Egy szoba, egy város és rengeteg történet. Laurie. játékossággal és őszinteséggel teli kislemezéről mesél, amelyen a dalok, akár a polaroidképek, emlékeket és pillanatokat idéznek meg. Az album hangvételében megmarad a korábbról ismert érzelmi mélység, de ezúttal egy szenvedélyesebb, vágyakozóbb én is előtérbe kerül.
„Olyan, mintha a szobámban nézném a polaroidokat valakivel és sztorizgatnék. Minden polaroid egy-egy dal” – így jellemzi laurie. az április közepén megjelenő kislemezét. Süli Laura tehetséges fiatal dalszerző-énekes, akivel először a Kikeltető színpadán találkozhattunk és azóta olyan hazai fesztiválokon lépett fel, mint a Kolorádó, a Fishing on Orfű, az Ördögkatlan és a Sziget. Zenéit a „hálószobapop” kifejezéssel szokták jellemezni. „A szoba kicsit önarckép” – mondja, és a Szobapop dalai ennek megfelelően engednek betekintést legszemélyesebb terébe és gondolataiba, miközben szakítanak a korábbi lemezek melankolikus hangulatával. Az alkotói folyamatról, a szövegekről és arról is beszélgettünk, hogy boldogságra törekszik, miközben mégis sóvárog.
Amikor megérkezett, először a piros sálát vettem észre és a vidám ritmikát, ami átjárja minden mozdulatát. Nemrég levágta a haját. Mindketten sört rendeltünk és kiválasztottunk egy utcafronti asztalt, ahonnan a környék összes történését szemmel tudtuk követni. Arra számítottam, hogy a beszélgetésünk az új lemez körül fog forogni, de emellett válaszokat kaptam arra is, hogy milyen érzés kiszakadni a görcsös korlátaink alól, milyen szabadon alkotni, honnan és hogyan jönnek a témák és miért jobb itthon magyar nyelven dalokat írni.
Lenyűgöz az a tájékozottság és átgondoltság, ahogyan véleményt formál. A stúdióból érkezett a találkozónkra, ahol az új kislemezén dolgozott együtt producerével, Illés Ferivel. Most mert először kiabálva énekelni előtte. Laura számára a közös munka felszabadító folyamat, amiben nincsenek oldalak, mindenki a dalért dolgozik. Korábban nem merte így kiengedni a hangját mások előtt, félt, hogy nem lesz elég jó. „Szerintem nagyon mély kapcsolódás kell ilyenkor az alkotótársaddal, hogy ne az legyen, hogy ciki.” Hosszú, egyéves együttműködési folyamat áll mögöttük, a legutóbbi Sziget fesztiválos fellépés keretein belül ismerkedtek meg, ahol zenei alapokat készítettek.
A megjelenés előtt álló lemez dalai nemcsak hangzásban, hanem mondanivalóban is új irányt vesznek. A kesergő, melankolikus szerepből kilépve egy tudatos, boldogság felé nyitó és szenvedélyes hangulatot jelképező énhez kapcsolódunk. „Az összes dalban van egy pici sóvárgás különböző dolgok iránt, ami nagyon elemi érzés bennem. A sóvárgás sokszor negatív, szomorú dolog, de itt szerintem sikerült játékos módon feldolgozni.” Laura számára fontos a játék, amit a flowba lépéssel azonosít. Számára szabadságot ad, ha akkor zenélhet, amikor ő szeretne, ha egy szám létrehozásának minden fázisánál jelen lehet – tőle jönnek az akkordok, a dallam, amire később felépíti a szöveget.
Ahhoz, hogy ilyen kötetlenül alkothasson, fontos volt nagyobb szünetet tartania. „Tavaly nyáron elkezdtünk egy új EP-n dolgozni, aminek októberben kellett volna kijönnie, de a végére a szorongásomat kapcsoltam hozzá és zsigerileg éreztem, hogy ez most nem az.” Utána két hónapig nem zenélt, nem nyúlt gitárhoz. A szünetből az új közeg segített kilépni: a belvárosba költözés és az egyetem elkezdése. Olyan sok dolog történt, hogy ismét előjött rengeteg téma, amikkel érdemes volt foglalkozni. A kislemez egy időszakos képet mutat, amit egységes hangzás fog össze. A környezetváltás kifejezetten fontos tényezője volt ennek a folyamatnak. „Annyira benne van ez a szövegekben, hogy mennyire jó ez a város – kicsit egy szerelmeslevél Budapesthez.”
Az alkotói folyamatát a naplóíráshoz hasonlítja. Gyakran folyószövegben jegyzi le gondolatait, majd azt alakítja át képekkel és ritmikával megtoldva. Szerinte ez olyan, mintha sakkozna, minden a helyére kerül. Jelenleg Petri György és Pilinszky János versei inspirálják a leginkább. „Én is elkezdtem figyelni a legapróbb, legáltalánosabb dolgokra és ez a végére kiad egy mozaikszerű képet.” Az új lemez szövegei őszintébbek és sokkal átgondoltabbak, ami annak is köszönhető, hogy Laura magabiztosabb lett a saját zenei ízlésében, illetve sokkal szigorúbban szerkesztette írásait, mint korábban. Szerinte sokszor az a legösztönösebb, ami elsőre előjön az alkotás során az emberből. „Próbálom elfelejteni, hogy mások mit fognak gondolni, amikor meghallgatják. Ez most kifejezetten jó gyakorlás nekem, főleg, mert a mondanivaló nem egy alteregó mögé van elrejtve, hanem őszintén rólam szól.”
Beszélgetésünk végén az írás kapcsán áttértünk a nyelv kérdésére is. Laura korábban több szöveget írt angolul és magyarul is, és kíváncsi voltam, mit gondol az itthon angol nyelven megjelenő zenékről. „Angolul nehezebben lehet befutni Magyarországon – kevésbé hallgatják. Én utálom ezt a szabályt, de mégis elfogadtam, és ezért még ha angolul is írok, utána próbálom átírni magyarra, vagy nem adom ki azokat a dalokat, pedig szerintem sokszor jobb szövegek lesznek, mint amit magyarul tudnék ugyanarra a ritmikára írni.” Szerinte az angol megközelítésnél abba a problémába a legkönnyebb belefutni, hogy minden jól hangzik, ezért sokszor túl közhelyesre sikerül a szöveg, vagy pedig amiatt bukik el, mert az író nem rendelkezik megfelelő angol „fegyvertárral”. Nehéz idegen nyelven olyan szöveget írni, aminek irodalmi értéke is van, viszont slágert sokkal könnyebb. „Nehéz, hogy ne legyen túl blőd, de ne is legyen annyira bonyolult meg alter, és mégiscsak énekeljék.”
Laurie. hamarosan debütáló kislemeze egy új korszak kezdetét jelzi. Felszabadultabb, játékosabb, mégis mélyen bensőséges alkotói szemléletet tükröz. Az első single, a Kontakthiba április 4-én jelent meg, hangulatvilága személyes, történetmesélő zenei élményt kínál.
Szöveg: Dontasz Zoi
