Minden bizonnyal ugyanannyira lelkes lettem volna a mostani buli után is, mint ahogy két évvel ezelőtt. Még akkor sem tudok belekötni a produkcióba, ha egyszerűen fáj a mezítlábas, „most jöttem a zuhany alól” stílusú Phil Anselmo statikussága, meg azért nem nagyon tudtam mit kezdeni azzal sem, hogy Zakk Wylde többször is nem csupán a saját stílusában gitározza a dalokat, hanem konkrétan más riffeket játszik.
Szóval kiváló lett volna ez most is, az Abbott testvérek nélkül is megdobogtatja ez a régi Pantera-rajongó szívét, sőt, úgy tűnt az előttünk ülő huszonéves metálrajongóékét is. Őket ráadásul láthatóan még az sem zavarta, ami engem rettenetesen.
Hogy az eleinte csak elmosódott hangzás mögött a harmadik szám környékén feltűnt a visszhang, ami meg is maradt utána végig. Pedig én nem tartozom azok közé, akik szidják a Sportaréna hangzását, voltam én már itt sok kiválóan megszólaló bulin. De most valami félrement, és alig tudtam másra figyelni, mint a falról visszacsapódó, kicsit kaotikus, második Pantera zenekarra.
Amúgy ha jól szól, nagyából ugyanazt írtam voltam, mint két éve. Ahogy most is említettem, jó volt, profi volt, (majdnem) pont elég volt, tehát végül is a visszhang csak megspórolt nekem pár bekezdést, elég csak ezt kimorognom magamból.
Szerencsére viszont az Artlasso képein semmi probléma nem látszik, tessék azokat nézegetni!
És vannak Power Trip-képeink is, akikből csak két dalt láttam: