Az idei évben két új technológiai irányvonal kapott helyett a CES-en, a világ legnagyobb technológiai kiállításán. Az egyik az űrtechnológia, a másik a foodtech, vagyis az ételek technológiai forradalma, ami nem annyit jelent, hogy kitalálták, milyen permet kell a szebb zöldborsóhoz, de nem is szimplán csak arról szól, hogy mostantól laborban növesztett húst eszünk majd, és a sajtot is mesterséges tejből készítjük, a vágóállatok pedig boldogan futkározhatnak a nagyvárosi parkokban, hiszen az önvezető autók sem jelentenek rájuk veszélyt.
Inkább arról, hogy a mesterséges intelligencia, a technológiai fejlődés, a robotok, és új üzleti megoldások megváltoztatták, ahogyan és amit főzünk vagy éppen az élelmiszereket tároljuk, és ez a következő évtizedben egyre jelentősebben átalakítja a konyhánkat és a mindennapjainkat.
Az erről szóló panelbeszélgetésen azt járták körbe a résztvevők, hogy 2030-ban milyen lesz a konyha. Kezdve például az Else Labs teljesen automatizált konyhájával, ami Khalid Aboujassoum elmondása szerint egy olyan főzőrobot, ami gyakorlatilag egy edény, és pontosan ugyanazt csinálja és ugyanúgy, ahogyan az ember is csinálná a konyhájában. Ellenőrzi a hőmérsékletet, kiméri és hozzáaadja a hozzávalókat, keverget. Most még csak egy edényt képes kezelni és felügyelni, de ez azt jelenti, hogy például egy húslevest, pörköltet vagy egy steaket is teljesen egyedül el tud készíteni. Dr Dochul Choi, a Samsung háztartási eszközökkel foglalkozó elnöke pedig arról beszélt, hogy a csatlakoztatott eszközök már nem csak a mobilokat, tévéket, laptopokat jelenti, hanem a konyhai eszközök is belépnek ebbe a kommunikációba. A vállalat portfóliójában egyébként már évek óta elérhetőek az okoshűtők, de a telefonnal kommunikáló sütő is létezik már, ahogyan a mosógépet is el lehet indítani a távolból. De részt vett a beszélgetésen Kai Schaeffner is, a Vorwerk cég vezetője, akiknek a terméke, a Thermomix és az azzal járó, több mint 60 ezer darabból álló recept ökoszisztéma, valamint irányított főzés már Magyarországon is többeknek ismerős lehet. Egyébként sokan pont ezt az eszközt nevezik az okoskonyha alapjának, annak ellenére, hogy már évtizedek óta létezik, ahol arról van szó, hogy vannak receptek, az eszköz pedig tulajdonképpen végig irányítja a felhasználót, hogy mikor mit tegyen bele, méri az összetevőket, beállítja a főzési időt és hőmérsékletet. Nem kell gondolkozni, nem lesz többé kérdés, hogy a hagyma már aranybarna vagy még, esetleg már másik árnyalatban pompázik, hanem egészen egyszerűen csak követni kell az utasításokat, és élvezni a főzést úgy, hogy az eredmény biztosan nem lesz szörnyű.
A felgyorsult világban a főzés stresszforrás lett
Felgyorsult az élet, be kell vásárolni, tudni és ismerni kell az alapanyagokat, tisztában kell lenni azzal, hogy mi egészséges, és gyakran még ételérzékenységekre is oda kell figyelni, miközben már az emberek többsége nem gyerekkorában tanul meg főzni a nagyszülők, vagy szülő mellett. Ezzel pedig a főzés sokaknak stresszforrássá nőtte ki magát.
Ha a főzés folyamata leegyszerűsödik, a hozzávalókat könnyedén meg lehet rendelni, és sikerélménye van az embernek, akkor viszont kiváló szórakozás lehet, a technológia pedig ezt célozta be magának.
Ez egyébként nem egyszerű dolog, az új konyhai technológiákra nem annyira nyitottak az emberek. Gondoljunk csak az okoshűtőkre, amikre rendszerint a legtöbben legyintenek, hiszen a hűtő az az, amit már gyerekkortól megszoktak, egy szekrény, ami hűt. A legtöbb embernél viszonylag gyakran megfogalmazódik, hogy de jó lett volna, ha nem felejtem el, hogy ez vagy az a kaja le fog járni. Hogy mégis mit főzhetnék azokból, ami a hűtőben van. Hogy milyen jó lenne a boltban állva tudni, hogy vajon mennyi sajt van otthon, vagy van-e még felvágott, vagy megette délután a gyerek. Esetleg, hogy az olyan dolgokat, ami úgyis mindig kell, de elfogy, az automatikusan érkezne. Na ezeket mind tudják az okoshűtők, de egyelőre az áruk is magas, és nem is érzik úgy az emberek, hogy a fentebb felvázolt problémáik megoldását egy algoritmusra bízzák. A főzés is hasonló, ha gyerekként úgy tanulta az ember a nagymamájától, hogy a pogácsát lisztezett felespohárral kell formázni a kinyújtott tésztából, akkor nehezen változtat, már csak az emlékek miatt is.
Az okos konyha kiválóan kiegészíti az okos ökoszisztémát
A modern társadalmak egyik legnagyobb problémája az élelmiszerpazarlás, míg a világ másik fele éhezik. A probléma összefügg, a cél az lenne, hogy a foodtech segítsen ezt megoldani. Az emberek többsége belekényelmesedett abba, hogy évtizedek óta ugyanazokban az eszközökben gondolkozik, ha konyháról van szó, azaz kell egy hűtő, egy sütő, főzőlap és az összes többi kisebb konyhai eszköz. Pedig ez nem feltétlenül van így, erre a legjobb példa a Suvie, ami egy olyan startup, akik egyrészt ételkiszállítással foglalkoznak, illetve egy olyan eszközzel, amibe csak be kell készíteni az ételt, és amíg kell hűti azt, majd ha eljön a vacsora ideje, elkészíti. Ez egyelőre kicsivel nagyobb mint egy mikrohullámú sütő, de miért ne lehetne akár akkora méretű, mint egy hűtő, ami egyben sütő, grillező, mikrohullámú is egyben.
Az elmúlt években a foodtech startupok azért lehettek egyre sikeresebbek, mert az emberek sokkal tudatosabban étkeznek, szeretnének összetettebb ízeket érezni, és új ételeket, ízvilágokat felfedezni. Sokkal kényelmesebb főzési élményt szeretnének, ahol nem feladat az új ételek készítése, hanem élmény. Arról nem is beszélve, hogy ha minden eszköz kommunikál mindennel, azaz a sütő és a hűtő adatait még az okosóra adataival kibővítve elemzik az algoritmusok, mennyivel összetettebb és átfogóbb képet kaphat a mindennapjairól, az energiafelhasználásáról, és akár az egészségéről is a felhasználó.
Nem a távoli jövő az, hogy a főzőrobot ismerje a felhasználó ízlését, vagy az orvosa javaslatát.
Minél több adat áll rendelkezésre, annál jobban személyre lehet szabni a főzési javaslatokat. Ez például a célja Vorwerknek is, akik már most is tudják, hogy mik a legnépszerűbb receptek, hogy az emberek mit főznek, és ez alapján tudnak ajánlani új recepteket. Innen már csak egy lépés, hogy az ízlést és az egészségre is oda tudjanak figyelni. Ha tudja a rendszer, hogy a felhasználó gluténérzékeny, cukorbeteg, de szereti a fokhagymát, nem bírja a csípőset, viszont imádja a bazsalikomot, akkor személyre szabott recepteket tud mutatni számára. Nincs messze az az idő, mikor az egyéni rizikófaktorokat figyelemmel tudja kísérni, és pontosan tudni fogja, hogy ha valakinek gyulladás van a szervezetében vagy magasabb a vérnyomása, akkor milyen ételeket javasoljon. Sokan félnek bizonyos ételektől, mert hiába egészségesek, de fogalmuk sincs, hogyan kell elkészíteni. Például ezen tud változtatni a technológia, ha beengedjük a konyhába.
Az viszont fontos pont, hogy ezek az adatok csak és kizárólag a fogyasztó érdekeit szolgálják, ne a nagy cégek adatközpontjait töltsék további információkkal
– mondta a Samsung elnöke, aki meglepő őszinteséggel arról is beszélt, hogy nem lehet ráerőltetni az emberekre, hogy egy márkához ragaszkodjanak, hanem a különböző márkájú termékeknek tudni kellene kommunikálni egymással, de nem feltétlenül a Google vagy más ilyen nagy cég adatközpontjain keresztül.
Hogyan kell a konyhát elképzelni 2030-ban?
Mindig rizikós dolog jósolgatni, és megmondani, hogy nyolc év múlva a konyhánk inkább egy laboratóriumra emlékeztet-e, amiben két szekrény lesz, egy pult és egy robot rohangál majd fel-le köténykében, vagy pont ugyanolyan mint most, csak kicsit másmilyen eszközökkel. A panelbeszélgetés résztvevői szerint nem is feltétlen arról van szó, hogy lesz-e 3D kajanyomtató a sarokban, hanem hogy az főzés és az étkezés élménye sokkal kényelmesebb, szórakoztatóbb és egészségesebb lehet, automatizáltabbak lesznek a folyamatok, több embernek lehet élménye a főzésben.
2030-2040-re nem lesz olyan egyértelmű a kérdés, hogy szükség van-e konyhára egy háztartásban
– mondja Dr Dochul Choi. Szerinte kellenek majd bizonyos eszközök, szükség lesz arra, hogy a megfelelő élelmiszer eljusson a háztartásba, de hogy dedikált konyha kell-e, az nagy kérdés. Hong Kongban például már most sok lakásban nincs konyha, mert baromi drága, és alakosság megtalálta azokat a módszereket, hogy konyha nélkül is boldogok és jókat esznek, de ennek vannak határai. Viszont a fentebb említett technológiákkal ezek a határok kitolhatóak. Arról is beszélt, hogy pszichológusok és dietetikusok is egyetértenek abban, hogy a jó és boldog evés nagyon fontos, és hogy az étkezés és a közösségi tér, amit a konyha jelent, az szociális szempontból előnyös, de előfordulhat, hogy ezt át lehet helyezni például a nappaliba. A jövőben pedig meg lehet az emberek választása, hogy aki szeret főzni, kísérletezni, annak legyen konyhája, aki viszont inkább csak jókat szeret enni, annak legyen olyan alternatív választási lehetősége, amihez akár konyha sem kell, csak mondjuk egy olyan eszköz mint a Suvie. Dr Dochul Choi a kész vagy félkész, de egészséges, ízletes ételek forradalmát olyan áttörésnek gondolja, mint annak idején a zenehallgatás forradalmát.
Régen ha az ember zenét akart otthon, vett egy nagy zongorát. Most már vesz egy hifirendszert, és olyan zenét hallgat, amilyet szeretne. A jövőben aki főzni szeretne, annak lesz konyhája, ahogy vannak otthon zongorák is ha valaki dalt szeretne írni, de nem feltétlenül szükséges minden háztartásba.
A Samsung elnöke arról is beszélt, hogy ő Koreában húsz éves koráig olyan helyen élt, ahol nem volt áram, az ételeket különböző módokon tartósították, és szerinte újra kellene tanulni, hogyan tároljuk és vásároljuk az alapanyagokat, mert sok esetben a hűtő csak egy élelmiszerhulladék tároló. Minél nagyobb a hűtő, annál több a lehetőség az élelmiszerpazarlásra. Ami fontos lenne az a tervezhetőség, hogy legyen akkor is mit enni, ha valaki délután négykor farkaséhes lesz, de ehhez ne kelljen hatalmas készleteket felhalmozni, vagyis a jövő táplálkozása a résztvevők szerint a jó tervezhetőségről, a kisebb kamráról és az egészségesebb választásokról szól majd, és az is lehet, hogy az ételeket egy robot készíti majd.
