Hirdetés

A Cradle of Filth új dala és a magunktól való elhatárolódás

Visszanyalt a fagyi. Először a következő eszmefuttatás jutott eszembe a Cradle of Filth új videóját látva:

„Babits Mihály óta tudjuk, hogy minden ember a saját lelkét hallja a dalban. Mivel mindig is taszított a túlzásba vitt teátralitás meg a kimódolt, hideg profizmus, sosem tudtam igazán megszeretni a Cradle of Filth munkásságát, és erről valószínűleg a hozzájuk kapcsolódó képi és gesztusvilág is tehet.

Az új, Necromantic Fantasies című dalt is jobb hallgatni, mint nézni, mert akkor kevésbé tűnik fel, hogy ugyanaz a húsz éve dolgozó automata fröccsöntötte ezt a darabot is, csak a refrénbe valahogy belekerült egy női háttérénekkel dúsított Hypocrisy-panel is. A vélhetően igen sok angol fontba fájó, lóhímtagnyi stáblistájú kisfilmmel viszont inkább kellemetlen az egész, és valamennyire lelkifurdalásom is van, amiért ezt érzem, hiszen láthatóan profi szakemberek öltek bele rengeteg munkát, gyönyörűek a színek, látványos, meg minden.

Csak sajnos pont olyan, mint a huszonkilencedik, ‘Szuperhős 4 – Visszavág a felemelkedés’ típusú epizód a Marvel univerzumból, ahol a rengeteg néznivaló mellett pont a történetre nem nagyon maradt energia. Az érme másik oldala, hogy egy nō színház előadásán sem szokás számon kérni azt, hogy a maszkok miért vágnak mindig ugyanolyan arcot, szóval biztosan bennem van a hiba, amikor elhúzom a szám Daniék új klipjét megnézve, mondván, ezt már számtalanszor láttuk és hallottuk a From The Cradle To Enslave óta. Közben meg dicsérem az Impaled Nazarene-t, akik a legutóbbi albumon is nagyjából ugyanazt csinálják, mint évtizedek óta nagyjából mindig.

Ezúton üdvözlöm kedves olvasóinkat a objektív zenei újságírás poklában. Szubjektív megítélésű dolgokról objektívan írni ugyanis legalább akkora paradoxon, mint a legendákból ismert, tökéletesen behangolt gitár.”

Pár percig nagyon elégedett voltam magammal. Még néhány barátomnak is elküldtem, hadd lássák, milyen szellemes vagyok. Aztán eszembe jutott, hogy kevés dolog visszatetszőbb annál, mint amikor valaki más kárára zsonglőrködik a vitriolba mártott tollal.

Maradjunk annyiban: amellett, hogy elismerem a Cradle of Filth profizmusát, több évtizedes karrierjét, a zenészek képzettségét, és sok minden mást, úgy általában nem olyan érzékeseket adnak, amiket zenehallgatás közben keresek, de ez nem az ő hibájuk, és alapvetően nem is fontos, mit gondolok erről. Egy szervezett túrán is vannak olyanok a csapatban, akiket a minél jobb szintidő motivál, mások meg a tájban gyönyörködnek, pedig ugyanabban az erdőben jártak. (A szóvicc nem szándékos.) A kritikus csak annyiban különbözik a nézőtől, hogy ő le is írja, amit mások a büfében beszélnek meg.

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
849FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk