Pályafutásuk első közös arénakoncertjére készül a Bohemian Betyars és a Parno Graszt. A két zenekar régóta ápol jó barátságot mind színpadon kívül, mind a reflektorfényben, amit már többször is megmutattak nagyobb eseményeken, mint a Budapest Parkban, január 18-án pedig a Budapest Arénában láthatjuk őket ismét együtt a színpadon, ahol velük lesz az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes és a Pogány Induló. Miközben a kezdetekről és az eddigi legnagyobb fellépésükről kérdeztük Szűcs Leventét, a Bohemian Betyars énekes-gitárosát, és Oláh Józsefet, a Parno Graszt zenekar vezetőjét, az emlékek mellett más fontos témákról is szó esett.
A január 18-ai első közös arénakoncertetek egyik kulcsszava a barátság. Hogy kezdődött a zenekarok közötti kapcsolat?
Levente: Pár héttel ezelőtt tértünk vissza Pécsre, ahol annak idején elkezdődött a mi barátságunk. Egyszer egy fesztiválon egymás után játszottunk, és a backstageben elkezdtünk ismerkedni, meg összehaverkodni. A személyes ismertség onnan indult, de mi már régóta hallgattuk a zenéjüket, valószínűleg ők akkor még nem a miénket.
József: Mi csak néztünk, hogy kik ezek az ufók?
Levente: Mi meg álltunk, hogy úristen, itt van a Parno Graszt! Évek óta szeretjük és tiszteljük a munkásságukat, talán csak egy pillanatra voltunk megilletődve. Aztán legjobb haveroknak éreztük magunkat, ami ezt követően tovább mélyült, amikor megkerestük őket a Ha menni akarok dal ötletével, amire Józsi nagyon proaktívan reagált, már küldött is ötleteket meg szöveget, elkezdett kialakulni az egész folyamat. Már az első közös stúdiózásnál látszott, hogy jól tudunk együtt dolgozni, és innentől bonyolódott tovább a helyzet, amikor felmerült, hogy mi lenne, ha egy közös műsorral is összeállna a két zenekar, hiszen láttuk, hogy jól kiegészítjük egymást.
A Parno Graszt zenéje pont úgy jó, ahogy van, de egészen más értelmet kapnak a dalok, a mi rock és izgalmasabb gitár alapjainkkal, és fordítva, a mi zenénkben is van egy olyan lehetőség, amit a folk meg a cigányzene keveredése tud kibontakoztatni, amit nyilván a Parno Graszt tud a legautentikusabban visszaadni. Későbbi közös munkák során volt alkalmunk ottalvós táborokban, meg falusi művházban próbálni, ami még jobban összekovácsolt minket. Főleg azok az alkalmak, amikor egész nap zenéltünk, majd az esti tábortűznél előkerültek a pálinkák és ment tovább a bazseválás, aminek során mi is el tudtunk lesni pár új akkordot.
József: A zenélésen kívüli dolgokra is fontos hangsúlyt fektetni, hiszen így tudjuk megismerni egymást, nem csak, mint zenészeket, hanem mint embereket is. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egymásra tudjunk hangolódni, és hogy mindkét zenekar világához passzoljon a közös munka eredménye. Én kollaborációk alkalmával csak úgy tudok zenét írni, ha jól ismerem az embert, akivel közösen dolgozok. Emiatt is van szükség arra, hogy zenén kívül is összekovácsolódjunk, és együtt gyakoroljunk, mert közös próbákon hiába kiabáltam nekik, hogy jöjjenek utánunk, Gábor (Fehér Gábor, basszusgitár – a szerk.) mindig azt mondta, hogy mi nem vagyunk cigányok, nem tudunk titeket lekövetni.
Levente: Ezekre a helyzetekre kompromisszumot kell találnunk, hogy ők is egy kicsit lassítva kövessenek minket, mi meg igyekszünk felvenni a tempót és a két zenekart minél pontosabban egymásra hangolni.
József: Nálunk összesen hét emberre kell figyelni, a közös produkcióban viszont tizenkét tagnak kell egy egységet alkotnia.
Mennyivel másabb kibővített formációban alkotni, illetve hogyan lehet egyszerre ennyi emberrel együtt dolgozni?
Levente: Eleinte nagyon nagy kihívás volt. Emlékszem, amikor elkezdtünk együtt dolgozni, abban az évben Spotify-on messze a Parno Grasztot hallgattam a legtöbbet, hogy megtaláljam azokat a dalokat, amiket ötvözni tudunk a közös műsorban. Legnagyobb rajongó voltam, kívülről tudtam az összes lemezt. Sok munka volt az összehangolódásban, legalább tizenkét-tizenhárom napot töltöttünk úgy az ottalvós táborok alkalmával, hogy aludtunk, felkeltünk, végigmentünk a műsoron, és közben kerestük, hogyan tudunk belevinni valami extrát, megtartva a bulizós hangulatot, úgy, hogy közben mégse domináljon egyik zenekar se. Nehéz, de izgalmas folyamat volt megtalálni azt a pontot, amiben jól működik együtt a két zenekar. Mai napig fejlődünk, változunk és mostanra már teljesen összeért a közös produkciónk, ami a Budapest Parkban is megmutatkozott, és az arénakoncert lesz ennek a kiteljesedése.
József: Mi korábban nem hallgattunk Bohemian Betyarst, de megpezsdült a vérem, amikor megcsináltuk együtt a Ha menni akarok dalunkat. Nekünk nagyon szükségünk volt rájuk, hogy frissítést hozzanak a Parno Graszt életébe. Nincs olyan zenekar, főleg cigányzenekar, aki ilyen hosszú ideig önazonos tud maradni. Húsz-harminc éven keresztül ütni az esztamot elég fárasztó, és ilyenkor az ember vágyik rá, hogy csináljon valami újat, viszont ez van bennünk, nem sült volna el jól, ha eltértünk volna ettől. Megadták a lehetőséget, hogy a Parno Graszt, mint hagyományos cigányzene, meg tudjon maradni. Emellett pedig az őrület minden formájában ki tudtunk teljesedni velük.
Nagyon hangsúlyos dolgokat mondtatok ki, beleértve, hogy sokat kell fektetni a zene mellett a kémiába is. Nem elég, hogy zeneileg összejön két különálló produkció, nagyon sok energia van abban is, hogy az ember ráérezzen a másik zenekarra és együtt tudjon haladni vele.
József: Kezdetben nem tudtunk velük improvizálni a színpadon. Nálunk működött, hogy ha elindultam, a többiek jöttek utánam, viszont velük eddig nem így volt. De a legutóbbi próbák egyikén elkezdtünk zenélgetni, amihez Dani (Dankó Dániel, dob – a szerk.) is becsatlakozott. Úgy kezdett improvizálni, hogy észre se vette. Ha ne adj’ isten, valami baj történne, akkor nyugodt szívvel dobnék be az Arénában is egy improvizatív dalt, amit nem próbáltunk össze, és szerintem mindenki megtalálná a helyét. Csak az a kérdés, hogy mikor? Öt perc múlva, vagy tíz másodpercen belül.
Levente: Ettől függetlenül improvizáció csak akkor lesz, ha elmegy az áram. Egy arénakoncertnek az a szépsége meg a nehézsége, hogy akkor tud igazán jól működni ekkora térben, ha rendesen ki van találva minden.
József: Egyszer Barcson játszottunk egy sportcsarnokban, ahol váratlanul elment az áram, majd egy kis idő múlva újból lekapcsolt minden, pont egy kiállásnál, és az egyik helyi technikus azt hitte, hogy ez a műsor része, majd mikor szóltam neki, hogy vissza kéne kapcsolni, akkor rohangált össze-vissza, mert senki nem gondolta, hogy ezt nem direkt csináltuk. Azt mondták, hogy olyan jól improvizáltunk a helyzetben, hogy senkinek nem tűnt fel az áramkimaradás.
Levente: Ilyen esetben az Arénában is ezt kell majd hozni. Teljesen természetesen megállunk, és mondjuk, hogy mindenki előveheti az öngyújtóját, és most eljátszunk egy szomorú számot. Vagy négyet. Attól függ, mikor akarjuk, hogy visszajöjjön az áram, hiszen minden így van megtervezve.
Több közös dalt is készítettetek együtt, amik mögött rengeteg munka van, mind a zenei, mind a kapcsolati oldalt nézve. Melyik esetben egyszerűbb együtt dolgozni, ha zeneileg passzol két produkció, vagy ha inkább emberileg működnek jól a tagok?
Levente: Közös koncertezés és a turnézás között is vannak különbségek. Más dolog együtt színpadon állni, és más egy közös kétórás műsor megalkotása, aminek része az utazás is, és ezt nem lehetne csinálni működő kémia és barátság nélkül. Volt olyan kollaborációnk, ahol nem ismertük annyira a másik zenészt, nem volt meg a kémia, de tudtuk, hogy zeneileg van közös pont. Sokan kollaborálnak úgy, hogy lehet nem is ismerik egymást, de elképzelhető, hogy nem is kell.
József: Ha a zenénket és a műsorunkat nem hatja át az a belülről jövő érzés, amivel a két zenekar egymáshoz viszonyul, akkor azt a közönség is érezni fogja. Érezhető, ha a zenészek csak megtanulták, összepróbálták és eljátszották a dalokat, azok nem is fognak átmenni a közönségnek.
Levente: A közös produkcióink érdekessége többek között, hogy Szirota Jennifert – akit Heléna váltott a Parno Grasztban – is kiemelt alkalmakon lehet látni színpadon a zenekarral.
József: Ha Heléna valami oknál fogva nem tud velünk jönni, akkor Jennifer ugrik be a helyére. Ő akkoriban úgy érezte, hogy valamit el kellett engednie, inkább a saját projektjeibe szeretné fektetni az energiáit, a saját útját egyengetni, amit nagyon helyesnek tartottam.
Levente: Jennifer a közös műsorunkba elképesztő színt hoz. Tizenkét férfi között, egyedüli lányként Kakas mellett ő a másik, aki egy igazi színpadot bejáró jelenség, amire óriási szükség van.
A mögöttetek álló időszakban szép számmal szerepelnek közös koncertek, amik közül kiemelkednek nagyobb események is, mint Budapest Park, és a hamarosan esedékes arénakoncertetek. Mennyivel másabb egy arénabulira készülni?
Levente: Egy Arénába jóval több munkát kell belerakni, nulláról kell felépíteni az egészet. Mi találjuk ki, hogy milyen legyen a színpad, a fények, a lézershow, meg minden, amit szeretnénk. A Budapest Parkban szabadtéren játszunk, ahol jobban elő van készítve minden, zárt térben sokkal több a kihívás. A Parkban a legjobbat hoztuk ki magunkból, zeneileg nagyon profik voltunk, viszont az Aréna sokkal inkább showműsor-szerűbb lesz.
József: Szeretnénk, hogy ne csak a fülnek, de a szemnek is kellemes legyen az élmény. A közös pályafutásunk eddigi legnagyobb koncertjére készülünk, ami nagy valószínűséggel megismételhetetlen lesz.
Hogyan néz ki az arénakoncertet követően a zenekarok élete a közeljövőben?
Levente: Közös projektek tekintetében egyelőre csak erre fókuszálunk, az Arénát követő időszakot még nem is látjuk. Mi a Bohemian Betyars-zal felvettünk öt dalt, amit majd klipekkel együtt egyesével fogunk megjelentetni havonta. Március-április környékén elvonulunk egy kis szünetre, nem fogunk koncertezni sem, mindenki a nyárra fog készülni és koncentrálni.
József: Lesz egy hónapotok, hogy nem zenéltek?
Levente: Kettő teljes hónap, amikor lerakjuk a zenélést teljesen. A Covid után sokat dolgoztunk, nagyon megnyomtuk ezt az időszakot, és mindenki azt érzi, hogy ránk fér egy kis pihenés, hogy aztán teljen gázzal menjünk tovább. Ezt követően valószínűleg szeptemberben megyünk újra Japánba, Kínába, és Marokkóba zenélni, szóban van még Kanada is, de meglátjuk, hogy élünk-e a lehetőséggel. A tavaszi üresjárat után megjelentetjük az új dalokat, nyáron ott leszünk minden fesztiválon, ősszel még többet tervezünk stúdiózni, és várhatóan 2026-ban fog megjelenni a következő nagylemezünk. Szóval a kicsivel több, mint egy éves tervünkben szerepel, egy rövid pihenő, külföldi koncertek és egy új nagylemez is.
József: Én azt sem tudom, hogy a jövő héten hol leszek.
Levente: Valaki nekem egyszer mondta, hogy a lovári nyelvben nincsen jövő idő.
József: Ez így igaz. Mi most zenekarilag annyit tudunk, hogy szeptemberig folyamatosan játszunk csütörtökről vasárnapig, aztán hétfőn meg kedden próbáljuk összeszedni magunkat. Várhatóan mi is fogunk Japánban koncertezni, de igazság szerint, mi semmivel nem készülünk. Megyünk és zenélünk. Nem gondolkodunk új dalokon meg lemezeken. Mi ebben is improvizatívak vagyunk.
Levente: Majd hozza az élet.
József: Valamelyik éjszaka hajnal négykor álmodtam meg egy dalt. Felkeltem, kimentem mosdóba, visszafeküdtem, fejben megvolt a szöveg, gyorsan bementem a zeneszobába, hogy leírjam, aztán visszafeküdtem és elkezdtem dúdolni, mire megkérdezte a feleségem, hogy mit csinálok? Mondtam neki, hogy eszembe jutott egy nóta, megvan a szövege meg a dallama a fejemben, kimegyek felgitározom az egészet. De végül ez elmaradt, mert azt mondta, hogy hajnal négykor úgy álljak neki gitározni, hogy kivág az ablakon.
Levente: De azért megcsináltad?
József: Nem, elfelejtettem az egészet. Azóta kutatom a dallamot, hátha eszembe jutna, mert nagyon jó zenét írnánk belőle.
Levente: Ez nagyon rossz érzés. Régen nekem is félálomban jöttek az ötleteim, de amikor a barátnőm alszik mellettem kedvesen, mindenre felriad. Ha ilyenkor kimennék ötletelni, biztosan felébredne és elszállna minden. Be kell osztani az ötleteket. Nekem az segített, hogy a telefonomba feldúdoltam vagy fütyörésztem, amik eszembe jutottak. Rengeteg olyan felvételem van, amit a WC-ben rögzítettem az éjszaka közepén, vagy éppen buszon vettem fel. De ha jön az ötlet, akkor jön az ötlet, nem szabad neki határt szabni.
A rengeteg érdekesség mellett, ami történt veletek a mögöttetek álló sok éves együttműködés alatt, melyik számotokra a legkiemelkedőbb közös emlék?
Levente: Egyik évben együtt játszottunk a Bánkitón, ahol annyira berúgtunk, hogy Kakas (Palágyi Máté, hegedű -a szerk.) nyakába vette Brekit (Németh István, szájbőgő, kanna – a szerk.) koncert közben, aki ott kannázott, Kakas pedig fogta a mikrofont, előrevitte, majdnem beborultak, de aztán úgy emlékszem, hogy csak Brekit dobta be Kakas a közönségbe.
József: Most is felmerült, hogy beterveznek egy hasonló projektet az Arénába, de megbeszéltük, hogy jobb, ha nem. Szegény Brekinek keze lába kimenne.
Levente: Pedig gyönyörű torony volt ez a két ember. Egy részeg lendületből indult az egész, hogy felkapja a nyakába, aztán pedig bedobja, az egész nagyon váratlan volt. Lehet nem is lenne ilyen szép, ha nem ugyanezzel az őszinteséggel jönne legközelebb is, de én ezt nagyon szeretném látni még egyszer. Csodálatos látvány volt.
József: Szerintem mindegyik közös koncertünk felüdülés, mint egy őrületes szellőztetés. Ezek közül talán a Szigetes koncertet emelném ki, amikor az első koncertjeink egyikén egy sátorban játszottunk, és rengetegen jöttek el. Az volt az az alkalom, amikor a két zenekar 99%-ban összeért. Az egy nagyon meghatározó koncert volt a közös történelmünkben.
Levente: Ott fogalmazódott meg bennünk, hogy nagyon jót lehet ránk bulizni.
József: A két zenekar leszaggatja az eget.
Levente: Január 18-án pedig az Aréna tetejét is.
A 90 százalékos telt házas koncertre jegyek még limitált számban kaphatók. Részletek a Parno Graszt és a Bohemian Betyars oldalain, valamint a Budapest Aréna és a koncert eseményénél érhetők el.