Kicsit túlzónak tűnik a cím, pedig az ENSZ közleménye szerint a világon 4,2 milliárd embernek, azaz az emberiség több mint a felének a biztonságos szennyvízkezelés csak egy álom. Chelsea Wald tudományos író szerint aggasztó az a helyzet, hogy a világ lakosságának a kisebb része számára természetes az, hogy van jól működő csatornahálózat, és hogy miután elvonul az angol vécére, lehúzza, majd szépen megmossa a kezét. Az emberek jelentős részénél egyáltalán nincs vécé, vagy a ki tudja milyen állapotban elérhető kerti pottyantós áll rendelkezésre. Ezért Wald szerint lehetséges, hogy alapjaiban kellene átgondolni az egész szennyvízrendszert, és a témáról könyvet is írt.
Wald szerint első körben azt érdemes látni, hogy ami számunkra természetes, az igazából egy hatalmas infrastruktúra, aminek a kiépítése óriási beruházás. Nagy az üzemelési költség, és kell hozzá szakértelem, vegyszerek és rengeteg áram. Ezek miatt pedig egészen egyszerűen nem alkalmazható technika a világ számos pontján, ezért számos kutató dolgozik azon, hogy az emberi végterméket hatékonyabban kezeljék és hasznosítsák, például üzemanyag vagy műtrágya formájában.
Fontos, de nem túl népszerű téma
Érthető módon nem sokan szeretnek arra gondolni, főleg hosszabban foglalkozni azzal, hogy milyen utat jár be az anyagcseréjük végterméke, miután elbúcsúznak egymástól a vécé magányos falai között. Pedig egyik oldalról ez az élet része, másrészt egy olyan globális probléma, amivel nemcsak amiatt kell foglalkozni, hogy továbbra se kelljen azon gondolkozni, hogy hova tűnik a végtermék, hanem mert alapvető egészségügyi kockázata is van a dolognak. Itt nemcsak arra kell gondolni, hogy fertőzések melegágya lehet, hanem arra, hogy a pandémia során milyen fontos szerephez jutott, hogy az emberek megfelelő higiéniai feltételekhez jussanak, arról nem is beszélve, hogy milyen fontos mutatóvá vált, hogyan emelkedik a lakosság fertőzöttségének a mértéke a szennyvízmintákból kapott értékek alapján.
Ugyanakkor a szennyvíz nem megfelelő kezelése hasmenéses megbetegedéseket okozhat, ami felnőtteknek is kellemetlen, gyerekeknél viszont kifejezetten veszélyes lehet, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a 19. században a szennyvízrendszerek kiépítésével sikerült hatékonyan visszaszorítani az olyan járványokat, mint a kolera és a tífusz.
Ráadásul egy csomó példa is van arra, hogyan lehet a megfelelő rendszert hatékonyabbá vagy könnyebben elérhetővé tenni az emberek számára.
Hollandiában a fűtést segíti
Észak-Hollandiában egy körülbelül kétszáz lakásos komplexum helyben oldja meg a szennyvíztisztítást és az újrahasznosítást. A lakásokban vákuumos vécék vannak, mint a repülőgépeken, ezek eleve kevesebb vizet fogyasztanak. Az így keletkező hulladék egy helyszíni létesítménybe áramlik, ahol biogázzá alakítják, és ezzel segítik a lakások fűtését. Továbbá műtrágyát és tisztított vizet állítanak elő, utóbbit még nem hasznosítják, de elképzelhető, hogy akár vissza lehet majd forgatni az öblítőrendszerbe, hogy még víztakarékosabb legyen az egész. Ez még csak kísérleti projekt, és az ötletgazdák is elmondták, hogy a folyamat nem teljesen problémamentes, de szerintük minden lehetőség adott, hogy akár nagyobb léptékben, bizonyos feltételek mellett gazdaságilag életképes legyen ez a környezettudatosabb modell.
Szennyvízfutárok Haitin
Cap-Haïtien egy kikötőváros Haitin, rengeteg olyan résszel, ahol az embereknek vagy nincs vécéjük, vagy gyakorlatilag használhatatlan állapotban van. Itt nézte meg Wald, hogyan működik a SOIL program, ami a világ nyomornegyedeiben oldhatná meg az alapvető higiéniai problémákat. Az ügyfeleik tulajdonképpen egy konténerben bérelnek vécét, amelyben van egy tartály. A konténervécék zárhatóak, de a tartályt úgy lehet rögzíteni, hogy a cég munkatársai teljesen zárt módon, a tartályt egyben begyűjthessék, aztán közúton szállítják el motorral, biciklihez kötött utánfutókon vagy talicskával egy közeli raktárba, onnan pedig teherautók viszik a feldolgozóközpontba, ahol elsősorban komposztálják, és Haiti földjeinek termőképességét javítják vele.
Segítenek a katonalegyek lárvái
A világ nagy részén megélnek, és az a szerencsés tulajdonságuk, hogy csak lárva korukban szeretik telezabálni magukat szerves hulladékkal. Több cég és kutató is kísérletezik azzal, hogy ezt valahogy szervezettebb formában tegyék azzal a céllal, hogy minél kevesebb legyen a szemét. Nyilván ez akár azt is jelenthetné, hogy akkor tele lesz a világ legyekkel, amiket viszonylag kevesen szeretnének, de a jó hír az, hogy mikor dundi lárvák lesznek, akkor kiváló proteinforrásokká válnak egyes állatok számára, ez pedig megoldást jelenthet a túlhalászásra, eddig ugyanis hal eredetű fehérjékkel próbálták a jószágok proteinbevitelét megoldani, vagyis az állattakarmány-forrás válhat fenntarthatóbbá.
A vécé mint új háziorvos
Azt sem érdemes elfelejteni, hogy a szennyvízzel együtt egy csomó hasznos, akár életmentő információt is lehúzunk. Ha valaki elmegy az orvoshoz, akkor teljesen természetes, hogy vizelet- és székletmintát vesznek tőle, és több kutató is azon dolgozik, hogyan lehetne megoldani, hogy ehhez ne kelljen elmenni orvoshoz, hanem a vécé gyakorlatilag egyben egy labor is lenne, hogy aztán akár mesterséges intelligencia segítségével jelezni tudja, ha valami aggasztó tendenciát vagy éppen egy kiugró értéket észlel. Például a már említett szennyvízvizsgálatot automatikusan el tudta volna végezni sok ember vécéje a járvány idején, vagy az adatokból látszódna a közegészségügy számára, hol lehet számítani az influenzajárvány kitörésére, esetleg kiderülhetne, hogy bizonyos üzemi étkezdék környékén gyakori az enyhe, de mégis ételmérgezés, ami miatt lehetséges, hogy érdemes lenne leellenőrizni a konyhát.
Egyébként már a koronavírus előtt is sokszor nyertek ki közegészségügyi adatokat a szakemberek a szennyvízből. Így derült ki például, hogy az amerikai opioidválság milyen súlyos.
Az undoron elég nehéz túllépni
A hatékony szennyvízfeldolgozás egyik hátráltató tényezője, hogy maga a téma is sokakból undort vált ki. Persze mindenki azt szeretné, ha kristálytiszta hegyi forrás vize folyna a csapból a konyhában, és bele sem mer gondolni abba, hogy a tisztított szennyvíz ivóvízként történő újrahasznosítása mennyire tehermentesítheti a környezeti erőforrásainkat, de ezeket a kezdeményezéseket a fogyasztókon a legnehezebb átnyomni. A szakemberek két módszerrel próbálkoznak, az egyik abból áll, hogy megpróbálják elmagyarázni a technológia biztonságosságát, a másik pedig az, hogy az egészet megpróbálják egy kicsit átbrandingelni, és tulajdonképpen márkát építeni köré. Szingapúrban például az újrahasznosított vizet „új víznek” nevezik.
A legfontosabb az lenne, ha az emberekben globálisan meg lenne a bizalom a csapvizek irányába, ami persze néhány ország esetében nehezebb munka, mint mondjuk nálunk, ahol a csapvíz nagyjából mindenhol iható és jó minőségű. Ezzel együtt pedig arra törekednénk, hogy a szennyvízgazdálkodás is fenntarthatóbb, környezetbarátabb és minél több ember számára elérhető legyen.
