Volt egy pont az utóbbi két év során, amikor már a legtürelmesebb rajongók is lemondóan legyintettek, ha az új Cure-lemez került szóba. Robert Smith még 2022 elején jelentette be, önmagához képest izgatottan és jókedvűen, hogy másfél évtized szünet után hamarosan elkészül és megjelenik a Songs Of A Lost World című új album. Röpke két és fél évvel később, most úgy tűnik, tényleg valóra válik a gótikus álom: stílusos módon közvetlenül halottak napja előtt, november elsején megkapjuk a régóta várt lemezt. Mától pedig meghallgatható a vadonatúj dal, az Alone.
A másfél évtizedes szünet persze nem semmittevéssel telt. A 4:13 Dream után számos turnét letolt a zenekar a rájuk jellemző zavarba ejtően tökéletes hangzással és végtelen, folyamatosan változó setlistekkel. Emellett szerveztek régi albumokat teljes terjedelmében újrajátszó koncerteket, kaptunk pár évfordulós kiadványt, remix lemezeket, és persze nem utolsósorban 2019-ben az együttes bekerült a Rock & Roll Hall Of Fame panteonjába. Ez utóbbi kitüntetés értéke sokak számára megkopott a közelmúltban, viszont ebben az esetben egy egész generáció mosolygott meghatódva, miközben Trent Reznor prezentálta az elismerést a The Cure-nak.
Az Alone sokaknak csak stúdió formátumban újdonság, a dal a legutóbbi turné konzisztens nyitánya volt, így néhány további új szerzeménnyel együtt a 2022-es remek budapesti show-n is felcsendült. A dal tökéletes lenyomata a Cure lassan fél évszázadon átívelő munkásságának és hangzásának: súlyos és méltóságteljes dobok vegyülnek karistoló gitárokkal és szemerkélő zongora trillákkal, miközben az egész dalon végigível egy gyászos szintetikus vonós szekció. Robert Smith vokáljai lényegében semmit nem változtak 1978 óta – akkoriban a korához képest koravénnek hangzott, mára 65 évesen pedig utolérté önmagát. A dal ráérősen és nyugodtan építkezik, más jelenkori felvétel már kétszer véget érne mire Robert Smith egyáltalán elkezd énekelni a felvezetést követően. Nincs dallamtapadás, nincs igazi verse vagy refrén, a dal nem harcol a hallgató figyelméért, hanem régi mesterművek magabiztosságával hangulatot fest és a bőr alá kúszik.
Ahogy annak idején Trent Reznor is megmondta, Robert Smith egy saját világban, saját szabályok alapján alkotó művész. Olyan, mint a dal szöveges videójában a sötét és hideg űrben keringő szikla. A Cure ezen a ponton teljesen helyesen fittyet hány a modern zenei trendekre és meg sem próbálnak eltérni a hosszú évek során tökéletesített formulától és hangzástól. Nincs is szükség erre. Az együttes évtizedeken keresztül rendre bizonyította, hogy megkerülhetetlen szereplő a zenei világban. Az Alone csak ízelítő. De ezután már tényleg türelmetlenül várjuk az új lemezt és remélhetőleg turnét. Kibírtunk másfél évtizedet, még egy hónap már nem lesz kihívás.
