Március utolsó napján kezdődik és április 16-ig tart a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek, melynek során a modern jazztől a díjnyertes gyermekoperáig számtalan izgalmas produkció várja majd a közönséget. A tizenhét nap alatt olyan előadókat üdvözölhetünk a színpadon, mint az ír énekes-gitáros, Damien Rice, a svájci zongorista és zeneszerző, Nik Bärtsch, a világ egyik legnagyobb flamencotáncosaként ismert Sara Baras, hazai részről pedig többek között az idén fennállásának 50. évfordulóját ünneplő Muzsikás, vagy Baráti Kristóf Kossuth- és Liszt-díjas hegedűművész, aki ezúttal a brit Philharmonia Orchestrával ad koncertet szólistaként. A sor természetesen még sokáig folytatható, pláne, ha hozzávesszük a Budapest Ritmo színes felhozatalát, hiszen Közép-Európa egyik legjelentősebb világzenei fesztiválja idén szintén a rendezvénysorozat részeként kerül megrendezésre. A Bartók Tavasz talán legjobban várt könnyűzenei eseménye ugyanakkor a mára minden túlzás nélkül kultikus alternatív / indie rock zenekarként említhető EELS koncertje lesz.
A multihangszeres dalszerző és énekes, Mark Oliver Everett által vezetett formáció ugyanis 27 évvel alapítása után lép fel első ízben Magyarországon, bár ez az évszám lehetne akár 31 év is, ha beleszámítjuk a frontember E néven kiadott szólólemezeit. A koncertre ráadásul majdnem pontosan egy évvel az eredeti időpont után kerül sor: akkor a járvány utórezgéseiként érvényben lévő koncertlátogatási tilalmak miatt végül az egész Earth to Dora album turnéja le lett mondva, most viszont minden esély adott arra, hogy április 15-én az Akvárium színpadán üdvözöljük a teljes indie rock műfaj egyik legnagyobb egyéniségét. Bár ez a stílusmeghatározás csak nagyon távolról állja meg a helyét, és akkor is inkább csak jobb híján.
Az EELS ugyanis minden, csak nem átlagos, könnyen skatulyázható zenekar. Talán erős kijelentés, de valójában nem is beszélhetünk zenekarról a szó eredeti értelmében, hiszen az egyetlen állandó tagnak többé-kevésbé maga Everett tekinthető, aki amellett, hogy a dalszerzés legnagyobb részéért felelős, énekes-gitárosként és producerként felel a lemezekért, de alkalmanként billentyűn, dobon, meg úgy általában bármilyen épp kezébe akadó hangszeren játszik. Rajta kívül pedig vannak a különböző korszakokban stabil közreműködőnek tekinthető zenésztársak, akik viszont párhuzamosan ugyanazt a szerepkört is betölthetik a stúdióban vagy a koncerteken.
Így történhet meg például olyasmi, hogy a tavaly januárban megjelent Electric Witchcraft elkészítésében a 2010 óta nagyjából stabilnak tekinthető, de a felvételek során majdhogynem lemezről lemezre változó mértékben és szerepkörben érintett zenekari felállás – The Chet (Jeff Lyster) és P-Boo (Michael Sawitzke) gitárosok, Koool G Murder (Kelly Logsdon) basszusgitáros és Knuckles (Derek Brown) dobos – helyett nagyrészt ismét a 2001-es Souljacker album társszerzője, John Parish – gitáros, dalszerző és producer, PJ Harvey gyakori alkotótársa – vállaljon ismét nagyobb szerepet. Így fordulhat elő a zenekar dalaiban minden a kanapén fekvős, kaparászós gitározástól a nagyzenekari betéten, a klasszikus fúvószenekarokat idéző rétegzett szólamokon át az adott hangszerelési környezetben megdöbbentő hangmintákig és -kollázsokig, az elektronikus zenei elemekig voltaképpen minden és bármi, akár egy szerzeményen belül.
Az ihletforrás a teljesség igénye nélkül szintén bármi lehet: személyes tragédiák feldolgozásának szándéka, az öregedés megélése, egy nevetséges újságcikk, vagy épp az ötven felett megtapasztalt szülői léthez kapcsolódó élmények. Az 1998-ban megjelent Electro-Shock Blues album anyagát egyaránt inspirálta Everett nővére, Elizabeth öngyilkossága, valamint gyógyíthatatlan tüdőrákban szenvedő édesanyja halála, melyek következtében szinte egyik napró a másikra ő maradt családja egyetlen élő tagja. (Édesapja, Hugh Everett III, a kvantumfizika sokvilág interpretációjának kidolgozója 1982-ben hunyt el hirtelen szívroham következtében. Az akkor 19 éves énekes volt az, aki rátalált apja holttestére.) A másik inspirációs szélsőértékként felfogható a tavalyi album címét ihlető hír, amiről egy interjúban így beszélt:
„Néhány évvel ezelőtt elém került egy cikk arról, hogy Beyoncé -t a korábbi dobosa beperelte, többek között olyan vádakkal, hogy Beyoncé »extrém boszorkányságot« gyakorolt vele szemben. * Ezt nagy röhejesnek találtam. Ha ez a történet a Led Zeppelinről szól, akár el is hiszem, de Beyoncé?! Ugyan már! Eszembe jutott, hogy ez lehetne akár a következő album címe, de az Earth to Dora dalaihoz nem passzolt. Most viszont úgy éreztem, működni fog, mert Johnnal a lemez készítése közben is olyan instrukciókat használtunk egymás között, mint hogy »Ide kéne egy kis voodoo!« vagy »Adj hozzá egy kis boszorkányságot!« Na igen, az extrém boszorkányság.”
De említhetjük a legutóbbi album Strawberries & Popcorn című dalát is erre a bármit alapanyagként használó képességre, hiszen ezt a számot közvetett módon Everett kisfiának köszönhetjük:
„Ha van egy 4 éves gyereked, sokszor csak arra koncentrálsz, hogy őt megetesd, magadról pedig megfeledkezel. Egyik este megéheztem, de nem volt semmi kéznél, ahhoz meg túl fáradt voltam, hogy nekiálljak főzni. A konyhapulton megláttam egy tál pattogatott kukoricát és egy tál epret – mostanában sokszor azokat a maradékokat eszem, amiket ő meghagy – és azt gondoltam: »Bassza meg, akkor ezt vacsorázom!« Kiderült, hogy nagyszerű kombinációja édesnek és sósnak, ajánlom mindenkinek. Ezt aztán egy történetté alakítottam egy olyan srácról, aki a közelmúltban lett független, és ezt a nem mindig feltétlétlenül jó, újfajta függetlenségét próbálja megünnepelni.”
Ez persze csak néhány kiragadott példa azt illetően, hogy az EELS dimenziójában bármikor bármi megtörténhet, és közhely, de általában meg is történik. Ahogy például az is, hogy valószínűleg már akkor is hallottad őket, ha nem tudtál erről, hiszen dalaik az elmúlt évtizedekben egész sor hollywoodi film betétdalaként bukkantak fel az Amerikai szépségtől az Igenemberen át a Shrek második részéig. És talán ettől is váltak kultikussá: Everett és mindenkori zenésztársai úgy írnak első, felületes ránézésre tökéletes, egyszerű popslágernek is beillő dalokat, hogy azok közben elképesztő mélységekbe és magasságokba képesek elvinni bárkit, akik veszik a fáradtságot a szövegek és a zenei tartalom alaposabb felfedezésére.
Valószínűleg nem lesz ez másként az Akváriumban sem április 15-én, szombaton, a Lockdown Hurricane 2023 turné budapesti állomásán, ahol a Bartók Tavasz programjának részeként lépnek majd színpadra. A zenekar négy éve nem turnézott, így a közönség maradandó élményre számíthat, az újabb keletű szerzemények mellett olyan, ma már túlzás nélkül legendás dalokkal, mint a Novocaine for the Soul, az I Like Birds, vagy a My Beloved Monter. És persze van esély néhány meglepetésre is, hiszen előszeretettel dolgozzák fel élőben mások dalait is, csak hogy csavarjanak még egyet a megszokott forgatókönyveken. Ha valaki a koncertig hátralévő hetekben szívesen hangolódna az életmű felidézésével, kezdheti akár a fesztivál blogján néhány napja megjelent dalválogatással is.
Az estét a lendületes francia rock-blues duó, a The Inspector Cluzo nyitja, akik már több ízben bizonyították a hazai közönségnek, hogy ketten is tudnak legalább akkora zajt csapni és olyan fergeteges hangulatot teremteni, mint egy teljes zenekar.
A koncert a Bartók Tavasz keretében az Akvárium Klubbal közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg.
A rendezvénysorozatról további információk a Bartók Tavasz honlapján és közösségi felületein.
*Az eset valóban megtörtént. Kimberly Thompson hét évig volt Beyoncé dobosa, majd 2018-ban beperelte volt munkaadóját, aki ellen távolságtartási végzést is kért. A vád szerint az énekesnő sötét mágiát gyakorolt többek között szexuális molesztálás céljából, illetve hogy lehallgassa Thompson telefonját, és irányítása alá vonja pénzügyeit, mindezeken felül a kiscicáját is megölte. Nem vicc, de ezt a mellékszálat most nem követtük végig, mivel nem kapcsolódik közvetlenül a tárgyhoz.
Források: Popmatters.com, Spin.com, Billboard.com, The Blast.com, Newsweek, Wikipedia.org
Fotó: Gus Black
