Hirdetés

A rockandroll távolról – Elolvastuk Tod A regényét

Tod A, azaz Tod Ashley neve nem feltétlenül mond sokat még a zenerajongók nagy részének sem, pedig már koncertezett nálunk Firewater nevű, world-punkként becézett bandájával. Mindig van lejjebb – avagy a háromlábú kutya (Ampersand, 2024) című pulp-noir regényére kiadója (aki a farkába harapó delfin-szerű szimbólummal ellátott nevének megfejtését engedi szabadon értelmezni) hívta fel a figyelmemet, különben talán ki sem szúrom a sokadalomból. A pulp-irodalom afféle kalandregénytípus, amibe a krimi izgalmaktól a sűrű akciókon át a misztikus vagy sci-fi elemekig megannyi ízesítő belefér, szóval nem alapvetően zsánerszigor keretezi, így érdemesebb inkább olvasmányossági faktor felől közelíteni. És itt be is fékeznék picit, Tod A ugyanis csak 2019-es ezen első regényével (amit tudtommal még nem követett újabb) jelentkezett Parnasszus-bérlőnek, 87-es alapítású Cop Shoot Cop nevű, sokáig gitármentes noise-rock formációja ott volt viszont nálam a napi betevők közt, valahol a Birthday Party – Foetus – Bauhaus tengelyen, karakteres basszusmeneteivel, aztán a 90-es évektől a Firewaterrel (vele koncertezett az A38-on) már egy másik szögből ugyan, de ugyanazt építette tovább: a post-punk dalforma feltöltését olyasféle fűszerezéssel, mint például az indiai eredetű, de nyugaton is a világzene fősávjába pozícionált bhangra, ami alapvetően a szaggatott, de húzós lüktetés(ű tánc) üzemanyaga. Összességében a Firewater mégis inkább rock, mint bármi más, de ez végül is részletkérdés, és csak a megrögzötten nagyítózó újságíró beszél belőlem, a lényeg, hogy Tod egyaránt remekül ír dalt, zenét és szöveget, gondoltam hát, regényt is csak-csak. Bejött.

A Mindig van lejjebb folyékony, olvasmányos menet valóságossá formált figurákkal és környezettel, a narratíva valamint a világ- és karakterépítés kéz a kézben járja köreit, a szálak bontakoztatásának ritmusa elsőre talán lassúnak hathat, de a végére értelmet nyer, és addigra rá is jövünk, hogy igazából nagyon is élveztük a cselekmény nagy részét szőnyegező délkelet-ázsiai sziget univerzumának kihajtogatását. Az egyes szám első személyben elmesélt sztori hőse Mark O’Kane, a New York-i underground író, aki első, mérsékelten ugyan, de sikeresnek mondható regényét követően éli partikkal, válással, kiüresedő formákkal széjjelszórt életét, és néz szembe egyre keserűbben megfeneklett életével. Ezen a ponton többször gondoltam rá: más onnan menekülne, ahová én egész ifjúságomban vágytam, a 70-es évektől a Nagy Almában felsokasodó undergound kulturális élet – akárcsak a londoni és berlini – a vágy titokzatos tárgyát sejttették, és csak jóval később kezdtem elfogadni, hogy azok is ott mind éppúgy zsákutcába vezetnek, ha az ember denaturálni akarja, ami egyébként már rég eloszlott és felszívódott több utána kibontakozó színtérrel együtt.

Mark alkalmas főhős mindezeket szét- és összeszálazni, úgy enged betekinteni külső-belső életébe, állandósul alkoholizmusába és régi-új környezetébe is, hogy egyiket sem tolja túl a többi terhére, viszont a nehezen lerakhatóságokat, a hazug viszonyokat, a kétarcúságokat, kiüresedéseket és az elvágyódás gyötrelmeit rendre tovább árnyalja, jellemzően az események ritmusába ágyazva, így egyrészt végig az általános emberiben maradunk, másrészt egy jó megfigyelő és kellően önboncoló kalauzt kapunk sorvezetőként. Mark egy partin összefut exével, és ez nagyon nem hiányzik neki, mivel évekig tartó házasságukat még nem gyászolta el maradéktalanul, ám végül egy olyan fickóval haverozik össze, aki munkát kínál számára egy délkelet ázsiai szigeten. Az antik bútorokkal bizniszelő üzletembernek szüksége van egy íróképes asszisztensre, aki rendbe rakja a béna angolsággal írt céges weboldalt, és Mark úgy dönt, eljött a pillanat lelépni a végső besavanyodás elől. A valóságban ugyan nem létező, de tapinthatóan realisztikusra festett sziget hősünk számára egyaránt jelent paradicsomba érkezést és újabb kihívásokkal való szembesülést. Már a taxiban elhagyja összes okmányát és hitelkártyáját, majd a megadott címen nem találja otthon sem új főnökét sem pedig az üzletvezetőt, cserébe egy tengerparti bárban összehaverkodik a tulajjal, majd néhány válogatott helyi, azaz szintén máshonnan odavetődött figurával, és persze az alcímben is feltüntetett háromlábú kutyussal. Lassan, a mindennapok és a helyi kultúra érzékeltetésével párhuzamosan, a végül mégis csak beinduló meló köreibe is belelátunk némileg hősünkkel együtt, hogy egy darabig úgy tűnjön, az ugyan kissé zavarosnak tetsző, de azért működő üzletmenet, a bungaló- és kocsmaélet, a napi masszázsok (majd az ezt kísérő talán-szerelem) és a kutyussal való haverkodás végül csak-csak elfogadható afféle trópusi paradicsomként. Aztán a terjedelem utolsó negyedére persze beüt a krach, a gyanúk beigazolódnak, még hulla is kerül, a helyi zsaruk is kimutatják foguk fehérjét, hogy aztán Mark egyre keményebb hányattatásai az alvilág felbukkanásával teljesedjenek ki tényleges akció-krimivé. De valójában ez mégis csak látszat, még ha valóságos események képében is, az igazi történések Mark „jó útra térésének” próbálkozásai, egyfajta látlelet az ember hétköznapi küzdelmeiről a felszínen maradásért, hadakozás a belső démonokkal, berögzülésekkel, romlásba taszító szokásokkal, főleg persze a napi megnyugvást és túlélést biztosító sörfétissel, és persze a múlt mindennemű feldolgozásának nehézségeivel, az újabb kapcsolódásokra való képtelenséggel. Persze ne ijedjünk meg, Tod A, még ha ezeket nem is ereszti messzebb pár bekezdésnél, esetleg egy-két oldalnyinál, pörgős, gördülékeny, szókimondó olvasmányt rakott össze, és bár irodalmi mércével is megállja a helyét életszerűségével, lényeglátásával és gazdagon hangszerelt stílusával, valóban igazi pulp-krimi, felőlem a következő körrel is maradhatunk a kaptafánál.

Mivel Tod Ashley a kétezres évek közepén beutazta a dél-ázsiai régiót és az arrafelé tapasztaltakból, valamint az innen-onnan felcsípett sztorikból építette fel regényét, felmerülhet, mi az, ami ezekből ténylegesen vele esett meg? És igazából Mark a saját avatárja? Ja, és tessék rákeresni a bandáira is…

304 oldal, kartonált, fordította: Tóth Zsolt, Novák Csaba

Rendelés a kiadótól.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,016KedvelőTetszik
3,065KövetőKövetés
4,570FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés