Hirdetés

A legjobb dolog, ami 2020-ban a zenében történt – Az új AC/DC-lemezről

Ez az év a nettó szopásról szól, ez mára nyilvánvaló. Sorolni is nehéz, nem is fogom, mert minek, mindenki a bőrén érzi a koronavírus hatásait, akkor meg pláne, ha olyan iparágban dolgozik (pl. zene), amit éppen leradíroz a térképről. Ilyenkor, legalábbis nekem, egy fasza riff, egy jó rákevert éneksáv, a megbízható tempóban lüktető alap már elég ahhoz, hogy vigyorogjak. Az AC/DC 17. sorlemeze ráadásul ezt tizenkétszer hozza.

A világ legkeményebb bugizenekara hat éve adott ki utoljára lemezt, azelőtt meg 2008-ban, szóval nem egy kapkodós zenekar, igaz, hetven felé közelítve vagy hetven felett az ember, gondolom, kétszer is meggondolja, mikor menjen stúdiózni. Kisebbfajta csoda, hogy ez az album összejött, hiszen az univerzum (?) az elmúlt években már többször is jelezte, hogy amit az egyetemes zeneörökséghez egy zenekar hozzátehet, azt az AC/DC már hozzátette, ha nincs különösebb oka, akkor nem muszáj tovább csinálni. Malcolm Young ritmusgitáros demenciája majd halála, Phil Rudd dobos drogproblémái és rendőrségi ügyei, Brian Johnson énekes átmeneti süketsége és Cliff Williams basszusgitáros visszavonulása után a szólógitáros Angus úgy állt ott egyedül a villámos logó alatt, mint Paksi Endre az Ossian legemlékezetesebb bulija után.

Ezek itthagytak bazdmeg.

De Angus nem tud mást csinálni, mint zenélni. Őt tényleg feszíti a rakenroll rugója, ki kell jönnie, aminek ki kell – ha turnén, vendégdobossal és -énekessel, rokon gitárossal megtolva, akkor úgy; ha a régi kollégákat összeszedve, stúdiózva, akkor meg úgy. Két évvel ezelőtt trombitálta össze a zenekart, amikor Phil Rudd már túl volt az elvonón, az orvosok helyretették Johnson hallását valahogy, és Cliff Williams is belátta, hogy a nagyfaterkodás cuki, de kreatív energiákat azért nem annyira igényel, és ugyan Malcolmot feltámasztani nem lehet, de a 63 éves unokaöccs, Stevie Young remek helyettesnek bizonyult. Úgy meg pláne, hogy a 2020-ra datált Power Up című album minden darabja a 2008-as Black Ice idejéből származik, legalábbis riff- és dalszerkezet szinten.

Angus azt mondja az albumról, hogy a bátyja emlékének tiszteleg, ahogy a Back in Black Bon Scotténak tette 40 évvel ezelőtt. Dalszerzőként Malcolm és Angus szerepel csak az anyagon, utoljára egyébként az 1988-as Blow Up Your Video-n fordult elő, hogy harmadik személy is kapott szerzői kreditet (Johnson). Angus azt nyilatkozta pár hónapja, hogy a Black Ice felvételeihez Malcolmmal 150 ötletet rögzítettek, melyek között voltak csak riff szintjén létezők, de kulcsrakész, teljes nóták is, szóval volt mihez hozzányúlni 2018-ban. (Megborzong az ember, ha belegondol, mennyi minden lehet az AC/DC hangtárában még, hány évtizedre elegendő minőségi cucc.)

Ha valaki azt gondolná, hogy a Power Up egy B-oldalakra szánt, annak idején megmérettetett és könnyűnek találtatott gyűjtemény, akkor jobban mellélő, mint a kormány a raktárkoncertekkel.

A Power Up olyan anyag, amit leginkább az 1983-as Flick of te Switch és az 1985-ös Fly on The Wall környékére lehet beilleszteni, csak úgy szól, ahogy azt 2020-ban elvárjuk egy albumtól. Jó, az AC/DC-től azt várni, hogy Phil Rudd majd feketére lakkozott körmökkel, Angus meg egy fehér boával a nyaka körül fog fotózásra menni, az kábé olyan lenne, mint azt várni Justin Biebertől, hogy a következő albuma egy grindcore tribute kiadvány legyen. Az AC/DC 1975 óta képviseli azt az állandóságot zeneiparban, amiről csak akkor derül ki, hogy mennyire hiányzik, ha nincs – lásd Lemmyt és a Motörheadet vagy a visszavonult Slayert.

Az AC/DC soha nem haladt a korral, nem úgy írta szöveget, hogy abban igyekeztek volna óvatosan fogalmazni, szóval kész csoda, hogy a wokeság vagy mi a faszom éveiben még senki nem indított kampányt a betiltásukra teszem azt a mostani Money Shot, de akár a The Jack vagy a Whole Lotta Rosie miatt. Nem mintha nem szarnának bele, ugye, kétlem, hogy a tagok közül akár csak egyet is érdekelne, mit ír róluk socialjusticewarrior23 a Twittweren. (Már ha tudnák, mi az a Twitter.) Ez a lemez pont olyan, amilyennek lennie kell. Minden megvan rajta, aminek lennie kell egy AC/DC-albumon: állati fogós, rögtön dallamtapadást okozó riffek (Realize, Shot in the Dark, Witch’s Spell, stb.) remekül énekelhető csordavokálok; jellegzetes, két hangból beazonosítható Angus-szólók, és az az álllati pontos alap, amit Williams és Rudd prezentál már évtizedek óta, és amiről minden amatőr azt hiszi, hogy hótt könnyű reprodukálni, de 99 százalékuk két perc alatt elvérzik.

Nem tökéletes lemez ez, nem egy Back in Black vagy Highway to Hell, a 12 nótából én különösebb szívfájdalom nélkül hajítottam volna ki a No Man’s Landet, (bár a verze alatti akkordbontás miatt ezt sem ugrom át), a Systems Down-t is vissza lehetne tenni a Heatseeker mellé, ahová való. A középtempós rádiósláger Through The Mists of Time-ot szerintem filmzenének írták, rendesen meglepne, ha a Top Gun 2 soundtracken nem jönne szembe, nekem ez sem hiányozna róla. A többit így, a tizenötödik hallgatás után egyformán szeretem, még az elég ergyán induló, záró Code Redet is, aminek a refrénjét tanítani kellene minden rocksuliban a “hogyan építsd fel a nótádat, hogy nagyot üssön és kivételesen a bőgősödért legyenek oda a csajok” órán.

Nem tudni, lesz-e turnéja a lemeznek, és ha igen, mikor. Azt sem lehet megtippelni, mikor fognak ezek a jóravaló zenészemberek megint stúdiózni. Egy biztos: ha a Power Up lesz a pályafutás lezárása, tök büszkék lehetnek rá. 8/10

Kommentek

Tomboló gyerekek az YZZO új klipjében

Mindössze egyetlen dal jelent meg korábban az Yzzo-tól, de most itt a második, klippel együtt.

What’s Mine Is Mine – Premieren a The Anahit új dala

Dal a test és a lélek szabadságáról.
35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
705FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Érzelmek és küzdelmek – Premieren Debby May bemutatkozó dala

Debby May bemutatkozó dala, a Tell me Vroom Vroom, egy többéves alkotófolyamat első gyümölcse.

 „A személyre szabhatóságban van a titkos hozzávaló” – Premieren a FEKETEPÉTER új klipje

A klip egy imidzs-klip, amit bemutatkozásnak szántak, lévén az első élő képsorok a zenekarról.

Dal a a folyamatos hiányérzetről – Premieren a Bulbs új videója

A klipet közvetlenül a tavaszi karantén előtt forgatták, így egy érdekes mementója lett a maszknélküli életünknek.

Túl késő – Premieren a Bälbor új klipje

Novemberben mutatkozik be a Bälbor, a Zoom és Kávészünet zenekarokból ismerhető Boros Bálint legújabb projektje.

Szűretlen búzát vagy egy cseh barnát – Premieren a TULPA új dala

Hamarosan jön az underground szupergroup első EP-je.

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Azért még mindig az albumok… – Négy folk (közeli) lemezről

Fókuszban a Dalinda, a Kollár-Klemencz Kamarazenekar, a Lajkó Félix & Band és az Ötödik Évszak.

A legjobb dolog, ami 2020-ban a zenében történt – Az új AC/DC-lemezről

A Power Up nem tökéletes, de így is büszkék lehetnek rá a tagok.

Meglepően színes – Meghallgattuk az új Fates Warning-lemezt

Amikor sok a szar dolog az ember körül, amikor a világ összeomlani látszik. akkor jön ez a lemez.

Színtiszta művészet – Meghallgattuk az új Enslaved-lemezt

Minden Enslaved lemez a legnemesebb értelemben vett művészetről szól, ez is.

Popmetálos kataklizma, kis földtörténeti tanulmánnyal – Meghallgattunk négy metállemezt

Megkritizáltuk gyorsan a Heathen, az Amaranthe (képünkön), a The Ocean és a Kataklysm lemezeit.

Beszámolók

Zenés tábor a hegyen – Ilyen volt a vírus szülte Fekete Zaj Fesztivál

  Baromi jól indult ez az év vagy legalábbis elég jónak nézett ki koncertfelhozatalban. Még februárban is azon lamentáltunk Fekő kollégával, hogy milyen durva lesz...

Egy hallásplasztikai sebész naplója – Ilyen volt a Swansról szóló dokumentumfilm

Ha már dokumentumfilmről van szó, hadd kezdjem két személyes élménnyel. 1986-87 körül találkoztam először a Swans-szal, egy agyonmásolt kazettán, amit egy régi cimborám mutatott meg...

Mély férfibánat a magas elefántcsonttoronyból – Leprous, Klone @ Dürer Kert, 2020.II.19.

A Leprous-szel a tavalyi Pitfalls lemez miatt ismerkedtem meg közelebbről. Tudtam róluk azelőtt is persze, de a kiállás, a műfajmegjelölés, a kritikai visszhang és...

Ria-Ria-Eufória – Five Finger Death Punch, Megadeth @ Papp László Sportaréna

  Az avokádó (Persea americana) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10–20 méter magas fa. Fehérjében és olajokban dús termése 2016-ban a Kárpát-medencében önkéntelenül...
Audiópartnerünk

Tomboló gyerekek az YZZO új klipjében

Mindössze egyetlen dal jelent meg korábban az Yzzo-tól, de most itt a második, klippel együtt.

Mesterséges intelligenciával keresik az új sztárokat a kiadók

A Warnernél már adatelemzők és mesterséges intelligencia segít eldönteni, melyik zenész lesz sikeres, és melyik nem.

Stan Lee minden nyelven legalizálta volna a legcsúnyább káromkodást

A Lee tiszteletére készült animációs kisfilmből kiderül, miért rajongott annyira az angol f-betűs szótól.

What’s Mine Is Mine – Premieren a The Anahit új dala

Dal a test és a lélek szabadságáról.