Hirdetés
Hirdetés

A Smile most a Radiohead

Egyszer ott voltam egy Radiohead-koncerten. Ez a jó megfogalmazás, hogy „ott voltam”, mert a 2006-os szigetes fellépésükre nem igazán emlékszem. Nem azért, mert mondjuk sokat ittam volna, hanem valószínűleg azért, mert reggeltől toltuk a császkálást, és mire elkezdődött maga a fesztiválozás, addigra nagyon megfáradt a társaság. Egyikünk el is aludt ülve a közönségben, pedig ő várta talán a legjobban az egészet. Amúgy az exites Atoms For Peace-bulin a háromfős társaságom másik két tagja szintén elaludt a közönségben, pedig egyikük ugyanúgy kifejezetten a zenekar miatt jött ki Újvidékre. A közös kapocs ugye Thom Yorke frontember. Mindenki vonja le azt a következtetést, amit akar!

Hirdetés

A Radiohead vége?

Na de vissza arra, hogy az élet tartozik még nekem egy jó Radiohead-koncerttel, viszont egyelőre úgy tűnik, hogy ez nem fog összejönni. Az említett exites fellépésre is azért mentünk ki, mert a Radiohead helyett inkább egy amolyan multikulti supergrouppal (köztük Flea-vel a Red Hot Chili Peppersből) tolta Yorke a radioheades zenét. Utána mondjuk az anyazenekar is koncertezett még, sőt lemezt is adtak ki, de nem mentem értük külföldre. Pedig menni kellett volna, mert ahogy most állnak a dolgok, Radiohead nem igazán lesz egyhamar. Minek is lenne, hiszen a zenekar két kreatív (legkreatívabb?) embere együtt zenél a Smile-ban, és hát milyen más lenne a zenéjük, mint radioheades. De tényleg. A nagyon termékeny zenekar (projekt?) a 2020-as, Covid alatti indulása óta már két lemezt is kiadott, és minden dal mehetett volna simán Radiohead-lemezre is. Az anyazenekar meg az utolsó, 2016-ban megjelent albumát is kínlódva vette fel, régi témákat felmelegítve.

Szóval akárhogyan nézem, amíg Yorke és Jonny Greenwood, a dobos Tom Skinnerrel kiegészülve a Smile-ba önti az összes kreatív ötletét, addig hiába vár itt az ember Radioheadre. Még talán abban lehet valami, amit a koncert helyett inkább a Magyarország – Svájc meccset választó Fekő Ádám barátom mond, hogy Yorke-ék unják a Radioheadet, nem akarják sokadszor előadni a Creepet, és inkább szabadon alkotnak a Smile-ban. Ellentmond ennek, amit már írtam, hogy a Smile-dalok simán lehetnének Radiohead-dalok is, azt meg részemről simán leszarhatnák, hogy ki milyen dalt vár tőlük koncerten. Sőt, tiszta punk lenne, ha nem lenne Creep vagy Karma Police.

Kiút a metálból

A Radiohead volt amúgy az a zenekar, akik nagyjából a 2001-es Amnesiac lemez környékén elkezdtek kirángatni a metálból. Nagyon megcsömörlöttem már akkorra a sok kemény gitártól, és teljesen váratlanul baromi jól esett a lemez püttyögése. Sosem voltam amúgy az a fajta metálrajongó, aki szidja mondjuk az úgynevezett diszkósokat, és mindig is felüdülés volt minden olyan metálcsapat, akik nem vaskalaposan értelmezik a műfajt. A Radiohead meg elkezdte kinyitni ezt a kaput, ami ma már tárva nyitva áll, és gyakorlatilag jöhet bármilyen műfaj, csak fogjon meg. Az említett püttyögést pedig annyira  megszerettem, hogy Thom Yorke-nak igazából a kifejezetten elektronikus szólódolgait bírom a legjobban. Azzal viszont most errefelé nem turnézik, szóval maradt az amúgy remek The Smile. Értük meg képes voltam Belgrádig elmenni úgy, hogy kihagytam miattuk a gyerekkori kedvencemet, a Body Countot. Két érdekesség ide gyorsan:

  • Thom Yorke-ért úgy tűnik mindig Szerbiába kell utaznom.
  • a Body Count két parkos fellépését mindig egy nyöszörgő, alternatív rockcsapat miatt hagytam ki. Múltkor ez az Arcade Fire volt, most a Smile. Egyiket sem bántam meg.

Hangar

A belgrádi buli a város Hangar Luka nevű helyszínén volt, ami, hát, a nevéből is kitaláltható, lényegében egy hangár a Duna-parton. A pár ezer fős terem akusztikája is nagyjából ilyen. Persze függönyökkel próbálták javítani a helyzetet, de mivel ezt a helyet nem erre tervezték, a fémlemezes mennyezettel sem csináltak semmit, így nem lett tökéletes. A vécék is konténerekkel vannak megoldva, az ital meg úgy, hogy kivisznek hűtőket, telepakolják sörrel, üdítővel, aztán azokat szépen kitöltik eldobható poharakba, langyosan, egy sörpadra pakolva. Mindezt több mint 1600 forintért korsónként, legolcsóbb opcióként.

Jó nagy Smile

Ez mondjuk nem befolyásolta a bulit. A kicsit tompa hangzás, és a nehezen szellőző helyiség miatt nem lett rosszabb a Smile fellépése. A zenekar az eddig lemezre vett 21 dalából eljátszott 17-et, amit megfejeltek négy olyannal, amit még nem rögzítettek, és bónuszként hozzácsaptak egy nem püttyögős Thom Yorke-szólódalt is. Mondjuk meg kell jegyezni, hogy az egyik kedvencembe, a Thin Thingbe háromszor is belekezdtek, de volt valami Greenwoodnál, amiért nem tudta eljátszani. Yorke meg is kérdezte tőle, hogy minden rendben van-e, de Greenwood csak intett, hogy menjenek a következő számra, így az lényegében kimaradt. Hogy mi volt a baj, nem tudni, a multihangszeres amúgy sem egy showman, gyakorlatilag csak magába borulva zenélgetett a színpadon, egyszer integetett ki félszegen valakinek.

Yorke viszont tolta a furcsa táncát, már amikor olyan gyors dalt játszottak, amire lehetett ilyet csinálni. Legjobban a még ki nem adott, kicsit Yorke-szólósan elektronikus Don’t Get Me Startedra tolta, hol a színpad egyik, hol a másik pontján. Úgy tűnt amúgy, ő nagyon élvezi a bulit, mert végig vigyorgott is. És szerencsére a koncert csúcspontjának számító Teleharmonic-ban egy hiba nem volt. Ez a dal annyira jó, hogy már ezért megérte a szerb fővárosba elmenni.

A színpad amúgy egyszerű, de hatásos volt. Volt egy kivetítő, amin leginkább a négy tag POV kamerás felvétele ment, illetve egy rácsszerű fényfal az általános robotlámpák mellett, mindez minimalistán, de remekül használva. Ja és igen, négy tag: élőben kiegészülnek Robert Stillman szaxofonossal is, aki a saját hangszere mellett néha máson is besegített a triónak.

Kíváncsi leszek, hogy Yorke mikor jut el Magyarországra bármelyik produkciójával. Ez a mostani Smile-turné eddig érintette Szerbiát, Horvátországot és Romániát, és érinteni fogja Ausztriát is, de a 28 állomás, 29 fellépés közé nem fért be Magyarország. Mindegy, szívesen megyek én megint Szerbiába, akár Smile-ra is, de akkor már inkább Thom Yorke-szóló kéne. Vagy persze Radiohead, de abban már nem reménykedem.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,012KedvelőTetszik
3,065KövetőKövetés
4,580FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók