Kezdhetném persze ezt az írást azzal a közhellyé koptatott mondattal, hogy július első vasárnapján egy valóban kivételes eseménynek ígérkező koncert várja a különlegességek iránt érdeklődő közönséget a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének színpadán. És akkor eszembe jut, hogy ezt a fordulatot ilyen-olyan változatban – inkább többé, mint kevésbé jó eséllyel minden esetben jogosan – mégis hányszor írtam le az elmúlt hónapokban? Aztán meg eszembe jut, hogy jobb ötletem biztosan nincs annak bevezetésére, miszerint első ízben látogat Magyarországra az ötletgazdaként a Blur és a Gorillaz frontembereként megismert, saját jogon is műfaji legenda Damon Albarn nevével fémjelzett Africa Express. Ami abból a szempontból, hogy a produkció során zenészek különféle hangszereken dalokat adnak elő, nevezhető zenekarnak, valójában mégis sokkal több annál: ha úgy tetszik, egy idea, egy folyamatosan, még a koncertek során is változó, a világ minden tájáról seregnyi résztvevőt felvonultató közösség, vagy épp egy eszme megvalósulása zenei kulisszák előtt és között, amely során voltaképpen bármi megtörténhet, és nagyon sok minden meg is történik.
Az ihletadó felháborodás
Utólag vicces belegondolnunk abba, hogy a projekt alapköve egy baráti összejövetel volt a Covent Garden nevezetű londoni bárban, ahol Damon Albarn más zenészekkel, ismerősökkel együtt, mondjuk úgy, némileg felpaprikázta magát azon a tényen, hogy az afrikai éhezők megsegítésére szervezett nemzetközi Live 8 koncertsorozatra – a július 8-án egyébként szintén a Müpában fellépő – Youssou N’Dour kivételével egyetlen, arról a kontinensről származó előadó sem kapott meghívást. A felháborodást néhány keresetlen sajtónyilatkozat után tettek követték: Albarn a jónevű újságíró, Ian Birrell (lásd The Independent, i, UnHerd, BBC Panorama, de dolgozott David Cameron, egykori brit miniszterelnök beszédírójaként is) társaságában létrehozta az Africa Express szervezetet és zenei kollektívát, melynek célkitűzése nagy vonalakban és jelentősen lesarkítva az volt, hogy kultúrákon és kontinensen átívelő együttműködéseket kezdeményezzen, melynek keretében az afrikai, közel-keleti, és voltaképpen a világ bármely más tájairól származó zenészek hozhassanak létre közös produkciókat nyugati zenészekkel, ezáltal megmutatva magukat a nemzetközi közönség előtt, meghaladva a világzenéhez kapcsolódó sztereotípiákat.
Az első kapcsolódó projekt során Albarn és Birrel beszerveztek számos nyugati zenészt – köztük Fatboy Slimet, Martha Wainwrightot és Jamie T-t –, hogy 2006 januárjában fellépjenek a Maliban, Timbuktu közelében megrendezett Festival au Désert nevű eseményen, ahol olyan helyi zenészekkel osztották meg a színpadot, mint Salif Keita, Toumani Diabaté, Bassekou Kouyaté, vagy a Bamakóból származó, vak zenészházaspár által alkotott Amadou & Mariam duó. Ami azóta történt, az mára minden túlzás nélkül történelem, hiszen ott és akkor megszületett a spontán közös koncertek ötlete, amiket kezdetben kocsmákban, kis klubokban rendeztek meg, akár bármilyen előzetes bejelentés nélkül, de volt példa vonatturnéra Nagy-Britanniában, vagy közös fellépésekre olyan városokban, mint Addisz-Abeba, Harar, vagy Kinshasa.
Maratoni koncertek népes közreműködői gárdával
A kezdeményezés híre pedig, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, gyorsan terjedt, így az Africa Express azóta többek között olyan színpadokra jutott el, mint a 2007-es Glastonbury Festival, ahol a közreműködő zenészek mintegy öt órán át játszottak, a 2008-as Felabration koncert Nigéria fővárosában, Lagosban, ahol Femi Kuti korábbi, Kalakuta köztársaság néven emlegetett, hatóságok által lerombolt lakhelyén épült New Africa Shrine nevű intézményben léptek fel – ahol természetesen az afrobeat legnagyobb alakjának fia, a tavasszal hazánkban járt Femi Kuti is ott volt velük –, a 2012-es londoni olimpiai játékokon adott koncert, vagy a 2015-ös, dániai Roskilde fesztivál, ahol aztán ismét öt óránál is hosszabb műsort vezettek elő. De említhetjük a 2016-ban Szíriából menekült zenészek és előadók számára megszervezett turnét, vagy a 2018-ban lezajlott, lemezfelvétellel egybekötött johannesburgi koncertet.
Ha mindenkit sorra vennénk, aki az indulás óta eltelt években Albarn mellett valamilyen formában közreműködött az Africa Expressben, abból egy igen hosszú, és legalább ennyire öncélú lista kerekedne, ezért inkább példaként említünk meg néhány nevet: több alkalommal színpadra lépett velük Tony Allen, Fela Kuti egykori dobosa és társszerzője, a szenegáli énekes/gitáros Baaba Maal, Nick Zinner (Yeah Yeah Yeahs) Paul McCartney, John Paul Jones, Brian Eno, Flea a Red Hot Chili Peppers-ből, Paul Weller, 3D (Massive Attack), Johnny Marr, Mick Jones és Paul Simonon a The Clashből, Carl Barat (The Libertinesből), a Franz Ferdinand, Björk, vagy épp Elvis Costello. És bár kevésbé közismert nevekből áll, legalább ennyire izgalmasnak ígérkezik a budapesti koncert közreműködőinek névsora.
Bahidorától Budapestig
Az Africa Express eddig egy EP-t és öt nagylemezt – Africa Express Presents… (2009), Africa Express Presents: Maison Des Jeunes (2013), (…):Terry Riley in C Mali (2014), (…): The Orchestra of Syrian Musicians (2016), (…): Molo (2019), Egoli (2019) – jelentetett meg, július 11-én pedig, mindössze néhány nappal budapesti fellépésük után érkezik legújabb stúdióalbumuk, az Africa Express presents… Bahidorá. A lemezt tavaly rögzítették Mexikóban, amikor a kollektíva először látogatott el az amerikai kontinensre, hogy a Bahidorá Fesztivál főfellépőjeként mutatkozzanak be; ezen az újabb nagyszabású koncerten végül különböző konstellációkban összesen 40 dalt játszottak el. Az album elkészítése során a projekthez a világ minden tájáról csatlakoztak hangszeres zenészek, énekesek és DJ-k, hogy a fesztivál semmihez sem hasonítható környezetében írjanak és rögzítsenek új dalokat.
A Bahidorá felvételei egy kétnapos próbaidőszak után kezdődtek el, helyben összerakott mobilstúdiókban, hotelszobákban. Az albumon, melyen végül több mint 30 művész közreműködött – köztük például, csak hogy ismertebbeket említsünk, Bonobo, Bootie Brown, Django Django, Mexican Institute of Sound, vagy az idei Budapest Ritmo nyitókoncertjén nemrég hazánkban is fellépett Fatoumata Diawara –, összesen 21 dal kapott helyet, melyekben bármikor találkozhat az angolszáz indie rock a latin-amerikai salsával, corridos tumbados a rappel vagy a trappel, netán a ska a mali blues-zal. A zene sokszínűség mögötti üzenet pedig nem is lehetne egyszerűbb és univerzálisabb az alkotók szerint: az embereket a világ bármely táján nem az teszi erősebbé és boldogabbá, ha korlátokat állítunk egymás közé országhatárok, származás, életkor, vagy épp zenei ízlés mentén, hanem az, ha együttműködünk, ha nyíltan kommunikálunk, és elfogadjuk, hogy mindannyiunknak van mondanivalója.
Július 6-án ez a szellemiség ölt majd testet Budapesten, a Müpa színpadán, ahol Damon Albarn mellett négy kontinens több mint két tucatnyi előadója – Abou Diarra, Alansito Vega, Baba Sissoko, Bootie Brown, Damon Albarn, Django Django, Eme MalaFe, Hak Baker, Imarhan, Joan As Police Woman, Jupiter & Okwess, K.O.G., La Bruja de Texcoco, Los Pream, Luisa Almaguer, M.anifest, Mare Advertencia, Mélissa Hié, Mexican Institute of Sound, Moonchild Sanelly, Onipa, Ophélia Hié, Otim Alpha, Poté, Seye Adelekan, Son Rompe Pera és Tom Excell – lép színpadra, egy olyan koncerten, ami garantáltan tele lesz varázslatos, spontán pillanatokkal, váratlan és meglepő zenei fordulatokkal, bátran átlépett műfaji határokkal, zárójelbe tett szabályokkal. Közhely lenne mindez? Lehet, de attól még igaz.
További információk a Müpa weboldalán, közösségi felületein, és a koncerthez kapcsolódó Facebook-eseményen!
