Az SXSW panelbeszélgetésén az volt a téma, hogy mi a nők szerepe a zeneiparban, és hogyan lehet kilépni abból a sztereotípiából, hogy a fontos döntéseket és a cég jövőjét érintő dolgokban a férfiak döntsenek.
Az A&R-vezető az egy kiadó életében, aki talán a legfontosabb stratégiai döntéseket hozza, ő felel ugyanis a repertoárért, hogy milyen művészeket sikerül a kiadóhoz csábítani. Margaux Grober, az Arista Records A&R-vezetője és Sammye-Ruth Scott, az Atlantic Records A&R-vezetője beszélt arról, hogy a zeneiparban nincs olyan, amit a nők ne tudnának megcsinálni, és bár egyre több a női előadó, még mindig nagyon kevés a női döntéshozó vagy éppen a női háttérdolgozó.
Grober szerint bár a versenyszférára is általánosan igaz, a zeneiparra különösen jellemző a nők szisztematikus alulreprezentáltsága. A legtöbben csak a titkárnőségig jutnak, mert a domináns, döntéshozó szerepkört a férfiakhoz kötik, miközben a nők ugyanúgy képesek bármire. Ez lehet az oka annak, hogy a stúdiómunkában még rosszabb a nőknek az aránya. A producerek kevesebb mint 7 százaléka nő, a hangmérnökök kevesebb mint két százaléka, egészen egyszerűen azért, mert férfiak képe ugrik be a legtöbb embernek, ha például egy producerről van szó. Scott egyébként ellenpéldaként Kesha Lee-t hozta, aki többek között Lil Uzi Vert hangmérnöke is, és több dal producere, például az ő munkáját is dicséri ez a dal, ami több mint egymilliárd megtekintésen van túl.
A nők túl érzelmesek, és nem tudnak keménykedni
Grober és Scott is megerősítette ugyanazt, amiről korábbi cikkükben már mi is írtunk, vagyis hogy a nőket gyakran semmibe veszik. Bár ők nem terepen dolgoznak, hanem klasszikus irodai közegben, arról számoltak be, hogy mikor egy tárgyalóban csak férfiak beszélgetnek, akkor ott a nők hangját nagyon sokszor meg sem hallják, egyszerűen olyan, mintha láthatatlanok lennének.
Az egész céges világ ilyen volt, az volt a nézet, hogy a nők túl érzelmesek, nem tudnak kemények lenni, és amúgy most is nehéz, sokkal többet, keményebben kell dolgozni, mikor közben az is megvan, hogy sokszor megkapják, hogy ne viselkedjenek úgy, mint a férfiak, legyenek nőiesebbek
– mondja Scott, aki szerint az egész helyzet a 22-es csapdájára hasonlít, de a jó hír az, hogy a nők egyre dominánsabbak, és néhol esélyt kapnak olyan területeken is, mint például az A&R.
Kevesebbet hibázhatnak
Grober arról a jelenségről beszélt, amit talán sok férfi vagy férfi vezető észre sem vesz, miszerint ahol eleve furcsának tűnik, és újszerű az a helyzet, hogy vezető beosztásban nő van, ott sokkal kevesebb a hibázás lehetősége, mint az ugyanolyan pozícióban lévő férfiak esetében, és ez teljesen más nyomást jelent a nők számára. Mindketten arról beszéltek, hogy a férfiak játéktere valahogyan eleve nagyobb, és erre sokkal tudatosabban oda kellene figyelni.
Olyan dolog ez, amit a férfiak nem érthetnek meg, ahogyan azt sem, hogy miért visszás, ha természetes, hogy a női vezető szóljon, hogy ki kér kávét, vagy ha az idősebb férfi vezető kislányként hivatkozik fiatalabb női kollégákra, és még számtalan olyan megnyilvánulás, ami mélyen a társadalmunkba ivódott, ezért a legtöbb esetben fel sem tűnik, hogy mi a baj vele.
Látni kell, hogy az egyenlőség nem a számot jelenti, hanem a pozíciót, hiszen nők, színes bőrűek ugyanott végeznek, ugyanúgy van diplomájuk, de mégis sokszor az a helyzet, hogy asszisztens pozícióknál tovább nem jutnak
– mondja Grober.
Mentorprogram és összefogás
Van egy csomó női előadó, sőt több a női előadó, de az is látszik, hogy egyre több a női menedzser is, és bátorítani kell a nőket, hogy merjenek, és csinálják, és a cégeknél is fontos, hogy ne csak beszéljenek róla, hanem adjanak is lehetőséget a nőknek, hogy felelős pozíciót kapjanak
– mondta Scott, aki nagyon sok mentorálásban vesz részt, mert szerinte fontos, hogy támogassák egymást.
Miért van az, hogy a férfiak akkor is összezárnak, ha egyébként utálják egymást?
– teszi fel a kérdést, és szerinte fontos lenne megérteni minden szereplőnek, férfiaknak és nőknek is, hogy ez nem egy verseny, egyszerűen nagyon kevés a hely a nők számára a döntéshozó asztalnál, miközben rengeteg az okos, kvalifikált, jó képességekkel rendelkező nő. Ettől pedig nem félni kell, hanem el kell ismerni, és előítéletektől mentesen lehetőséget kell biztosítani a legalkalmasabbnak. Abban a beszélgetés résztvevői is egyetértettek, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindenáron nőket kell vezető pozícióba választani, hanem el kell felejteni az olyan sztereotípiákat, amik azt sugallják, hogy a nők nem képesek arra, hogy például kemény üzleti döntéseket hozzanak.
Mindketten arra biztatják a nőket , hogy fogjanak össze, és ami a legfontosabb, hogy a következő generációt is arra tanítsák, hogy szövetségesek legyenek, ahelyett, hogy a szakadékot mélyítenék.
És el kell fogadni azt is, ha egy mentorált túltesz a mentorán, hiszen ez a célja az egésznek, hogy legyen kihívás, és hogy a következő generáció nagyon jó legyen
– mondja Scott, aki hozzáteszi, hogy a zeneszakma olyan, hogy a kapcsolat a fontos, nem a pozíció vagy a pénz, mert az elveszik, a kapcsolatok nem.
