Hirdetés
Hirdetés

„A lényeg, hogy nyitottak legyünk a dolgokra, amik meg akarnak történni velünk” – Ripoff Raskalnikovval beszélgettünk

Szeptember 18-án, az Európai Hidak fesztivál keretében a Müpában ad koncertet a holland roots rock zenekar, a Dawn Brothers és a Ripoff Raskalnikov Band. Az este mindenképpen különlegesnek ígérkezik, hiszen azon kívül, hogy mindkét fellépő zenéje hangsúlyosan táplálkozik az autentikus blues rock gyökerekből, a két zenekar közös produkcióra is készül, ráadásul nem is akármilyen formában. Ripoff Raskalnikovot a koncerttel kapcsolatos tudnivalókon kívül olyan dolgokról kérdeztük, mint a dalszerzés folyamata, a környezet hatása az inspirációkra, és a zenekar körüli aktualitások.

Ha jól tudom, a Dawn Brothers zenekar tagjaival már régóta ismeritek egymást. Hogyan találkoztatok annak idején?  

A dobosuk, Rafael Schwiddessen nagyon sokáig játszott Ian Siegal zenekarában, akivel időnként én is fellépek, például a Braindogs zenekarban. Rajta keresztül ismertük meg egymást, sőt, olyan is volt, hogy feldolgozták egy dalomat. Egyébként Rafael, bár német születésű, de magyar felmenőkkel rendelkezik, ráadásul zenész családból származik, és amennyire tudom, mindenki játszott már a családból Magyarországon, csak ő nem, de ezen most változtatni fogunk! A Dawn Brothers szerintem nagyon jó zenét játszik, a felállás szinte ugyanaz, mint nálunk, tehát zongora, dob, basszus, és persze gitár-ének, azzal a különbséggel, hogy náluk mindenki énekel és vokálozik. Nagyon hasonló zenei világban mozgunk, vannak közös példaképeink, kihallani a dalaikból a Bob Dylan and the Bandet.

Érezhető köztetek egy olyan párhuzam, hogy mindketten kifejezetten naprakész, aktuális megközelítéssel játszotok egy olyan stílust, amelynek a gyökerei a múlt század elejére, vagy még régebbre nyúlnak vissza. Szerinted miért van az, hogy újra és újra utat talál a közönséghez ez a bluesból eredeztethető zene?  

Lehet, hogy mégis vevők az emberek egy ilyen eredeti, emberek által írt és játszott zenére, amiben benne van az, ami mindennek az alapja, hiszen blues nélkül sem rock, sem mondjuk a ma nagyon népszerű rap sem lenne. Én sem próbálok szigorúan hagyományos bluest játszani, mégis hallani, hogy ez az alap, és ez a Dawn Brothers esetében is így van. A sort persze még hosszan lehetne folytatni sok olyan előadóval, akik valami jót produkálnak.

Szerinted van olyan jellegzetesség, ami a stílus európai művelőit hangsúlyosan megkülönbözteti a tengerentúli előadóktól akár zeneileg, akár gondolati háttér alapján?

Kell is, hogy legyen! Bármelyik művészeti ágban fontos, hogy tanulhatunk az elődöktől, de az imitáció önmagában kevés, valami sajátot hozzá kell tenni a műfajhoz. Ebben a kontextusban szerintem, mivel mi ugye európaiak vagyunk, magától értetődik, hogy másképpen interpretálunk bizonyos dolgokat, mást hozunk ki a rendelkezésre álló keretekből. Az egyik kultúra befolyásolja a másikat, ez egy oda-vissza működő hatás, és talán ez teszi lehetővé, hogy a folyamat végén valami új szülessen.

Mi teszi autentikussá ezt a zenét akár előadás, akár szerzői megközelítés terén? Gondolok itt arra, hogy nyilván minden műfajnak megvannak a saját paneljei, de az mindig csak a felszín.

Ez is olyasmi, ami kialakul magától, ha az ember elég sokáig csinálja. Én sosem gondoltam olyan fogalmakban, hogy ez most blues-e vagy rock, vagy akármi más. Az emberben sokféle hatás keveredik, így ideális esetben össze tud hozni valami olyat, ami leginkább rá jellemző. Nálam egyébként sincs tipikus dalszerzői helyzet, sokféleképpen történhet ez. Van olyan dal, ami szinte megírja magát, de az is sokszor előfordul, hogy valami külső körülmény, ha úgy tetszik, szükség miatt leülök, mert úgy érzem, muszáj megírni valamit, és nem mindig ez a rosszabb eset. Nem tudom, ki mondta, hogy az alkotás 10 százalék inspiráció és 90 % transzpiráció, de van benne valami. Lehet úgy írni, hogy az ember leül, és rákényszeríti magát.

A Lenin Street című dalom például pont úgy állt össze, hogy egyszer összeraktam egy akkordmenetet, megírtam belőle másfél versszakot, aztán ott maradt a fiókban – szó szerint, mert még mindig nem számítógéppel írom a dalokat, hanem tollal meg ceruzával. Aztán évek múlva, már nem tudom, milyen hatásra újra dolgozni kezdtem rajta, akkor írtam hozzá még sokat, összesen 10 strófa lett a szöveg, és közben a zene is szinte teljesen átalakult. Nincs tuti recept, nincs olyan módszer, ami mindig működik.

Az mennyiben befolyásol, hogy az év nagy részében egy kis Vas megyei faluban, Hegyhátszentpéteren élsz?

Ez is lehet jó behatás. Fejeztem már be úgy dalt, amivel elakadtam, hogy kimentem, sétáltam pár órát a közeli erdőben, és akkor ugrott be egy jó ötlet. De ugyanígy volt már, amikor Graz egyik nem annyira szép részén jött egy gondolat, ami aztán segített. A lényeg, hogy nyitottak legyünk a dolgokra, amik meg akarnak történni velünk. Hozzá kell tenni, hogy az inspiráció olyasmi, ami magától ritkán jön. Legtöbbször nem jön, szóval ez inkább kivétel, mint szabály, legalábbis nálam.

Amennyire tudom, közös produkcióra is készültök a Dawn Brothers tagjaival. Hogyan zajlik ez a gyakorlatban? Hiszen azért Rotterdam és Hegyhátszentpéter nem egymás szomszédvárai.

A koncert előtt lesz egy egész napos közös próbánk, ami kell is, mert várható pár olyan dal, amit együtt adunk elő. A koncepció az, hogy mindkét zenekar egyszerre játszik majd, tehát két dob, két basszusgitár, és így tovább, nyilván érdemes finomhangolni ezeket a részleteket. De ez nálunk eleve bevett szokás, mert meglepetés vagy sem, leginkább a koncertek előtt szoktuk összepróbálni az új dalokat. Intenzívebb próbáink általában lemezfelvételek előtt vannak, amikor a dalok alapjait már megírtuk billentyűsünkkel, Nagy Szabolccsal.

Ha már itt tartunk, a legutóbbi albumod, a Small World 2018-ban jelent meg. Várhatunk tőled új anyagot a közeljövőben?

Igen, most az a terv, hogy kiadunk majd egy koncertalbumot és egy új stúdiólemezt is. Előbbihez már a covid időszaka előtt elkezdtük átnézni a felvételeket, csak aztán kicsit elaludt az egész, szóval most bele kéne húzni, pláne, hogy közben összegyűlt elég sok dal a következő stúdióanyaghoz, amit szerintem a következő fél évben, vagy legfeljebb egy évben be fogunk fejezni.

A világban jelenleg látható és tapasztalható események mennyire szolgáltatnak témát az aktuális dalokhoz? A Small World Sharks című dalának szövegében például elég kritikus gondolatokat fogalmaztál meg, és a helyzet azóta jobb biztosan nem lett.

Az volt életem legelső úgymond politikus hangvételű dala. Egyszerűen úgy éreztem akkor, hogy muszáj megírni egy ilyet. Nyilván azóta sem lett harmonikusabb, békésebb hely a világ, szóval nem kizárható, hogy születik majd egy-két hasonló dalszöveg a mostani történések alapján.

