Úgy tűnik, hogy engem az eurovíziós élmények az umagi Sea Star Festivalon érnek. Tavaly Baby Lasagnára csodálkoztunk rá, hogy a műsor, ahol második lett, azután rögtön a Sea Star fesztivál nagyszínpadán találta magát. Ráadásul ő umagi, szóval tényleg otthon ünnepelte a helyezését.
Ugyanúgy tavaly volt a Sea Staron Angelina Mango, aki az olaszokat képviselte a 2024-es Eurovízión. Ő mondjuk egyáltalán nem hatott meg minket, ellenben Baby Lasgna Rammstein-light előadásával.
Idénre megint két eurovíziós előadó jutott. Egyik ráadásul most indult, és ért el előkelő helyezesét, a másik pedig azon ritka énekesek egyike, akik kétszer is megnyerték a showműsort.
A LÁNGOLÓ NYÁR rovat támogatója a SAMSUNG
A szórakoztató trash
Tommy Cash-t a magyar közönségnek nem igazán kell bemutatni. Az észt, jobb híján rappernek hívható előadó rengetegszer jött már Magyarországra, idén is jönni fog, de előtte a 2025-ös Eurovízióban gurított nagyot.
Ő egyébként pont oda való, komolyan vehetetlen, rendkívül harsány, pont mint az Eurovízó. botrányt-botrányra halmozó előadó. Viszont az műsorban induló dala hozzá képest is visszafogott volt, de rá jellemzően ezzel is kicsapta a biztosítékot. Nem lehetett ugyanis eldönteni róla, hogy most gúnyolódik-e az olaszokon vagy nem. Erről beszélek:
Mondjuk annyira azért nem rágott be rá senki, mert ez az olasz kliséket felsoroló dal a harmadik lett végül, így Umagba is már nagyobb sztárként érkezett, mint előtte volt.
Én egyébként még valahogy soha nem akadtam össze Tommy Cash-sel, hiába volt nálunk sokat. Legközelebb ehhez az Electric Castle fesztiválon voltam, ahonnan konkrétan örökre kitiltották, mert román mulatóst és pornót tolt a színpadon. Az örökre kitiltás mindazonáltal egy évig tartott, mert a következő évre már újra meghívták. Szóval itt közel voltam hozzá, mert elmentem a sátor előtt, miközben ő rajta volt, de idén már semmi sem zavart be.
Pornó ráadásul itt is volt. Ez viszont szerves része Cash előadásainak, sőt, olyan klipet is csinált, aminek a premierje az egyik nagy pornóoldalon volt, és a mai napig látható. Ennek a cenzúrázott verziója ment a kivetítőn a dal előadása alatt.
Cash egy ingben és alsógatyában rohangált fel-alá a színpadon az egy szem DJ előtt. miközben a látványt ezen kívül csak a kivetítő adta. Egyébként meg rettenetesen prosztó, viszont szórakoztató volt az egész, bár ha ennél a 40 percnél tovább húzzák, már lehet untam volna.
Koncert után társaságom egyik tagja elmondta, hogy ő, velem ellentétben már látta Tommy Cash-t élőben, és ugyan már akkor is eléggé trash volt, ennyire azért nem. Szerinte itt már túlzásba vitte a lealjasodást, pedig tud ő ennél szofisztikáltabb is lenni. Neki csalódás volt, nekünk viszont így elsőre jó.
Az unalmas ragyogás
Ami viszont kegyetlen unalom lett, az Loreen fellépése. A marokkói berber származású svéd énekesnő kétszer nyert az Eurovízión, egyszer 2012-ben ezzel a dallal:
Aztán 2023-ban újra ő indult svéd színekben, és ezzel lett első:
Az előbbi nagyobb sláger, a mai napig tolják a rádiók, így ugye mindenki ezt is várta a legjobban. Előtte viszont még meg kellett nézni/hallgatni, ahogy előadja a semmilyennél semmilyenebb dalait a nagyon ütősnek szánt színpadképben, ahol két zenész között pózolt egy karikában, leginkább úgy megvilágítva, hogy a ruhája szépen csillogjon. Ő meg ott pantomimezett középen, ami mondjuk egy klipen keresztül talán izgalmas, de egy koncerten (még ha az is csak 45 perc volt), rettenetesen unalmas.
Mindegy, vártuk a kegyetlen hidegben a nagy slágert, de aztán abban sem volt köszönet. Az Euphoria teljes mértékben belesimult abba a tucat tánczenébe, amit az előtte lévő fél órában tolt, így hát egyáltalán nem lett belőle, khm, eufória. Ezen pedig a ráadásban előadott Tattoo sem segített semmit, így megállapítottuk, kár volt ezért éjjel kettőig dideregni a horvát éjszakában.
Ez viszont nem a Sea Star hibája. A fesztivál, ahogy az előző években, most is egy barátságos buli, ami tökéletes arra, hogy beindítsa az ember a fesztiválszezont, és üdülgessen egy kicsit a tavaszi horvát tengerparton.
