Majd’ három évvel a Dead Can Dance legutóbbi hazánkban adott koncertje után ismét Budapestre érkezik Lisa Gerrard, a zenekar énekesnője, aki ezúttal, ha úgy tetszik, egy régi tartozást törleszt: január 28-án Jules Maxwell-el, a zenekar turnébillentyűsével közösen készített, még 2021-ben megjelent Burn című albumukat mutatják be a hazai közönségnek, a kapcsolódó, összesen kilenc várost érintő Európa-turné nyitókoncertjén, a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.
Lisa Gerrard, a Dead Can Dance énekesnője, zeneszerzője azonnal felismerhető a könnyűzene történetének egyik legegyénibb énekhangjáról és arról az idioglosszának nevezett, jellemzően szavak nélküli énektechnikáról, aminek talán legismertebb jelenkori művelője. Lisa pályafutása során a zenekari és szólóalbumok, illetve számos filmzene mellett immár közel másfél tucat kollaborációs és duólemezt készített, olyan társakkal, mint Pieter Bourke, Klaus Schulze, Hans Zimmer, Patrick Cassidy, Chicane, vagy a The Mystery Of The Bulgarian Voices projekt, ami nélkül a Burn című album valószínűleg meg sem születik.
A The Mystery Of The Bulgarian Voices egy különböző formációkban majd’ ötven éve létező, szövevényes és kalandos történetű zenei projekt, melynek nemzetközi ismertségében és – több százezer eladott lemezt, valamint Grammy-díjat eredményező – sikerében kulcsszerepet játszott a svájci orgonista és zenetörténész, Marcel Cellier (1925-2013), aki népdalgyűjtő útjai során számos alkalommal ellátogatott Bulgáriába, hogy aztán 1975-ben saját, Disques Cellier nevű kiadójánál megjelentesse tizenöt év munkájának eredményét, némileg modernizált változatban, a Bolgár Állami Televízió Asszonykórusa és a Filip Kutev Együttes közreműködésével.
Ez a lemez jutott el pár év múlva a Bauhaus-frontember Peter Murphy közvetítésével, egy harmadik vagy negyedik generációs másolt kazettán, a később a Dead Can Dance anyagait is gondozó 4AD kiadó vezetőjéhez, Ivo-Watts Russelhez, aki 1987-ben újra kiadta az albumot, ami aztán olyan művészek elismerését vívta ki, egyben szolgált számukra inspirációként, mint Paul Simon, George Harrison, Elisabeth Fraser és a Cocteau Twins – meg úgy nagyjából mindenki az akkori élvonalból, David Bowie-tól Frank Zappán át Kate Bushig, meg persze a Dead Can Dance-ig, akiknek számos dalában hallható az ihletforrás.
A projekt azóta más-más konstellációban, de rengeteg folytatást megért. A legutóbbi, 2018-ban megjelent a BooCheeMish című albumon a tradicionális dalok mellett kifejezetten ehhez a lemezhez íródott tételek is szerepelnek, részben a szólóművészként és színházi zeneszerzőként egyaránt jelentős életművel rendelkező, 2012-től a Dead Can Dance turnéfelállásában is közreműködő Jules Maxwelltől, akit 2015-ben kértek fel erre a feladatra. Maxwell akkora már évek óta kitűnő munkakapcsolatban állt Lisa Gerrarddal, így nem csoda, hogy ő is felbukkant a BooCheeMish stáblistájának egy meglehetősen előkelő helyén. Ugyanakkor a lemez írásakor számos olyan dal született, melyek kevésbé tradicionális megközelítésük okán kicsit kilógtak az összképből, kiváló alapanyagot szolgáltatva ezzel az alkotópárosnak egy következő albumhoz.
Ez lett végül a 2021. május 7-én megjelent Burn, ami ugyanúgy az ethereal wave, a gótikus és kelta motívumok, a törzsi és világzenék, illetve a klasszikus és pop határvidékén egyensúlyoz, mint a Dead Can Dance albumai, és bár a párhuzamot Lisa Gerrard hangja értelemszerűen tovább erősíti, mégis határozott, saját karakterrel bír. A kicsivel több mint harmincöt percben meditatív hangulatok keverednek olykor drámai, katartikus pillanatokkal, hét letisztult hangszerelésű, mégis izgalmas hangképeket rejtő dalban, melyek kortalanul spontánnak, frissnek érződnek, annak ellenére, hogy maga a lemez több mint öt éven át készült, részben távmunkában.
Lisa Gerrard a megjelenéskor így beszélt a Burn anyagáról:
„Jules és én a Dead Can Dance-ben kezdtük kreatív utazásunkat. Rájöttünk, hogy az improvizáció mentén kapcsolatot teremthetünk egymással, ez az album pedig ennek a zenei felfedezőútnak egy újabb állomása.”
Jules Maxwell a következőket mondta az albumról:
„Mindkettőnk számára kihívást jelentett a Burn felvétele. De amikor hazavittem a rögzített anyagot, hogy tovább dolgozzak vele, Lisa teljes művészi szabadságot biztosított számomra, ami egyszerre volt nagylelkű gesztus és a praktikus döntés. Lisa imádta, amit kitaláltam. Soha nem volt bennünk az érzés, hogy kompromisszumot kell kötnünk.”
A turné budapesti koncertje az apropó mellett abból a szempontból is különlegesnek ígérkezik, hogy a körút összesen kilenc helyszínt – Budapest, Bécs, Prága, Varsó, Berlin, Krakkó, Zürich, Liege és Utrecht – érint, azaz a mostani után valószínűleg nem lesz túl sok alkalom arra, hogy ezt az előadást élőben lássuk. És bár nem kenyerünk, hogy mindenféle túlzásokba essünk jelzők terén, ezúttal nyugodtan leírhatjuk, hogy a közönség január utolsó keddjén olyan világpremier szem- és fültanúja lehet, ahol egy szép és izgalmas, bármikor felfedezhető album dalai mellett gyaníthatóan néhány korábbról ismert klasszikusra is számíthatunk.
További információk a Müpa honlapján, közösségi felületén, valamint a kapcsolódó Facebook-esemény oldalán!
Fotó: Lisa Gerrard Facebook
