A Fontos vagy nekem című film alapproblémája a való életben is sokkoló

A Netflix thrillere, a Fontos vagy nekem az a fajta film, amiben meglehetősen kevés a szeretni való figura. A történet, miszerint valaki az akarata ellenére kerül gondnokság alá, hogy aztán a családjával, ismerőseivel se találkozhasson, és arról se dönthessen, hogy mit szeretne enni, sőt konkrétan az élete is egy üzleti vállalkozás kezében van, olyan szürreális és elképzelhetetlen, hogy hajlamos a néző legyinteni. Valóban sokkal egyszerűbb a Rosamund Pike által zseniálisan alakított Marla Graysont utálni nagyjából a hatodik perctől, majd szépen lassan mindenki mást is, mint jobban belegondolni, hogy milyen kegyetlen, és hány helyen adhat lehetőséget visszaélésre a rendszer.

Hirdetés

Fikció, ami túl sok embernek lett ismerős

Már a film nyitó jelentében érezhető az a fajta kettősség, ami az egész hivatásos gondviselőség intézményét átlengi. Nyilvánvalóan sok esetben szükség van arra, hogy rokonok híján az állam rendeljen ki valaki mellé segítséget, ha az illető nem tud magáról gondoskodni, de a rendszer számtalan visszaélésre is lehetőséget ad. A tárgyalóteremben a férfi éppen azt ecseteli a bírónak, hogy akkor kellene látnia az édesanyját, amikor csak szeretné, akinek nem kellene idősek otthonában lennie, nem kellene bíróság által kijelölt hivatásos gondviselő, mert van egy fia, aki gondoskodna róla. A férfi szerint az anyja egyértelműen közölte, hogy nem szeretne otthonba menni, közben pedig a kirendelt gondozója árverezi a házát, az ingóságait, az autóját, hogy a pénzt saját magára költse, miközben megtiltotta, hogy a saját fia meglátogathassa az anyját.

Bár a film csak fikció, ez a sztori például azonnal ismerős lett több ezer amerikainak, akik úgy érzik, hogy az idős szüleik valamilyen gondozói program csapdájába kerültek. Többen számolnak be bántalmazásról, elhanyagolásról és kihasználásról.

Doug Franks például majdhogynem magára ismert a filmben, ő egy oldalt is létrehozott, ahol azért harcol, hogy a 89 éves édesanyját és a hozzá hasonló helyzetben lévőket segítse. A férfi és a testvére nem tudott megállapodni, hogy a segítségre szoruló édesanyját melyiküknél helyezzék el, ezért a bíróság egyikük javára sem döntött, hanem kijelölt egy gondviselőt. Ekkor kezdődött a négy évig tartó rémálom. A férfi nem láthatta bármikor az anyját, azt állítja, hogy bár az orvosok szigorú kímélő diétát írtak neki elő, a gondozói egy vödör KFC-csirkével tudták le az étkeztetést. A férfi több évnyi pereskedés után tudta kiszabadítani az édesanyját, akinek addigra 200 ezer dollár, azaz nagyjából 60 millió forint hiányzott a megtakarításaiból, és a gondozó erről a számláról fizette a per ügyvédi költségeit is. A nő állapota addigra nagyon leromlott, az orvosok szerint ennek oka volt az elhanyagoltság is. Franks még 45 napot tudott az édesanyjával tölteni, mielőtt meghalt, aminek ugyan szívből örül, de jobban örült volna, ha az a 4 év sem esik ki, és ha nem vesz el az anyja életéből éveket a gondozó hanyagsága.

Gondozó szuperképességekkel

A hivatalos gondviselő egy jogi fogalom, gondviselő lehet családtag, vagy a bíróság is kirendelhet valakit egy idős ember mellé, aki korlátozottan cselekvőképes, vagy ahogyan a köznyelv szokta mondani, nem beszámítható. A gondviselő átveszi jogilag az irányítást a gondozott felett, és gyakorlatilag az életéről is ő dönt. Nemcsak a gyógyszerei, az étkeztetés vagy a gondozás a feladata, de ő dönti el, hogy a családdal tarthatja-e a kapcsolatot, mikor van szükség orvosi ellátásra, és hogy mire költi a nyugdíját, valamit a megtakarításait.

A becslések szerint úgy 1,3 millió amerikai áll gondnokság alatt, és úgy 50 milliárd dollárnyi vagyonról döntenek helyettük a gondviselők.

A rendszer sokszor nem átlátható, és ahogyan a filmben is láthattuk, elég jó üzletet jelent azoknak, akik az egészben részt vesznek.

Jön az állam, és többé megszűnik valaki önálló személynek lenni

Karen Buck ügyvédi irodája ilyen esetekre szakosodott, ő is azt mondja, hogy egészen rémisztő azt látni, hogy az állam egyszer csak átveszi a döntési jogot valaki élete felett, és átadja egy vadidegennek. Szerinte az egészet az is okozza, hogy az idős embereket nem tisztelik az Egyesült Államokban.

A filmben Grayson köré egy egész kis birodalom épült olyan orvosokkal, akik segítenek neki lecsapni új gondozottakra, és idősotthonok vezetőivel, aki pedig segít abban, hogy az idős embereket teljesen elszakítsák a családjuktól. Sam Sugar, aki olyan szervezet vezetője, ami az ilyen gyámsági visszaélések ellen küzd, azt mondta, hogy bár akkor még csak az előzeteseket látta, de pontosan így működik az egész a való életben is, és a gyámok egy része is pont ennyire kegyetlen és szívtelen, amíg meg nem kapja azt, amit akar, vagyis a gondozott összes pénzét.

Az eddigi egyik legnagyobb bírósági ügy egy Rebecca Fierle-Santonian nevű gondozóhoz köthető, akinek 450 embert helyeztek a gyámsága alá Floridában. Az után került bíróság elé, hogy az egyik, 74 éves gondozottja meghalt, mert nem követte az orvosok utasításait, hiába figyelmeztették, hogy az a férfi halálához vezethet.

Az érintett fél és a család sem tud róla

A film egyik leghihetetlenebb részlete, hogy valaki egyszer csak bekopogtat és közli, hogy mostantól az illető az ő gyámsága alatt áll. Sugar szerint ez a való életben is így van, és a családtagok sem tudnak az egészről, mire értesülnek róla, már ahhoz is késő van, hogy felhívjanak egy ügyvédet. Viszont egy hivatalos szerv sem ellenőrzi, hogy mihez kezdenek később a gondviselők az idős emberek vagyonával.

Mivel ezek az ügyek az egyes államok bíróságához tartoznak, így országos szinten sem vizsgálják az eredményeket, így csak keveset lehet tudni arról, hány esetben indult eljárás a gondozók ellen amiatt, hogy kizsákmányolták a rájuk bízott idős embereket. Hasonló eset, mint a Fontos vagy nekem című filmben, vagyis hogy egy profitorientált gondozócég minden vagyonát elvette a rá bízott időseknek, majd a családot a bíróságon rossz színben próbálták feltüntetni, már történt Nevadában. Mindenesetre az államban 2015-ben úgy módosították a törvényeket, hogy aki gyámság alá kerül, ahhoz egy jogi tanácsadó is ellátogat, és együtt választják ki, hogy ki legyen a gondozója, és milyen jogköröket biztosít számára.

Barbara Buckley nonprofit szervezete segíti az embereket, hogy jogi tanácshoz jussanak, mert attól, hogy valaki gondozásra szorul, még nem biztos, hogy a saját élete feletti teljes kontrollt el kell venni tőle.

A film, amiben senki sem szimpatikus

A Fontos vagy nekem a Netflixen olyan film, amiben tényleg végig kellemetlenül érzi magát az ember. Az fentebb már vázolt helyzet bonyodalma, mikor a gondviselő egy látszólag jómódú nőt szemel ki magának, akinek nincs senkije, csak egy csomó pénze, és sikerül is az orvosa segítségével gondozás alá venni. Aztán kiderül, hogy mégsem jó emberrel kezdtek. A filmet Rosamund Pike tenyérbemászó személye és állhatatossága viszi el a hátán, de ott van Peter Dinklage is, aki a szokásos taktikus, a szálakat a háttérből mozgató, de közben kegyetlen stratéga, aki úgy tűnik, hogy a fél alvilágot képes elirányítgatni, de hihetetlen módon pont egy gondozó bizonyul a legnagyobb falatnak számára. Úgy igazán a gondozottakat leszámítva egyik fél irányába sem lehet szimpátiát érezni, még akkor sem, ha nagyon igyekszik valamelyik felé elköteleződni az ember. Talán pont ettől lesz az egésznek olyan furcsa hangulata, hiszen bárki is nyer az ő kettejük csatájában, attól nem lesz jobb hely a világ, és pont emiatt lehet teljes nyugalommal végignézni a filmet, majd elgondolkozni a nyugdíj-előtakarékosságon, gyerekvállaláson és bármi máson, amivel nem így végzi az ember.

Kommentek

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

35,839KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
743FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés