Beérni látszik az évek óta tartó trend, egyre profibb, egyre változatosabb és egyre fiatalosabb a Fishing on Orfű, ami eközben mégis meg tudta még őrizni a vonzerejét. De az idei fesztiválon olyan is történt, ami korábban nem: beszűrődött a politika a Panoráma Campingbe, számos koncerten zúgott a „mocskos Fidesz” a közönség soraiból. Fesztiválbeszámoló.
A LÁNGOLÓ NYÁR rovat támogatója a SAMSUNG
Hogy tetszik a fesztivál, kérdeztem a második nap délutánján az egyik haveromtól, akivel összefutottunk a Borfalunál. Ez a Fishing egyik klasszikus helyszíne, ahol helyi és nem helyi pincészetek boraiból tankolnak fel literes fröccsökkel a fesztiválozók, meg zsíros kenyeret is lehet venni. De van itt színpad is, ekkor például egy Boyongó nevű, a népdalok stílusát a világzenével és a jazzel ötvöző fiatal csapat játszott tök jó zenét bő száz ember előtt, miközben mi a lépcsőkön ücsörögtünk. Jó a fesztivál, de hát ez a Fishing, tudtam, hogy milyen lesz, válaszolta a haverom.
És nagyon igaza volt, Fishing on Orfűre menni ugyanis mostanra a nyár egyik legkiszámíthatóbb programjává vált. A lineupra például rá se kell nézni, az ember tudja, hogy ott lesznek a klasszik magyaralter zenekarok, és az elmúlt években felfutott és nagyon népszerűvé vált előadók egy jó része is. Na meg egy kis punk, sőt, elvétve még metál is, idén például a Thy Catafalque személyében.
Az ember tudja azt is, hogy van egy csomó nemzenei program nap közben, de ha nincs kedve mondjuk barlangászni, akkor strandolhat egész nap a festői tóparton, ahol egyébként szintén van pár koncert. Azt is tudja, hogy kánikula lesz, meg vihar is, bár ezeket idén tök jól megúsztuk: csak az első két napon volt pusztítóan meleg, az enyhülést hozó eső pedig hajnalban, már a bulik után érkezett, és csak annyi esett, hogy azért még nem változott sárdagonyává a helyszín. És azt is tudja az ember, amikor a Mecsek szerpentinjein a fesztivál felé tart, hogy egy olyan helyre érkezik, ahol nagyon könnyű néhány napra kiszakadni a valóságból, ahol szinte mindenki kedves lesz vele és ahol egyszerűen csak jól tudja érezni magát.
A barátságos hangulat annak ellenére is még mindig a Fishing velejárója, hogy az már jó ideje nem számít kisfesztiválnak, se a méretét, se a programkínálatát tekintve. Orfűn évek óta nemcsak koncertekre meg például fröccstúrákra lehet menni, hanem panelbeszélgetésekre, filmvetítésekre vagy gyerekprogramokra is, de a szervezők évről évre kitalálnak valami újat, amivel bővítik a kínálatot. Az idei nagy újítás egy sporthelyszín volt, ahol minden nap kilenctől háromig tartottak csoportos edzéseket, és ezeken kívül is ki lehetett próbáni néhány sportágat vagy éppen felméretni a testösszetételünket. És hiába volt csütörtökön 36 fok, még aznap is láttam embereket az edzéseken, úgyhogy úgy néz ki, hogy volt értelme sportot vinni a kezdetektől tarisznyás-bölcsészkarosként kritizált fesztiválra.
Régen minden jobb volt?
A fejlesztésekkel párhuzamosan a közönségben mintha nőne azoknak a száma, akik hiányolják a régi Fishingek kisfesztiválos-családias hangulatát. A Facebookon többen is arról írnak, hogy ez már nem az a fesztivál, amit ők megszerettek, mások (a korábbi éveknél jóval többen) pedig arról panaszkodnak, hogy valamilyen atrocitás érte őket – kiszúrták a kocsijuk kerekeit, meglopták őket vagy egyszerűen csak bunkók voltak velük. Bár utóbbi velem is előfordult, összességében azért nekem még most is úgy tűnik, hogy a Fishing közönsége elképesztően kedves emberekből áll, és a kisfesztivál-hangulatot is meg lehet még találni, ha az ember odafigyel. Az például kifejezetten kellemes, hogy nem érzi azt az ember, hogy ő egy üzleti vállalkozás kuncsaftja, akit meg akarnak kopasztani.
A fesztivál árszínvonalát sok budapesti kocsma már simán lehagyta: 1200 forint volt egy korsó Pilsner, 700 egy félliteres kóla, és bár legtöbb kaja három-négyezer forintba került, sajtos-tejfölös lángost például már 1800-ért lehetett kapni. Na de az árszínvonal egy dolog, az viszont már végképp a profitmaximalizálással ellentétes taktikának tűnik, hogy a pultoknál kis táblák figyelmeztettek mindenkit arra, hogy ha ma kevesebbet iszik, akkor holnap megúszhat egy másnapot, és így végül jobban fog járni.
Szóval hiába a sűrűsödő panaszok, összességében én még mindig úgy érzem, hogy a Fishingre nem az a jellemző, hogy egy ember átvert vagy negyven fesztiválozót kamuszállásokkal, és lenyúlta a pénzüket, noha idén ez is megtörtént. Hanem inkább az, hogy végül az összes áldozatnak lett szállása, mert a fesztivál és a helyi önkormányzat összefogott, hogy kisegítse őket.
„Mocskos Fidesz”
A bevett fishinges jellemzők közül egy viszont tényleg eltűnt 2025-re: a mindennapok valósága nem maradt kívül a fesztivál kapuin. Az a helyzet, hogy bár korábban ez egyáltalán nem volt jellemző, a felfokozott politikai hangulat idén abszolút érezhető volt a Fishingen. A közönség a „vissza” után egyértelműen azt skandálta a legtöbbször, hogy „mocskos Fidesz”, és ez a rigmus még olyan koncerteken is előkerült, ahol az fellépő egyáltalán nem vett elő politikai témákat.
De olyan is volt, aki kifejezetten rájátszott erre a skandálásra, például Sisi, vagy Lovasi András, aki egyébként azért adott egy szólókoncertet is a fesztiválon, mert az Elefántnak le kellett mondania a fellépését Szendrői Csaba énekes betegsége miatt. Lovasi láthatóan élvezte a közönségen eluralkodó kormányellenes hangulatot, már a csütörtöki Kiscsillag-koncerten is jól reagált a random „mocskos Fidesz”-skandálásra, a másnapi szólófellépésén pedig aztán előkerült a kormány mellett Ákos és Magyar Péter is. A Hang és Fény vonatkozó sorait (egy leszedált ország tapsolgat a szarnak, boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak) pedig olyan erővel énekelte a közönség, hogy annak már borzongató hatása volt. A fesztiválozók össznépi felháborodását egyébként az is fűthette, hogy a kezdés előtt nem sokkal kiderült, hogy a rendőrség nagy razziákkal készül a Fishingre, de ezekből végül semmi nem lett.
Generációváltás
Még egy dolgot érdemes kiemelni az idei Fishing on Orfűről, az pedig az, hogy talán a kezdetek óta nem volt ennyire fiatalos a fesztivál, mint most. A szervezők néhány évvel ezelőtt elkezdtek nyitni a tinédzserek zenéje felé, és ez a trend folytatódott idén is, a közönségben pedig ezzel párhuzamosan egyre többen lettek a húsz év körüliek – és közülük idén is egész sokan jöttek el a szüleikkel közösen.
Jó volt látni azt, hogy az olyan fiatal előadók, mint Sisi vagy Cserihanna nagy tömeg előtt nagyon jó koncerteket csinálnak. Közben pedig kicsit szomorú, de valahol persze természetes az, hogy az olyan zenekarok, mint a hiperkarma vagy a Péterfy Bori & Love Band kora délutáni idősávba szorulnak. De igazából azt hiszem, hogy a fesztivál lehetne még bátrabb a friss előadók elhelyezésével. Sisi koncertjén például a közönség kicsordult a sátorból (ami a harmadik számú színpad), míg mondjuk az egykori HS7 énekese, Szűcs Krisztián szerényebb tömeg előtt lépett fel a nagyszínpadon este hétkor.
Az pedig külön érdekes, hogy vannak zenekarok, amelyek látszólag át tudják hidalni a generációs gapet. Itt leginkább a 30Y-t tudom példának mondani, az ő koncertjükön hatalmas hangulat és óriási tömeg volt, noha a közönség egy része még nem is élt 2000-ben, amikor Beck Zoliék elkezdtek együtt zenélni. De mondjuk a Belga is meg tudott mozgatni rengeteg fiatalt, akik ugyanúgy ugráltak a Nemzeti Hip-Hopra, mint a negyvenesek.
Úgy néz ki, hogy a Fishingnek van jövője
Nem olyan jó dolog manapság fesztivált rendezni Magyarországon, erre lehet legalábbis következtetni abból, hogy sorra szűnnek meg a nyári szezon évtizedek óta stabil és fontos rendezvényei. VOLT fesztivál 2022-ben volt utoljára, idén már nincs Balaton Sound sem, és mint nemrég kiderült, Bánkitóból az idei lesz az utolsó, Kolorádóból pedig szintén, legalábbis a jelenlegi helyszínen.
A Fishing on Orfű ehhez képest látszólag él is virul, sőt, fejlődik. A szervezők néhány éve megvették a kempinget, ami biztosan segít a költségek lefaragásában, és nem teszi ki olyan veszélyeknek a fesztivált, mint amilyennel a helyszínt bérlő Kolorádó szembesült. Ráadásul végül összejött a telt ház is, zsinórban tizenegyedszer. Igaz, hogy csak néhány nappal a kezdés előtt, ami a megszokottnál egy kicsit későbbi, de a mostani gazdasági helyzetben azt hiszem, hogy ennél többet nehéz lenne kívánni fesztiválszervezőként. És ez valahol azt mutatja, hogy fesztiválozóként sem kívánnak sokkal többet az emberek, mint amit a Fishing nyújtani tud.