Olvastam egy interjút, amiben úgy fogalmaztál, hogy ma már szinte remeteéletet élsz. Milyen kölcsönhatásban van ez azzal, hogy a zenekarral rendszeresen felléptek olykor kifejezetten nagy városokban, Budapesttől Bécsen át Érsekújvárig. Milyen ilyenkor nekiindulni, kiszakadni a megszokott környezetből, és milyen hazaérni egy koncert után?

Én már fiatalkoromban is mindig szerettem a nyugodt helyeket, szeretek egyedül lenni, nincs hiányérzetem ilyenkor. Sosem éreztem magam túlságosan jól nagyvárosi környezetben. Budapestet szeretem például, de nem szeretnék itt élni. Vannak olyan szempontok, akár az említett aktuális események kapcsán is, amelyek mentén jól jön, ha az ember eldugott helyen, vidéken lakik és konyhakertje van. Szóval jóleső érzés, hogy az ember megy, de azután visszajön. Viszont tökéletesen megértem azt, hogy vannak a faluban olyanok, akik azt mondják, utálnak itt lenni, mert az egész életüket itt töltötték, akiknek az is nagy dolog, hogy mondjuk elkerülnek akár csak a legközelebbi városba is. De nyilván én látok annyit a városokból, hogy mindig örülök, amikor visszajöhetek. A szegedi koncert előtt például vonattal jöttem Budapestre, az elég kalandos volt, mert induláskor negyven percet kellett sétálnom a szomszéd falu vasútállomásáig, és ugyanezt megtettem hazafelé, de szeretem ezt. Sokáig autóval jártam, de mivel Pestről általában úgyis bérelt busszal utazunk ilyenkor tovább, nekem a tömegközlekedés még energiatakarékosabb is.

Volt bármilyen negatív tapasztalatod ezzel kapcsolatban?

Nem igazán, legfeljebb az, amikor a Covid-válság alatt szinte lehetetlen volt átmenni a határon. Hegyhátszentpéter úgy 130 kilométerre van Graztól, így elég könnyen lehet mozogni a két hely között, de a járvánnyal kapcsolatos lezárások idején kifejezetten nehézzé vált mindez, mert a magyar oldalon alig akartak beengedni az országba. Egyszer vissza is küldtek az egyik határátkelőhelyen, és egy másiknál kellett próbálkoznom azzal, hogy átjöjjek. Szerencsére rendes volt az ottani határőr. De ki gondolta volna a járványhelyzet előtt, vagy korábban, a 2015-ös menekültválság idején, hogy azok a dolgok, amikről azt hittük, hogy már rég túl vagyunk rajtuk, például, hogy határok vannak Európán belül, és amikről azt hittük, hogy már így is maradnak, egy pillanat alatt megváltozhatnak, akár egy járvány, vagy akár most, egy háború miatt?

Ilyen bizonytalan időkben talán még inkább felértékelődik a „most”, illetve a művészet, a zene szerepe, hiszen egyfajta menedék is lehet akkor, amikor bárki azt érzi, hogy a világ történéseihez képest a saját dolgai súlytalanná válnak.

Igen, ez menedék, mindig is az volt egyébként, bár talán nem ez a legjobb szó rá. Az biztos, hogy ha valami rossz történik körülöttünk – és mondjuk az 1930-as években fekete emberként az USA déli államaiban megvolt minden esély arra, hogy ilyesmi történjen – a zene segíthet, hogy fel tudjuk azt dolgozni, vagy legalább le tudja tenni a terhet a vállunkról. A bluesban és az abból eredeztethető zenékben mindig ott volt ez a féle gyógyító funkció, vagy ha meg nem is gyógyították a hallgatót, annyiban biztosan segítettek, hogy az ember kicsit jobban érezze magát tőlük.

A Dawn Brothers-szel közös koncerten pedig nyilván lesz erre lehetőség. Mire számíthat a közönség ezen az estén?

Mindkét zenekar egy jó órát játszik majd önállóan, a koncert végén pedig jön majd a közös rész, amikor igyekszünk majd megmutatni a közönségnek, miért pont ez a két zenekar játszik együtt ezen a színpadon.

További információk a Müpa weboldalán és a koncert Facebook-eseményén!

Fotó: Bárdosi Katinka

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,925KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,520FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók