Hirdetés
Hirdetés

A kihagyhatatlan válogatáslemez – Riot Vol.1 (Women from the Hungarian Wasteland) LP (Trottel Records)

Nem tudom, hogy egy női – azaz ha nem is minden esetben kizárólag nőkből álló, de alapvetően és elsősorban női megközelítésű és vezetésű – punkzenekarokból szerkesztett válogatás például nyugaton elég érdekes és releváns-e még korunkban, de az biztos, hogy itthon mindenképp. A punk ugye kezdetei óta egyfajta reakció a begyöpösödött, kirekesztő, sztereotípiákba ragadt társadalmi berendezkedésre, az épp regnáló hatalmi viszonyokra, így mondhatni az igazi, nyers és odamondogatós, határokat feszegető punkhoz elengedhetetlen táptalaj ez a fajta létkörnyezet. A közérzeti zene nem csak szövegeiben, de zenéjében is hordozza mindezt, persze ne legyünk naivak, az egész punk/underground színtér már rég kiszélesítette magának azokat a formulákat, szisztémákat, amiket évtizedek óta használ, és amiket jól ismerünk, így az adódó kérdés főleg ez lehet: érdekes, releváns és valamit a kornak mondani tudó-e egyáltalán. Visszatérve a felütésre, a női megközelítésű punk a feminista-szexista ellentétpáron túl is üvöltsön persze még mást is, de azért önmagában már ez is elég tág tér, például minap szembesültem a debreceni virágkarnevál szpíkerének szövegelésével, amibe bőven szórt a különböző hazai tánccsoportok felkonfjába otromba csajozó dumákat, de a mélypontot az egyik hat-hét év körüli táncos kislány búcsúztatásával érte el: na, évek múlva majd biztosan bejössz a pasiknak, aztán észbe kapva azzal próbált enyhíteni, persze sok-sok év múlva. Abban a közegben, ahol belefér bármilyen kontextusba hozni egy kislányt pasikkal és szexszel, jöjjenek ezerrel a női punkzenekarok, és lehetőleg ne fogják vissza magukat.

Hirdetés

Itt és most szó sincs efféléről: húsba vágó életérzések, szabad szájú és találó beszólások, sok-sok ötlet, karcos és húzós gitárzúzások a jussunk, és bevallom rég esett ennyire jól olyan zenéket hallani, amik nem hagynak elinalni a rögvalóság elől. Sőt, kifejezetten felszabadító érzés, hogy sikerült összerakni egy olyan anyagot, amiben minden a helyén van, és még a lazább grúvokkal operáló zenék is működnek, és ahol az összes bandának olyan erős a karaktere, amitől tovább akarom hallgatni őket. Mivel kölyökkorom óta főleg a zajosabb, bizarrabb, a fősodornál masszívabb zenékre bukok – és hogy témánál maradjunk, többek közt olyan női punk, new wave, noise és ipari bandákon és zenész-költőkön nőttem fel, mint a Slits, a Malaria, a Poison Girls, az L7, a Babes In Toyland, Patti Smith, Siouxsie, Nina Hagen, Lydia Lunch, vagy Thalia Zedek –, nagy örömömre kiderült, hogy egy egész színtér lapul hasonló zenekarokból a média uralt színfalak mögött itthon is. Persze akad azért itt dallamosabb, tempótartó punk rock is, de számottevő a garázdább, matekosabb post-hc, hangsúlyosak a noise-rock hangzások és az üdítően zakatoló dob-basszus menetek, és igen jóízűek az eszelős garázspunk számok (ja, és az énekstílusokat hallva gyanítom, hogy többen példaértékűnek tartják a volt Trotteles Asztalos Ildit). Többszöri áthallgatás után azt kell mondjam, ez a nívó szinte megköveteli, hogy ne szedjem szét bandákra, még úgy sem, hogy egyre-másra bukkannak fel kedvencek, mivel azonban minden körnél más és más, így tényleg hagyjuk.

Ez az album oktatási segédanyagként is alkalmazható lenne mind szociológia, mind pedig pszichológia szakon, mivel a munka dandárja el van végezve: a dalok éles és közeli képet mutatnak rólunk és főleg torzulásainkról, ki-ki válogathat magának egy jó nagy csokorra valót, már persze ha van mersze és affinitásra efféle önismereti munkához. Mert ne tévedjünk meg, messze nem csak az a jó muzsika, ami simogat, támogat és megerősít bennünket mindazokban, amiknek hisszük magunkat, de talán feleslegesen is hozom ezt fel, és mindenki tisztában van a punkkultúra lényegi mozgatóival, ami összességében mégis csak támogató, mégpedig a mélyebben magunkra ébredésben, élethazugságaink felismerésében, és segít kijózanodni a társadalmi szerepekbe oldódás hamis kényelméből. És persze kifejezetten üdítőek az efféle dalzárlatok: „puha a faszod, és a gerinced még puhább”, aztán: „baszdmeg / elköszönt tőlem a nyelvem”, vagy: „neked a megcsalás poliamória / mélytorkozzon téged a halál”.

A Riot Vol.1 tizenhat lehengerlő dal hat figyelemre méltó zenekartól, ezek: a Halott Kígyók, a Holnaplányok, a Kultivátor, a Palánta, a Piresian Beach, és a Plüssnapalm.

A kiadvány digitális formában megjelent augusztus végén, szeptember elején pedig kijön LP-n is. Rendelés: Trottel Records.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,004KedvelőTetszik
3,064KövetőKövetés
3,850FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók