Hirdetés
Hirdetés

A legenda és az újonc – Meghallgattuk a The Dead Daisies és az Inglorius új lemezeit

Bár közel egymáshoz jelent meg, és hasonló stílusban fogant az alábbi két lemez, de a zenekarok mind korosztályban, mind életútban más ívet futottak be. Van azonban egy közös pont, mégpedig hogy igazán nagy áttörést egyik sem ért még el. Ki milyen okokból, pedig amúgy mindketten többet érdemelnének a klubkoncerteknél.

Van először a The Dead Daisies (nyitóképünkön), amelyik tulajdonképpen a gitáros David Lowy hobbiprojektje. Egyrészről igazi veterán zenészekkel dolgozik együtt benne, másrészt pumpálja bele a pénzt, harmadrészt minden lemezén baromi feelinges hard rock zenét nyom, mégsem olyan átütő a végeredmény, hogy megkerülhetetlennek mondjuk. A zenekar azért is inkább projekt, mert az évek során igazi átjáróházként működött, de a legutolsó változás a legmarkánsabb, hiszen a rockzene egyik élő ikonja szállt be a zenekarba. Glenn Hughes hangja és basszusgitározása olyan erős karakterrel bír, hogy alapvetően változtat meg egy zenekart. Arról nem beszélve, hogy ontja magából a dalokat. Félreértés ne essék, a leghosszabb ideig együtt dolgozó Corabi–Lowy–Mendoza–Castronovo–Aldrich felállás sem kispályásokból állt, de például az utolsó sorlemezük inkább egy rock stílusgyakorlatnak felelt meg, ha a – talán túlzó – „lapos” kifejezést nem akarnánk használni.

Ehhez képest nemcsak tartalmi, de minőségi lépés is a Holy Ground, mert egy dallamgazdag, változatos, lüktető hard rock lemez, amiben van azért funk, blues és minden, amit ez a négy zenész ki tud adni magából (ja igen, Clufetost nem említettem, és persze Aldrich is maradt). Az album szinte mindegyik dalát erősnek érzem, a funkos, vagy inkább soulos Like No Othert egyaránt, vagy a baromi ellenállhatatlan húzású Chosen And Justified-ot, az elmélkedősebb My Fate-et , és hibátlan a Righteous Days nagyterű, stadionrockos főriffje is. Egyedül a Humble Pie-feldolgozást felejtettem volna el legszívesebben, mert totálisan felesleges, annyival rövidebb is lehetett volna a lemez.

Van egy objektíven kétségkívül igaz állítás, hogy ez egy Hughes-lemez, és ez való igaz, szóval innentől kezdve mindenki maga dönti el, hogy az ő karakterével tud-e azonosulni, illetve azzal, hogy most kissé harapósabbak a dalok, mint korábban. Szerintem például nincs ezzel semmi baj, de én kb. fenntartások nélkül bírom Hughes dolgait. Ettől függetlenül, aki nem utasítja el csípőből az énekes/basszusgitárost, annak ugyanolyan nagy élmény lehet a Holy Ground, hiszen a The Dead Daisies eddigi lemezei sem egy kaptafára készültek, csak most jött egy nagyobb váltás.

Abban hasonló az Inglorious története, hogy a most megjelent lemez előtt a doboson kívül mindenki lecserélődött, viszont itt nem az érkezők között található az erős karakter, hanem aki körül felépült a produkció, mégpedig Nathan James, aki a Superstar és a The Voice műsorokban tűnt fel, bár azért az utóbbit elég nehéz hosszú életűnek mondani, lévén, hogy a válogatón sem jutott tovább, miközben már ott megmutatta erejét. Azóta szerencsére saját zenekarával egész pofás karriert kezdett el felépíteni, de ő is leragadt kluboknál. Pedig az Inglorious egyik lemeze sem volt rossz, ahogy a We Will Ride sem az. A Whitesnake, a Deep Purple vagy éppen a most is tárgyalt Glenn Hughes dolgait kedvelők most is simán belekóstolhatnak abba, amit csinálnak. Az egyedüli baj vele éppen ez: az epigonok túl egyértelműek, hiába ír (vagy írnak neki) erős dalokat, hiába van erős hangja, ha még nem olyan egyéniség. Tök jó számok vannak a We Will Ride-on is, nagyon kellemes hallgatni, és változatos is, amit csinálnak, de azt hiszem, a srác (és a zenekara) közel sem fog tudni olyan karriert befutni, mint a példaképei. És ennek természetesen nem az az oka, hogy az utóbbi években látványosan meghízott, bár az ilyen mértékű változás jelentheti azt is, hogy valami nem kerek egy ember életében. Minden fenntartás ellenére okozhat kellemes perceket a We Will Ride – aki szeretne modern hangzással, régi vágású és AOR-hatásoktól sem mentes hard rock zenét hallani, itt megtalálja a számítását.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,927KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,510FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók