bezzeg a kurva beckek – Tárulj világ!
Kristóf: Számomra a VHK-dalok hallgatása elválaszthatatlan az Atilla szövegei által nyújtott élménytől. Egyes számok esetében ezeket varázsigének tartom, ahol mágikus szavak fordítják ki a világot a négy sarkából. Másutt avantgárd és ugyanakkor mégis őseredeti költészetnek – a legjobb esetben pedig mindkettőnek egyszerre. Utóbbira az egyik legjobb példa a Tárulj világ!, az összes feldolgozás közül pedig Beckéknél tűnt fel leginkább, hogy tökéletesen tisztában vannak egyrészt a szó mágikus erejével, másrészt a szavakkal való játék emberi és emberfeletti lehetőségeivel. Értelmiségi rock – borzasztóan hangzik, és mégis van 2 zenekar, akik tökéletesen csinálják!
Vazul: KurvaBeckek feldolgozása számomra nagy öröm! Zazával és Zolival való kapcsolatom, bár nem túl régi, de annyira közelinek tűnik, mintha örökké így lett volna! Az általuk előadott Tárulj Világban, pedig nagyon kiérzem azt az őserőt, felismerést, szemfelnyílást, amit Zaza anno egy VHK koncerten megélt, mikor Atilla szinte neki kántálta: „Ember voltál, jobb testvérem, világ, ne halj meg! Ember vagy, vagy nem?!” Hej-hej!!
Akela – Ki vele az Istenért!
Atilla: Ezt vártam a legjobban! Volt már egy nagyon erős korábbi változatuk, reméltem, lesz belőle valami!
Ivan and the Parazol – Ég és föld ünnepe
Tomy: Ezt a feldolgozást hallgatva olyan érzésem van, mintha ez lenne az eredeti szám, valahonnan a hetvenes évek elejéről és később a VHK dolgozta volna fel. Ég és Föld Ünnep van az egész számban. Egyszer a földön járok, aztán hirtelen a csillagok közé repít fel az érzés, miközben hallgatom! Komoly zenei kompozíció. Érezhető, hogy rengeteg energiát és szeretetet vittek bele a srácok ebbe a feldolgozásba. Nem rég dolgozták fel a Mocskos Idők című Európa Kiadó-számot, ami szintén állati erősre sikerült.
F.O.System – Ahol nincs föld
Tomy: Amikor felmerült a VHK feldolgozáslemez ötlete, egyértelműen úgy gondoltuk, hogy szerepelnünk kell az F.O.Systemmel is ezen a lemezen. A két zenekar Fekete Lyukas múltja megkérdőjelezhetetlen. A feldolgozás szám elkészítésének idején ráadásul a Király Zoli dobolt az F.O.Systemben is, így eléggé nagy volt az átfedés a két zenekar között, de leginkább arra törekedtünk, hogy F.O.S.-es legyen a hangzás. Ez a kedvenc VHK gitár szólóm, aminél igyekeztem sajátos stílusban játszani, miközben tiszteletben tartottam az eredeti motívumokat.
Platon Karataev – Halló Mindenség / Aláírhatatlan Történelem
Mór: A Platon Karataev és a VHK számos ponton találkoznak. Mondhatni rokoni szálak fűzik össze a két csapatot, hiszen a Czakó-Kuraly Sebestyén a VHK őstagnak, Czakó Sándornak a gyermeke. Az életrajzi adaton túl a művészi koncepció is rendkívül hasonló, fogalmazhatunk úgy is, hogy mindkét zenekar „emberül” szeretne beszélni, s közös nyelven szólni a közösséghez. 50 éve is ez volt az egyik legfontosabb üzenet, amit érdemes volt a világba üvölteni, és ma sincs értelme mást skandálni! Szóljon hát a generációkon átívelő Halló mindenség! – hátha egyre több ablak nyílik majd tágra!
Avar + Téveszme – Pótolhatatlan halhatatlanság
Mór: Talán ez az a pontja a feldolgozáslemeznek, ahol az egyik legkörmönfontabb a résztvevők kapcsolódása a VHK-val. Megpróbálom felfejteni a nagyobb sztorikat, ezt kapd ki! Az Avar zseniális dobosa, Péntek Laca kísérte a VHK-t a legutóbbi MZH-s koncerten, illetve a Kristóffal alapított VAD zenekarunkban szintén ő a bőrgyilkos (érted, nem bérgyilkos, hanem bőrgyilkos). A húrokat a Vágtázó Csodaszarvasból ismert Fábri Andris és édesapja Fábri Géza bűvöli, akik majdnem 20 éve kíséri Atillát (Grandpierre). (Az szinte zárójeles megjegyzése, hogy ütőhangszereken Andris öccse, Fábri Bence játszik). Basszusgitáron Lerch Péter (a.k.a. CH) brummog, akinek a neve ismerősen cseng a Mihaszna Film kollabból, ahol Nagy Viktorral együtt alkotnak sziámi ikrekként világraszóló mozgóképi alkotásokat. Mit ad isten… Nagy Viktor (aki egyébként az immáron 21 éves egri Téveszme zenekar szövegírója, filozófusa és ordibátora) egész véletlenül vendégénekel Lele Gergő mellett a felvételen. További mókás, véletlennek még véletlenül sem nevezhető egybeesés, hogy az 50 éves VHK első klipjét (ami ugye pár hónapja készült el) pont Viktornak és CH-nak köszönhetjük! Áldassék a nevük! 🙂 Tyű… Hatalmas ölelés az mindenkinek, egyek vagyunk!
További információk a VHK online felületein és a Budapest Park weboldalán!
