Hirdetés

A személytelen ügynökség és a haldoklás művészete – Cadaveres-klippremier és miniinterjú

Április 9-én, pénteken jelenik meg a Cadaveres hatodik, Ars Moriendi című albuma, és ha igaznak bizonyulnak a hírek, ez lesz a zenekar utolsó nagylemeze is egyben. Az anyagról másodikként az Impersonal Agency című dalhoz készült videóklip, amit először itt, a Lángolón nézhettek meg. Érdemes tovább olvasni, hiszen a premier mellett egy rövid interjú is érkezik a folytatásban, melyben Körmöczi Pétert kérdezzük a lemez megszületésének körülményeiről és arról, mit hoz a jövő a Cadaveres számára. (Fotó: Bende Csaba) 

A premier: Impersonal Agency

Pápai Zsolt: A dal szövegének témája röviden a világ vezető nagyvállalatainak szerepe és hatásai a posztmodern korban és hétköznapjainkban. A technológiai fejlődés, ami arra volt hivatott, hogy megkönnyítse életünket, csak még jobban felgyorsította mindennapjainkat. Néha nem árt egy kicsit egyedül lenni és megpihenni, de ezt a multinacionális cégek nem igazán akarják. Figyelnek és elemzik szokásainkat a világűrből, a zsebünkben lévő telefonunkból, a pénztárcánkban található bankkártyánk által, sőt már a közlekedési útvonalunk is egy újabb adat egy szokási séma kialakításához, amit úgy hívnak, mi. Megfoghatatlan, jogi úton elérhetetlen, személytelen ügynökségek befolyásolják minden létező mocskos eszközzel a fogyasztói viselkedésünket, vagy azt, hogy kire adjuk majd a szavazatunkat. Sajnos úgy tűnik, ez ellen tehetetlenek vagyunk.

Körmöczi Péter: Pörgős, kicsit Machine Head hatásokat mutató szám, a lemez egyik legjobb refrénjével. Bólogatós és fejrázós, sodró és lendületes, szerkezetileg is kerek egésznek érzem, egy ránk kifejezetten jellemező, hömpölygős lezárással. A klipben Zsolti időutazóként tűnik fel, ő személyesíti meg az ügynököt, akiről szó van. Elég jó lenyomata a lemezünknek, a hozzá készült videó pedig annyiban rokonítható a Savages klipjével, hogy ott is volt egy árnyaltabb értelmezési lehetőség, tehát nem csak arról szólt a történt, hogy anarchiajeles zászlót lengetünk. A sztori most nagy vonalakban és eléggé bújtatott formában az, hogyan fordul át végső soron az ipari forradalom, a tömeggyártás és a fejlődés, amíg végül az ember már hiába lázad fel a gépek ellen. Ezeken kívül szeretnénk még két-három klipet forgatni majd a lemezhez.

Az interjú: Ars Moriendi

Amikor a legutóbbi EP kapcsán beszélgettünk, már tervezgettétek ezt a lemezt, és ugyan a tavalyi, tizenötödik jubileumi évre időzített megjelenés végül nem valósult meg, nem kellett rá túl sokat várni.

Eleve elég sokat foglalkoztunk az anyaggal, és ez az egész COVID-helyzet is ebbe az irányba terelt minket, ahogy mindenki mást is. Tavaly szép lassan összeraktuk a dalokat, a felvételek konkrétan október körül indultak. Mivel ezúttal több helyen dolgoztunk, most nem beszélhetünk arról, hogy klasszikusan „stúdióba vonultunk”, de akkoriban kezdte el Zsolti felénekelni az anyagot a demóváltozatokra. Hetente-kéthetente voltak ilyen alkalmak, ami aztán el is tartott úgy decemberig. Ezzel párhuzamosan Kálminál rögzítettük a gitárokat, beruháztunk egy jobb minőségű hangkártyába. Egyedül a dobok készültek Gyulán, a No Silence stúdióban, azt Simon (Simon István hangmérnök/producer) ott akarta megcsinálni. Volt egy mappája, abban gyűjtöttük az elkészült sávokat, és a legvégén készült a dobfelvétel meg a keverés.

Koncepció volt most, hogy nem a klasszikus felvételi metódust követtétek?

Azért fordítottuk meg az egészet, mert elég sok és jó demót csináltunk előzetesen. Rengeteg változatot készítettünk az egyes dalokhoz is, kipróbáltunk különböző ritmusokat, gyorsítottunk, lassítottunk, és amikor kialakultak a végleges dalszerkezetek, a már meglévő dobgépes alapra vettük fel a húros hangszereket meg az éneket. Amikor az egész elkészült, Vince már az énekekkel együtt tudott gyakorolni, ami azért volt fontos, mert így teljesen együtt tudott élni a dob is a legapróbb részletekkel, akár egyes szövegrészletekre is tudott hangsúlyozni. Nem csináltunk még soha ilyet korábban, de szerintem nagyon jó tapasztalat volt.

Fontos még kiemelni Nóniusz Gábor énekproduceri munkáját, aki saját stúdiójában dolgozott Zsoltival az anyag vokális részén. Nálunk ez mindig sarkalatos pont volt, ilyenkor jól jön egy külső fül, Zsoltinak is nagy előrelépés ez a lemez.

Kicsit bulváros erre rákérdezni, de nem kerülgetem a dolgot: tényleg ez lesz az utolsó Cadaveres-lemez?

Összetett sztori ez. Most nagyjából négy évre volt szükségünk, hogy a lemezanyag összeálljon és elkészüljön. Ha hasonló munkatempóban dolgozunk, akkor egy következő album újabb négy évnyi távlatot jelent, és ennyire előre már csak magamból kiindulva sem mernék gondolkozni.

Miért nem?

Egyrészt 2025-ben nem hiszem, hogy a CD, vagy úgy általában a fizikai formátum működőképes lesz a mi szintünkön. A nagyobb zenekarok biztosan fognak kiadni albumokat, gyártanak majd bakeliteket, és a kazetta is megint egyre népszerűbb, és bár milliós eladásokat ők sem produkálnak már, az ő szintjükön megéri lemezt kiadni. De az undergroundban már az csodának számít, ha az ember rengeteg munka árán elad néhány száz példányt. Ez áll szemben azzal az idővel, energiával, adott esetben anyagi befektetéssel, amit egy nagylemez elkészítése jelent. A kérdés, van-e ebben annyi a mi szintünkön, hogy legyen az egésznek realitása?

Az más, amikor az ember csinál egy-egy dalt, felveszi, megjelenteti, akár forgat hozzá videót, tehát kisebb projektekre szabdalja a dolgot, de annyira már nem látok előre, hogy négy év múlva lesz-e igény egy új Cadaveres-lemezre azon a szűk magon kívül is, és itt legjobb esetben is pár száz emberről beszélünk, akiket igazi rajongónak gondolok. Lesznek-e rajtuk kívül olyanok, akik egyáltalán hajlandók pénzt áldozni a hanghordozóra? Vannak még gyűjtők, akik még áldoznak erre a műfajra, de ez egy nagyon szűk réteg, és egyre inkább az online felületek felé mutat minden.

Akik ott voltak a zenekar indulásakor, lassan már túl vannak a negyedik ikszen, ha a zenekart meg hozzám kötjük, négy év múlva már én is bőven ötven felett leszek. Ezekkel számolnunk kell. Ezért gondoltam azt, hogy egy igazán jó lemezt csinálunk még így, valószínűleg utoljára, és úgy gondolom, ez sikerült is. Azt illetően elég bizonytalan vagyok, hogy újabb négy év múlva lesz-e bennünk annyi kraft, hogy időt, energiát, pénzt nem kímélve ismét nekilássunk egy nagylemez megírásának, felvételének. Ez persze egyáltalán nem biztos, de most, 2021-ben így gondolom.

Viszont akkor inkább a formátumtól, és az azzal járó kötelezettségektől vesztek most búcsút, maga a Cadaveres ettől még futhat további köröket?  

Így van. Az sem kizárt, hogy csinálunk feldolgozásokat hazai zenekaroktól, ezt már régóta tervezzük, és valószínűleg lesznek új dalok is, de nem hinném, hogy ezek már CD-re préselve jelennek meg.

Koncertekről beszélni most elég reménytelen ügy, de van-e valamilyen tervetek arra, hogy élőben bemutassátok az anyagot?

Nem kell túlmagyaráznom a jelenlegi helyzetet. Amikor tervezgettük a nagylemez megjelenésének dátumát, már biztosak voltunk abban, hogy addigra elindulnak a koncertek, és végre élőben is megmutathatjuk a friss dalokat. Van olyan bulink, amihez már három időpontot hirdettünk meg. Jelenleg fogalmunk sincs, hogy hova pakoljuk ezeket tovább. Viszont a tavaszban most mindannyian reménykedünk, vagy legalább néhány kisebb fesztiválban a nyár folyamán.

További információk a Cadaveres Facebook-oldalán! A zenekarral készült korábbi nagyinterjúnkat itt olvashatod!

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
876FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk