Lehetne sok dologról beszélni. Mondjuk a dalokról keveset, mert minden Iron Maiden-turnéállomáson pontosan ugyanaz hangzik el. A zenekar olyan kedves, hogy a Spotifyon fent van a setlist hivatalosan. Annyit talán mégis érdemes megjegyezni, hogy három új lemezes dal után elég menő kihagyni teljes albumokat, hogy a Brave New World egy dalától csak visszafelé kanyarodjanak. Meg persze hogy sokan voltak, meg hogy jól szólt,meg elképesztően látványos volt.
De vannak ennél lényegesebb dolgok. A metálzene sokszor olyan, hogy visszahoz valamit a gyerekkorból. A kardozó lovagot, aki legyőzi a szörnyet, a repülőpilótát, aki megvédi a hazát, a szelleműzőt, aki minden szellemet megtalál, és még sorolhatnám. Egy Iron Maiden-koncert legkésőbb a Hallowed Be Thy Name kezdetekor eljuttat arra a pontra, amikor a való élet már sokat nem számít, mert itt van pár vénnek gondolt, de ereje teljében lévő fickó, és képes mindent eltörölni, ami éppen az ember vállát nyomja.
Meg aztán ott van a soktízezer ember, aki nagyjából ugyanazt gondolja a világról, mint amit te, vagy legalábbis egy dologról biztosan, mégpedig hogy az Iron Maiden a világon az egyik legjobb dolog, ami történhet. Abban a pillanatban, abban az órában biztosan. És ezekkel az emberekkel együtt vagy, saját, egyértelmű akaratodból, nem azért mert valaki megmondta feletted, hogy szeresd, nem azért, mert megmondták, hogy ott legyél.
Világos, hogy utoljára csak gyerekként érezted ugyanezt. Akkor az akarat végtelen volt, a világ tele volt csodákkal, nevettél és sírtál anélkül, hogy szégyelted volna magad. A varázslat csak annyi volt, hogy elhitted, hogy nincs határ. Az Iron Maiden-koncert ebből visszahoz csipetnyi pillanatokat, perceket. Ha azt keresed, hogy mi a vagány benne, hát akkor ez. Hogy nem számít semmit. Tiéd a világ.
Aztán hazafelé a villamosmegállóban egy kétméteres kigyúrt ember éppen azon akad ki, hogy valaki cigizik a peronon, és ezért verekedni is hajlandó, és te meg mennél vissza a stadionba, mert az a gyermeki én, ami ott volt, sokkal-sokkal többet jelent, mint ez, aki attól gondolja, hogy a világ az övé, hogy képes lenyomni bárkit. A világ attól a tiéd, mert hiszel még a varázslatban. Nagyjából ezt jelenti egy Iron Maiden-koncert.
