Hirdetés

Nehéz jól szabályozni a nagy technológiai vállalatokat, ha a politikusok nem értik őket

Az egész világ számára nem az az igazi kérdés, hogy kell-e szabályozni a közösségi oldalakat, hanem az, hogy hogyan, és hogy együtt tud-e ebben működni bármilyen formában az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió. Az SXSW-n erről beszélgetett Anne Marie Engtoft Larsen, Dánia technológiai nagykövete, Marietje Schaake, a Stanford Egyetem kiberbiztonsági központjának szakértője, az Európai Parlement egykori tagja, és dr. Joan Donovan, a Harvard Kennedy School szakértője, aki a technológia és társadalmi változások projektet vezeti. 

Hirdetés

Marietje Schaake szerint az európai emberek arra vonatkozó igénye, hogy az adataikkal se cégek, se kormányok ne élhessenek vissza, történelemi eredetű, és egészen a kommunista és náci időszakig nyúlik vissza.

Érdemes tehát a kérdést nem úgy vizsgálni, hogy az európai emberek a nagy tech vállalatok jelenlétét ellenzik, hanem megérteni az amerikai gyökerű cégeknek is azt, hogy Európában pontosan tudják az emberek, mit jelentenek az érzékeny adatok, és hogy miért igénylik ezek védelmét az állampolgárok. Ezért is született meg a GDPR, és ezért is dolgozik az EU egy olyan törvénytervezeten, amiből pontosan kiderül, hogy milyen felelősségei vannak a nagyvállalatoknak, mi történik, ha ezeknek nem tesznek eleget, és hogyan lehet proaktívan megvédeni az emberek demokratikus jogát. 

A szándék jó, nagyon érthető gyökerei vannak ezeknek a szabályozásoknak, de ahogy mindig, az ördög a részletekben rejlik 

– utalt arra Schaake, hogy a brüsszeli törvényeknek ésszerűnek kell lenni, és nagyon oda kell figyelni, hogy ne a közösségi oldalak és nagy technológiai vállalatok ellehetetlenítéséről szóljon, hanem arról, ami a valódi cél, vagyis az állampolgárok jogainak védelme. 

Látni kell, hogy a nagy amerikai vállalatok már nemcsak az amerikai emberek életét befolyásolják, hanem a társadalmat, közösségeket, emberek életét az egész világon 

– mondta Anne Marie Engtoft Larsen, aki a Szilícium-völgyben képviseli Dánia érdekeit és értékeit. Ők úgy látják, hogy az ország társadalmát, a demokratikus közbeszédet és az emberek mindennapjait is meghatározza az online világ, főleg most a világjárvány alatt. Ezt pedig olyan algoritmusok és döntések határozzák meg, amik több ezer kilométerre a lakóhelyüktől találhatóak, és ez problémát okozhat, de az elszámoltathatóságon túl ki kell találni azt is, hogyan tudnak az országok együttműködni a nagy tech vállalatokkal. 

Mi lehet közös érték az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között? 

Egy ideális világban persze minden az emberek érdekét szolgálná, egy politikai szereplő sem használná manipulációra vagy politikai haszonszerzésre a közösségi oldalakat, és arra se lenne példa, hogy egy ország a technológiát használja arra, hogy például egy másik ország politikájába beavatkozzon. De mivel nem ideális világban élünk, ezért szükség lenne például a nagy technológiai vállalatok esetében transzparenciára, elszámoltathatóságra, megfelelő intézményekre és szabályozásokra, amikkel ezeket a törvényeket be lehetne tartatni. Fel kell ismerni, hogy egy gazdasági probléma mikor válik társadalmi vagy akár nemzetbiztonsági problémává. Ugyanakkor dr. Joan Donovan szerint nagyon csínján kell bánni azzal, hogy ne pont oda jussunk, amit el szerettünk volna kerülni.

ha az internet nemzetbiztonsági kérdés vagy probléma lesz, arra az egyetlen válasz a megfigyelés lehet, pedig pont az a cél, hogy ezt elkerüljük

– elemezte Donovan, hogy miért is fontos, hogy a szabályozással ne essünk át a ló túlsó oldalára. Még csak az sem lehet elég, ha azt nézzük, hogy milyen a jelenlegi politikai környezet, és egy ország kijelenti, hogy ő bízik abban, hogy a kormánya az internetet felügyelő vagy ellenőrző technológiákat csak arra használja, ugyanis nem lehet tudni, hogy pár év múlva bármelyik ország új kormánya nem él-e ezzel vissza. 

Donovan erre az álhírekkel szemben folytatott harcot hozta példaként, ahol lassan már mindent igazolni és ellenőrizni kell azelőtt, hogy online kikerülhetne, de pont ez az eszköz lehet alkalmas arra, hogy amikor rossz kezekbe kerül, akkor a szabad információáramlásba is beavatkozzon. Vagyis ma még lehet, hogy azokat az álhíreket szűri ki, amik szerint az 5G tornyoktól gyíkká változik mindenki, de jelenleg nem garantálja semmi, hogy pár év múlva ugyanez a rendszer például a hatalmon lévő kormányok visszaélésével kapcsolatos híreket is tiltsa. 

Fotó: Franki Chamaki / Unsplash

Ugyancsak érdekes kérdés az autokrata hatalmak szerepe a technológiai szektorban. Bár egyik előadó sem nevezte meg Kínát, nem volt nehéz kitalálni, hogy melyik országgal kapcsolatos amerikai szankciókról esik szó. Itt a probléma gyökere a résztvevők szerint abból fakad igazán, hogy egy olyan állam, ahol a személyek megfigyelése teljesen természetes dolog, közvetlen vagy közvetett módon tulajdonol olyan cégeket, amik alkalmasak arra, hogy az államon kívül is megfigyeljék más országok állampolgárait, vagy éppen hozzáférjenek bizalmas információkhoz. Nyilván felmerül a kérdés, hogy miért ne csinálhatná meg ezt bármelyik ország, akiknek technológiai fejlesztései és érdekeltségei vannak, és ez egy olyan téma, ami nagyon sok újabb és még összetettebb kérdéshez vezet, mindenesetre összességében pontosan azt támasztja alá, hogy kellenek a szabályok, kell az átláthatóság, és szükség van az elszámoltathatóságra is.

Az ígéretek ideje lejárt

Rengeteg ígéretet és fogadkozást és megoldási javaslatot hallottunk, de ezek ideje lejárt, megpróbáltuk, rengeteg időt adtunk, ezáltal rengeteg időt vesztegettünk el. Most már elszámoltatható és átlátható elvárások vannak

– mondta Schaake, aki szerint úgy tűnik, hogy most népszerű téma a nagy tech vállalatokat kritizálni, pedig annyi történik, hogy a demokratikus országok többsége nagyon sokáig hitt a vállalatok jó szándékában, hitte, hogy a tech szektor sikere a szabad társadalom sikere is, de be kell látni, hogy ez nem az emberek érdekeit szolgálja. 

Nem szabad elfelejteni, hogy az üzlet alapja a felhasználók adatai, vagyis mikor üzleti modell mentén fogalmazódik meg a szabályozás kérdése, akkor tulajdonképpen az a kérdés, hogy mennyi és milyen adatot gyűjthetnek, és mennyi és milyen adatot adhatnak el cégeknek úgy, hogy az még éppen hogy nem sérti az emberi jogokat.

Amit csinálnak, az nem illegális, de nem is különbözik sokban a megfigyeléstől. A baj pedig ott kezdődik Engtoft Larsen szerint, hogy a politikusok jelentős része sem érti, hogyan működnek, és miért is veszélyes szabályozás nélkül hagyni a technológiai nagyvállalatokat. Miközben a cél éppen az lenne, hogy meghúzzák azokat a vörös vonalakat, amiket nem szabad átlépni annak érdekében, hogy az internet az maradjon, amire eredetileg kitalálták, és lehetőség szerint továbbra is informálja és szórakoztassa az embereket, ne pedig álhírekről, manipulációról vagy bántalmazásról szóljon, és ne is arról, hogy néhány nagy cég megfigyeli az egész világot, és formálja a közbeszédet. 

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

KOMMENT

35,784KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
740FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Tesztek

Hirdetés
Audiópartnerünk